A Capitolium elleni támadás, illetve a törvényhozás meglepően könnyű elfoglalása felbátorította az amerikai szélsőjobbot, amely támadásokra, sőt szecessziós háborúra készül. Egyes megfigyelők szerint a veszély nem valós, míg mások szerint igenis komolyan kell venni a többségében konzervatív államok kiválásának lehetőségét.

Donald Trump elnöksége, de különösen a Capitolium január 6-i lerohanása a leköszönt elnök hívei által kemény és sürgős választás elé állítja a republikánusokat: megmentik a konzervatív pártot, vagy kiszolgáltatják – továbbra is – egyetlen ember szeszélyeinek?

Lehetőség a demokratáknak

A legutóbbi felmérések következetesen azt mutatják, hogy a Republikánus Párt (GOP) szavazóinak nagyjából háromnegyede egyetért Trump – egyébként alaptalan – vádaskodásaival a novemberi választások elcsalását illetően, illetve egyötöd és egynegyed közé tehető azoknak az aránya, akik elutasítják ezt az elképzelést. Utóbbiakat nyugtalanítja, hogy a párt egyes képviselői megpróbálták megfordítani a választások eredményét, ami aztán a Capitolium megrohamozásában csúcsosodott ki. A közvélemény ilyetén alakulása történelmi léptékű lehetőséget jelent Joe Bidennek, hogy bővítse támogatói bázisát, és gyengítse a terveivel szembeni republikánus ellenállást a kongresszusban – mutat rá a The Atlantic.

Az új elnöknek a szenátusban nagy szüksége lesz az ellenzéki törvényhozók együttműködésére. A felsőházban mindkét párt 50 taggal rendelkezik, és a demokraták számára biztosítja az egyszerű többséget a szenátus elnöki tisztségét is ellátó Kamala Harris alelnök szavazata, viszont lényegében minden fontos törvénykezés elfogadásához hatvan voks szükséges.

A lap elemzése szerint, ha a Trumpból kiábrándult GOP-szavazók egy része helyesli Biden elnökségét, akkor a republikánus törvényhozók sem kockáztatnak egyes kormányzati javaslatok támogatásával. Mi több, a Capitolium véres ostroma után a Republikánus Párt nehezen ismételheti meg az „egész pályás blokkolást”, amelyet Barack Obama ellen alkalmaztak elnöksége első hónapjaitól.

Ha ugyanis a republikánusok kemény obstrukcióra játszanak, akkor a mérsékelt GOP-szavazók jó eséllyel elfordulnak a párttól, egy részük tartósan. Ha ez bekövetkezik, az hosszabb távon megbonthatja a hatalmi egyensúlyt az Egyesült Államokban, ahol az elmúlt több mint három évtizedben az elnökválasztásokon mindig a Demokrata Párt jelölte kapta a szavazatok többségét – 2004-et leszámítva –, akkor is, amikor történetesen a republikánus jelölt nyert. (Az elektori rendszerről lásd keretes írásunkat itt.)

Kapcsolódó

A február 8-i héten kezdődhet a Trump elleni szenátusi eljárás

A demokraták egész életére szólóan el akarják tiltani Trumpot mindenféle tisztség viselésétől.

zavargások Washingtonban Donald Trump impeachment

Éppen ezért a washingtoni GOP-elit szakítani próbál az erőszakos szélsőségesekkel, ami a bázishoz – a mindennapokban is – közelebb álló állami vezetők egy részéről nem mondható el. Ellenkezőleg, egyesek radikálisabb Trump-hívők, mint valaha.

Több olyan állam – Arizona, Michigan, Texas – akad, amelynek republikánus vezetői tevőlegesen is kivették a részüket a január 6-i washingtoni események előkészítésében vagy az FBI által a terrorista fenyegetések közé sorolt QAnon összeesküvés-elméleteket népszerűsítik. Kelli Ward, az arizonai GOP frissen újraválasztott elnöke a hónap elején arra buzdította híveit a szervezet Twitter-fiókján, hogy ha kell, áldozzák az életüket Donald Trump tisztségben maradásáért.

