Eddig az ügy késleltetésével, a stockholmi Korán-égetés után viszont már diplomáciai erődemonstrációként utasítja el Svédország NATO-csatlakozását Törökország. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint Ankara az ukrajnai háború kapcsán egyensúlyozni próbál a Nyugat és Oroszország között, lehetőleg úgy, hogy maximalizálja a lehetséges hasznokat. Erdogan elnök és pártja bukhat a májusi választásokon, lényeges változást ugyanakkor a hatalomváltás sem hozna a török külpolitikában.    

Svédországnak nem is kell többé próbálkoznia azzal, hogy csatlakozzon a NATO-hoz, mert Törökország úgysem fogja ezt támogatni – mondta Recep Tayyip Erdogan török elnök szerdán az ankarai török parlamentben. „Nem fogunk nekik igent mondani a NATO-csatlakozásra, amíg megengedik, hogy valaki elégesse a Koránt” – idézte a Portfólió portál az államfőt. Hozzátette: Finnország jelentkezéséhez „pozitívan állnak hozzá". Helsinki ugyanakkor korábban jelezte: ők Svédországgal együtt csatlakoznának a katonai szövetséghez. A török-svéd viszony azután vált különösen feszültté, hogy közel két hete egy iszlamofób párt vezetője Koránt égetett stockholmi tüntetésen. Ankara elfogadhatatlannak nevezte a muszlimellenes demonstráció svéd engedélyezését a szólásszabadságra hivatkozva. 

Mi a valós oka a NATO-bővítés török elutasításának? - kérdeztük Egeresi Zoltán Törökország-szakértőtől, a budapesti Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársától. Az elemző arra emlékeztetett, hogy a svéd és finn NATO-csatlakozás tavaly tavasszal vált török belpolitikai kérdéssé, amikor Erdogan kijelentette: bizonyos feltételeket teljesítenie kell a két államnak. A két ország közül főleg Svédországgal vannak gondjai Ankarának. „Ugyan a nyári NATO-csúcstalálkozón Törökország végül nem vétózott, a parlamenti ratifikáció elmaradt. A török kérések ráadásul nemcsak egy-két törvénymódosításra vagy a Kurdisztáni Munkáspárt néhány tagjának, illetve más, Törökország által terroristának ítélt személynek a kiadatására vonatkoztak, hanem rendszeres konzultációt szorgalmaztak, ami eleve arra predesztinálta az ügyet, hogy elhúzódjon, s ezáltal kampánytémává váljék a május közepén esedékes választásokon. A török belpolitikai törésvonalak alapján a Korán-égetés különösen érzékeny ügy, ami jó lehetőséget ad a kormánynak, hogy erőt demonstráljon kifelé” - mondta a Maszolnak Egeresi Zoltán.  

Az Egyesült Államok megítélése a törökök nagy többségének körében rendkívül negatív. Eközben javult Oroszország imázsa Törökországban. Kérdésünkre, miszerint hol helyezik el országukat a jelenlegi nemzetközi politikában a törökök, a szakértő kiemelte: történelmi okai vannak, hogy az Egyesült Államokat a török társadalom széles rétegei nem szeretik, s minimum bizalmatlanok Amerikával, rosszabb esetben kifejezetten fenyegetésként tekintenek rá. Mint mondta, eközben Oroszországnak valóban jobb a megítélése, több is az érintkezési pont, például a milliós turistatömegek, az energetikai együttműködés révén. „Sok török úgy ítéli meg az ukrajnai háborút, mint egy geopolitikai küzdelmet, amelybe Oroszország belekényszerítették, vagy legalábbis belecsalta Amerika. A bizalmatlanság ellenére Törökország biztonságát az Egyesült Államok vezette NATO jelenti, amiből a kormányzat - a mindenkori viták ellenére - nem kíván kilépni, mert az jelentős mértékben gyengítené az országot nemzetközi téren, Oroszországgal szemben is. Ebből kifolyólag Törökország az ukrajnai konfliktus kapcsán próbál egyensúlyozni Ukrajna, azaz a Nyugat és Oroszország között, lehetőleg úgy, hogy mindkét féllel megmaradjanak a jó kapcsolatai, s amennyire lehet, maximalizálja a lehetséges hasznokat, így az orosz befektetéseket, a gabonamegállapodást stb” - fogalmazott Egeresi Zoltán. 

Ami a közelgő törökországi parlamenti és elnökválasztásokat illeti, a szakértő szerint az utóbbi másfél évtized legszorosabb megméretése következik. Az ország gazdasági helyzete és a közvélemény hangulata a rekordokat döntögető infláció miatt nem kedvező, a kormánypárt támogatottsága is 30-35 százalék körül alakul, ami jóval alatta marad az előző választások 40-50 százalékos szavazatarányaihoz képest. Az ellenzék hat pártja választási koalíciót hozott létre, s bíznak benne, hogy ezzel képesek lesznek a parlamenti többséget elérni, illetve egy olyan jelöltet indítani, aki legyőzi Erdogant. „Ebben a helyzetben a kormányzat részben külpolitikai témákat igyekszik bedobni - így a svéd NATO-csatlakozás kérdését -, illetve népjóléti intézkedéseket hozni, amit az előző hetekben és hónapokban láthattunk: megduplázták a minimálbért, eltörölték a nyugdíjkorhatárt és még sorolhatnánk. További érzékeny témát jelent a bevándorlók, elsősorban a szíriai menekültek helyzete. A több mint négymilliós közösség a jelenlegi gazdasági helyzetben terhes a török társadalom jelentős részének, az elégedetlenséget kihasználva már kifejezetten bevándorlásellenes párt is alakult” - számolt be Egeresi.

Mint mondta, a kérdés tematizálása miatt a kormány igyekszik erélyesen felvenni a harcot az illegális bevándorlással szemben, s elősegíteni a szíriaiak visszaköltözését. Szerinte a kampány hajrájában egy esetleges megállapodás az Aszad-rezsimmel mindenképp pozitívan hatna Erdogan megítélésére. „Amennyiben sikerül megváltoztatni a közhangulatot a következő bő három hónapban, akkor van esélye az újrázásnak” - véli a Törökország-szakértő. 

Mi változna Erdogan bukásával a török külpolitikában? - kérdeztük. Egeresi Zoltán szerint jelentős változás nem várható. „Amennyiben győz az ellenzéki koalíció, úgy Erdogan két korábbi külügyminisztere, akik most pártvezetők, tárcához juthatnak. A jelenlegi, haszonmaximalizáló egyensúlypolitikát ráadásul a török társadalom is támogatja, így ami reálisan várható, az egy valamennyire békülékenyebb politika az Egyesült Államokkal, kissé nagyobb távolságtartás Putyin vonatkozásában, nagyobb kompromisszumkészség Aszad irányába. De ezeknek a lépéseknek is megvannak a maguk korlátai” - tette hozzá a szakértő.