Bocskay Vince, Vargha Mihály és Bernád Rita-Magdolna több évtizedes munkásságát ismerték el csütörtökön a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében a XVII. Székelyföld Napok keretében megtartott rendezvényen. A székelyföldi megyék által alapított Orbán Balázs-díj a régió egyik legrangosabb elismerésévé vált. Olyan személyek és szervezetek részesülnek a díjban, akik munkájukkal gazdagítják Székelyföld kulturális és szellemi életét. A 2026-os Márton Áron-emlékévhez kapcsolódva idén a keresztény és kulturális értékek megőrzése, továbbadása, és a közösség iránti elkötelezettség volt a döntő szempont – közölték a szervezők. 

Az esemény házigazdájaként Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke köszöntötte a résztvevőket. Mint fogalmazott, a díjátadó minden évben lehetőséget ad arra, hogy olyan Székelyföldön élő és alkotó embereket ismerjenek meg, akiknek munkássága sokszor kevésbé ismert a szélesebb közönség előtt. „Minden díjátadó után egy kicsit erősebben érzem, hogy van mire építenünk, és van miért bizakodnunk Székelyföld jövőjét illetően” – hangsúlyozta.

Péter Ferenc beszédében Kányádi Sándor Előhang című versét idézve arra emlékeztetett, hogy a szülőföld sokkal több annál a helynél, ahol az ember megszületik. Hozzátartoznak a magunkkal vitt történetek, az emlékek és az a közösség is, amelynek tagjai vagyunk.

Az idei Székelyföld Napok „Örökségből jövő” mottójára utalva közölte, nem elég megőrizni mindazt, amit elődeinktől kaptunk. Minden nemzedéknek hozzá kell tennie valamit, amit majd továbbad az utána következőknek. Márton Áron püspök „nem vonakodom a munkától” jelmondatát idézve arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösségért végzett munka eredménye nem mindig látható azonnal, hatása azonban nemzedékeken át fennmaradhat.

A díj nem csak elismerés, tisztelgés 

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Gáll Hajnalka elmondta, az Orbán Balázs-díj nem csupán elismerés, hanem tisztelgés azok előtt, akik munkájukkal és életpéldájukkal tovább éltetik Székelyföld örökségét.

Gáll Hajnalka szerint Márton Áron szellemi hagyatéka és Orbán Balázs közösségépítő munkássága egyaránt arra emlékeztet, hogy a szülőföldön való megmaradás és boldogulás alapja a hűség, az összetartozás és a cselekvő közösségi szerepvállalás.

Bocskay Vince, aki nem szereti, ha szobrászművésznek nevezik

Maros megye idei Orbán Balázs-díját Bocskay Vince szobrász kapta. Munkásságát Szuszámi Zsuzsa művészettörténész, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője méltatta, aki személyes hangvételű beszédében elmondta, Bocskay Vince mindmáig kikéri magának, ha szobrászművésznek nevezik: ő egyszerűen szobrásznak tartja magát, aki mindig a saját elképzeléseit követte, és soha nem engedett a külső elvárásoknak.

Alkotásaiban az örökérvényű igazságot keresi. Kisplasztikáiban gyakran humorral, iróniával és groteszk alakokon keresztül mutatja meg a világ visszásságait, az emberi gyengeségeket és a társadalmi igazságtalanságokat. Visszatérő témája a nő, az anya alakja is, amely számára az otthont, a biztonságot és az állandóságot jelképezi.

Szuszámi Zsuzsa elmondta, a szobrász minden történelmi személyiségnek igyekszik megtalálni a sajátos karakterét. Mintha alkotás közben beszélgetne velük, megpróbálja megismerni személyiségüket, hogy aztán a lehető leghitelesebben formálhassa meg alakjukat.

Bár több évtizede alkot, mindössze három önálló kiállítása volt. Nem a kiállítások vagy az elismerések kedvéért dolgozik: akkor alkot, amikor megszületik benne egy gondolat, és akkor mutatja meg munkáit a közönségnek, amikor elegendő mű gyűlik össze.

A szobrász az elismerés átvételekor személyes emléket is megosztott a jelenlévőkkel. Elmondta, különösen felemelő számára, hogy élete első hat esztendejét éppen a marosvásárhelyi Kultúrpalota harmadik emeletén töltötte.

A díjjal kapcsolatban elmondta, jó érzés, mert azt jelenti számára, hogy vannak, akik észrevették a munkásságát. Köszönetet mondott feleségének, gyermekeinek, unokáinak, tanárainak, mestereinek és barátainak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy idáig eljusson. Még ellenségeinek is köszönetet mondott, akik megnyilvánulásaikkal csak megerősítették a hitét.

Vargha Mihály a pusztuló fában is meglátja az új élet lehetőségét

Kovászna megye Orbán Balázs-díját Vargha Mihály szobrászművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója vehette át. Munkásságát Vinczeffy László Munkácsy-díjas képzőművész méltatta. 

Vargha Mihály 1990-ben lett a Székely Nemzeti Múzeum képtárának vezetője, 2007-ben az intézmény igazgatójává nevezték ki. Vezetése alatt megújult a múzeum: korszerűsödtek a kiállítóterek és a raktárak, nagyobb hangsúlyt kapott a múzeumpedagógia, illetve az iskolákkal és más kulturális intézményekkel való együttműködés – hangzott el a méltatásban.