Múlt héten a michigani GOP helyettesítette a választási bizottság egyik republikánus tagját, Aaron Van Langeveldét, mert az megszavazta Joe Biden győzelmének igazolását. Meshawn Maddock, a párt frissen jelölt társelnöke bizonyíthatóan részt vett a Capitolium előtt január 5-én szervezett tüntetésen, a férje pedig buszokkal utaztatott Trump-támogatókat Washingtonba január 6-ra.

A texasi GOP élére tavaly nyáron megválasztott Allen West közleményt adott ki, miután a szövetségi legfelsőbb bíróság elutasította az elnökválasztás eredménye ellen benyújtott óvásokat, amelyben sürgette „a törvénytisztelő államokat”, hogy fogjanak össze, és hozzanak létre egy új „uniót, amely tiszteletben tartja az Alkotmányt”.

Visszatérő motívum

Megfigyelők szerint Allen West idézett nyilatkozata nem puszta elszólás és nem is egyedülálló, és a szecesszió veszélye valóságos. A texasi republikánusok elnökén kívül számos jobboldali kommentátor és Trump-párti kiadvány arra használja a szociális médiában még megmaradt szócsöveit, hogy a konzervatív többségű államok kiválását sürgesse. „Nem lehet egy korrupt intézményt megváltoztatni arra alapozva, hogy korrupt tisztségviselők hadat üzennek a saját korrupciójuknak. A válasz a szecesszió” – írta a Twitteren az egyik hangadó, Lauren Chen, a BlazeTV műsorvezetője.

Kyle Biedermann texasi képviselő vállalta, hogy javaslatot terjeszt az austini törvényhozás elé a kiválásról szóló népszavazás kiírása érdekében. Facebook-oldalán népszerűsítette a kiválás gondolatát Randy Weber texasi képviselő, az első washingtoni politikus, aki nyíltan állást foglalt az Egyesült Államok felbomlása mellett. 

Ennek ellenére egyesek szerint a szecesszió veszélye nem reális, hiszen még azok sem feltétlenül akarják „a több évszázados kötelékek elvágását”, akik előálltak a gondolattal. A Politico szerint a fenyegetőzés mindössze álca „egy ellenzéki stratégiára, amely időről időre előtérbe került az amerikai történelem során”, ami nem más, mint „vad obstrukció vagy akár teljes megsemmisítés”.

A decemberben – tehát a Capitolium ostroma előtt – íródott cikkben megszólalt egyebek mellett Richard Kreitner, akinek legutóbbi könyve éppen az amerikai szecessziós mozgalmak történetével foglalkozik. „Mindössze azáltal, hogy az unió felbontásával fenyegetőzöl, elérheted, amit akarsz. Még ha nem is csinálod végig, eléred, amit akartál. A hatalmon lévőket meggyőzi [a fenyegetőzés], hogy ha túl messzire mennek, súlyos szakadást kockáztatnak – vagy akár polgárháborút” – nyilatkozta a Politicónak Kreitner.

A január 6-i események fényében a történész már úgy látja: az unió felbomlása nem új téma az amerikai politikában, viszont a „jelenlegi zavaros időkben” nem volna bölcs dolog kizárni a szecesszió veszélyét. „A konföderációs zászló jelenléte a Capitolium megrohamozásakor nem a múltról szólt, hanem a jövőről” – mutat rá a New York Review of Books oldalán közölt elemzésében Richard Kreitner.

A Konföderáció 1861 és 1865 között fennállt államszövetség volt. Miután Abraham Lincoln a rabszolgaság kiterjesztését ellenző programjával megnyerte az 1860-as elnökválasztást, hét déli, rabszolgatartó tagállam kinyilvánította elszakadását, és létrehozta az Amerikai Konföderációs Államokat. A Konföderáció milíciája 1861 áprilisában megostromolta a Sumter-erődöt, és a helyőrséget az Egyesült Államok zászlajának bevonására kényszerítette. Ennek következtében robbant ki az amerikai polgárháború, amelyhez további négy rabszolgatartó állam csatlakozott a Dél oldalán.