Egyre több művész fordul a mesterséges intelligenciát fejlesztő cégek ellen, és a szerzői jogokra hivatkozva meg akarja tiltani az alkotásainak a felhasználását. Ha sikerrel járnak, azzal Pandóra szelencéjét nyithatják meg.

Amikor megjelent tavaly ősszel a ChatGPT, az OpenAI startup csevegő robotja szinte azonnal szenzáció lett. Még népszerűbbnek ígérkeznek a mesterséges intelligencia (AI) segítségével fotókat és videókat generáló modellek. És miközben a legtöbben örülnek az új technológiának, akadnak szép számmal olyanok, akik inkább az árnyoldalait látják. Utóbbiak közé tartoznak a kreatív ágazatokban dolgozók – okkal.

Hitelességi aggályok és nemcsak

Az Associated Press amerikai hírügynökség kipróbálta a Stable Diffusion nevű népszerű AI-képgenerátort. Azt kérte az eszköztől, hogy hozzon létre fotókat az ukrajnai háborúról. Egy-egy így kapott „felvételről” nehéz lenne megmondani, hogy nem a terepen készült, ami tág teret enged a hamisítványoknak. Egy másik probléma a szerzői jogokhoz kötődik: számos képen ugyanis a fegyverekkel masírozó katonák mellett megjelent a világ legnagyobb fényképes webáruházát működtető Getty Images vízjele.

A Getty most perel. A cég azzal vádolja a Stable Diffusiont üzemeltető Stability AI nevű londoni startupot, hogy a szellemi jogok megsértésével próbál üzleti haszonra szert tenni, amikor engedély nélkül lemásol és feldolgoz több millió szerzői joggal védett képet.

Hasonló okból indított pert a népszerű képgeneráló szolgáltatásokat működtető AI-cégek ellen három amerikai vizuális művész: Kelly McKernan, Karla Ortiz és Sarah Andersen. Keresetükben tételesen a Stable Diffusion és a Midjourney képgenerátort, valamint a DeviantArt internetes képgalériát említik. Azt állítják, hogy a mesterséges intelligenciára alapuló képgenerátorok művészek millióinak jogait sértik meg azzal, hogy hatalmas mennyiségű digitális képet dolgoznak fel, majd azok alapján „olyan származékos műveket készítenek, amelyek az eredetikkel versenyeznek”.

A Stability AI szerint ilyesmit csak az állíthat, „aki nem érti a technológiát, és félreérti a törvényt”. A Midjourney vezérigazgatója, David Holz az AP-nek adott korábbi interjújában ahhoz hasonlította a képalkotó szolgáltatását, mint amikor egy ember megnézi valaki másnak a képét, tanul belőle és hasonlót készít. „Nyilvánvaló, hogy az emberek számára az ilyesmi megengedett, mert egyébként az egész professzionális művészi ipar tönkremenne” – érvelt.

A három művész a San Franciscó-i kerületi bíróságon benyújtott keresetében azonban rámutat: ha az AI megjelenése előtt a vásárló „egy adott művész stílusában” keresett képet – ahogy most a Stable Diffusiontól vagy a Midjourneytől kéri –, fizetnie kellett az illetőnek. Könnyen érthető, hogy a mesterséges intelligencia által generált képek „versenyeznek a piacon az eredeti képekkel”. A képalkotási szolgáltatásokat nyújtó cégek általában díjat számítanak fel. Az ingyenes próbaverzió lejárta után például a Midjourney felhasználóinak előfizetést kell vásárolniuk, amely havi 10 dollárnál kezdődik, és évi 600 dollárig terjedhet. Az OpenAI szintén díjat számít fel a DALL-E néven futó képgenerátora használatáért, a StabilityAI pedig egy DreamStudio nevű fizetős szolgáltatást kínál.

Mindeközben a művészek – akiknek a munkájára az új technológia épül – nemcsak egy fityinget nem látnak, de még csak nem is hivatkozik rájuk az új „szerző” – panaszolta Ortiz egy júliusi szenátusi meghallgatáson a washingtoni Capitoliumban.

Apró győzelemként értékelhető az adott körülmények között, hogy egy szövetségi bíró a múlt hónapban megerősítette a szövetségi szerzői jogi hivatal döntését, amellyel megtagadta a szerzői jog bejegyzését egy mesterséges intelligencia által létrehozott „műalkotásra”.

Csak a kezdet

A már említett szenátusi meghallgatáson a népszerű művészfilmek vizuális koncepcióját kidolgozó Ortiz a saját példájával támasztotta alá, hogy az AI-modellek által létrehozott származékos művek versenyeznek a piacon az eredetikkel. Elmondta: máris részt vett olyan produkciókban, amelyek AI-képalkotást is használtak, és attól tart, hogy a hús-vér alkotókat hamarosan túl drágának találják. Hiszen miért fizetne bárki drága bért egy művésznek, „ha vásárolhat egy havi előfizetést 30 dollárért”?

A három művész által indított per csak a kezdet lehet, hiszen egyre több alkotó – a számítógépes programozóktól a zenészeken és írókon át a hollywoodi színészekig – nehezményezi, hogy az AI-fejlesztők a belegyezése nélkül használják a munkáját, és hasznot húznak belőle.

22-es csapdája

A felsorolt aggályokra a válasz egyértelmű a technológia támogatói számára: a fejlődés nem állhat meg csak azért, mert egyesek megpróbálják megakadályozni a munkájuk felhasználását, legfeljebb lehetővé kell tenni, hogy az okvetetlenkedők könnyedén „kiiratkozzanak” a rendszerből. Az ötlet nem rossz, de a gyakorlatban jóformán kivitelezhetetlen.

Egy AI-modellt nem elég programozni, azt be kell „tanítani”, mégpedig nyilvános – vagy kevésbé nyilvános – adatbázisokban elérhető információkon. Nagyon leegyszerűsítve a tanulási folyamat abból áll, hogy a gép törvényszerűségeket azonosít a rendelkezésére bocsátott adathalmazban. Utólag nem lehet egyszerűen utasítani, hogy a tanultak egy részét hagyja figyelmen kívül.

Jóformán lehetetlen „elfelejtetni” egy betanított AI-modellel egy adott szerző alkotásait vagy egy klinikai kutatásban részt vett páciens orvosi adatait. (Ilyen kérés is megfogalmazódott.) A betanított adatok egy részének visszamenőleges hatályú eltávolításának egyetlen módja a modell újbóli betanítása – erősítette meg Anasse Bari, a New York-i Egyetem számítástechnika professzora, AI-szakértő a Fortune-nak.

Csakhogy az AI „iskoláztatása” nem olcsó. Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója szerint a ChatGPT prémium verzióját meghajtó GPT-4 modell betanításának költsége meghaladja a 100 millió dollárt.