Az úgynevezett élményraktárak kialakításával a látogatók számára korábban kevésbé hozzáférhető gyűjtemények is közelebb kerültek a közönséghez. Vargha Mihály meghatározó szerepet vállalt a Székely Nemzeti Múzeum épületének és környezetének közelmúltbeli felújításában is. Intézményvezetői munkája mellett alkotóként is jelentős életművet hozott létre.

Művészetének van azonban egy kevésbé ismert, különleges oldala is. Vargha Mihály gyakran dolgozik a természetben talált, pusztulásnak indult faanyagokkal. A korhadt, szuvasodó fadarabokban nem a pusztulást, hanem az újrakezdés lehetőségét látja. A természet által kialakított formákat felhasználva, olyan alkotásokat hoz létre, amelyekben az egykor élettelennek tűnő anyag új jelentést kap – mondta még el Vinczeffy László. Majd hozzátette, Vargha Mihály szinte orvosként nyúl a fához: eltávolítja a fölösleges részeket, és megmenti mindazt, amiben még ott rejlik az érték és a szépség. Ezek az alkotások nemcsak különleges látványt nyújtanak, hanem elgondolkodtatják, szemlélődésre késztetik a nézőt.

Vargha Mihály a díj átvételekor elsősorban családjának mondott köszönetet, amely több évtizedes pályafutása során mindvégig mellette állt. Hangsúlyozta, hogy a kitüntetést nemcsak saját elismerésének tekinti, hanem a Székely Nemzeti Múzeum valamennyi munkatársáénak, a háromszéki képzőművészekének, és mindazoknak, akik Székelyföldön múzeumokban dolgoznak vagy képzőművészként alkotnak. „Csak közösségben és a közösségért érdemes dolgozni” – fogalmazott Vargha Mihály.

Székelyföld erejét nem a közigazgatási határok adják 

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a díjátadón hangsúlyozta: Székelyföld erejét nem a közigazgatási határok, hanem a közös múlt, a kultúra és az itt élő emberek adják. Mint mondta, Hargita, Kovászna és Maros megye egységes kulturális és szellemi erőteret alkot, amelyet nem kell senkivel jóváhagyatni vagy engedélyeztetni.

Márton Áron püspök példáját idézve arra figyelmeztetett, hogy Székelyföld történetében eddig sem volt hiány nehéz időszakokból, és a jövő sem ígérkezik egyszerűbbnek. „Nem lesz könnyebb, hanem másképp lesz nehéz” – mondta. Szerinte éppen ezért fontos megbecsülni azokat a tudósokat, művészeket, pedagógusokat és közösségépítőket, akik itthon maradtak vagy hazatértek, és szülőföldjükön teremtettek értéket. A három megye együttműködésének fontosságát hangsúlyozva közölte: amit külön-külön nem tudnának megvalósítani, azt összefogással felépíthetik.

Bernád Rita-Magdolna kilométernyi egyházi iratanyagot mentett meg

Hargita megye idei Orbán Balázs-díját dr. Bernád Rita-Magdolna, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár igazgatója kapta, aki immár 25 éve dolgozik az erdélyi katolikus egyházi örökség megmentésén, rendszerezésén és hozzáférhetővé tételén. Munkásságát Portik Zsolt, Hargita megyei tanácsos méltatta.

A gyergyószentmiklósi születésű szakember mindössze 23 éves volt, amikor 2000 októberében a Gyulafehérvári Főegyházmegye levéltárosa lett. Ő volt az intézmény első női és egyben első világi levéltárosa. Mint mondta, egy kilométernyi, részben rendezett iratanyagot vett át, amelynek feldolgozását kezdetben teljesen egyedül végezte.

Hogy megfelelő szakmai tudást szerezzen, négy éven keresztül kéthetente éjszakai vonattal utazott Gyulafehérvárról Budapestre, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetem levéltárosképzésén tanult. Közben folyamatosan végezte gyulafehérvári munkáját is. 

Munkásságának egyik legnagyobb eredménye, hogy nem elégedett meg a gyulafehérvári levéltár rendezésével. Felismerte, hogy a kisebb települések, különösen az elnéptelenedő szórványplébániák iratai is veszélyben vannak. Éveken át személyesen járta ezeket a helyeket, később munkatársaival együtt mentette a pusztulásnak kitett, több évszázados dokumentumokat.

A munka eredményeként mára az egyházmegye szinte valamennyi plébániájának iratanyagát feldolgozták, és közel két folyó kilométernyi dokumentum vált kutathatóvá. A kilenc gyűjtőlevéltár évente mintegy 250 kutatót fogad, az intézményrendszer tizenegy munkatárssal működik.

Bernád Rita-Magdolna kezdeményezésére a csíksomlyói–csobotfalvi levéltár mellett könyvrestauráló műhely is létesült a magyar kormány támogatásával. Ilyen szakmai műhellyel még a magyarországi egyházi levéltárak közül is csak kevés rendelkezik.

Portik Zsolt méltatásában hangsúlyozta, hogy Bernád Rita-Magdolna nemcsak évszázados dokumentumokat mentett meg, hanem egy ma is működő, a kutatók számára hozzáférhető intézményrendszert épített ki. Négy gyermek édesanyjaként, intézményvezetőként és kutatóként végzett munkája a fiatalabb nemzedékek számára is példát jelenthet.

Bíró Barna-Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke az ünnepségen megköszönte a díjazott negyedszázados munkáját, hangsúlyozva, hogy Székelyföldet azok az emberek építik, akik elhivatottságból, a közösségért dolgoznak.

Az Orbán Balázs-díj átvétele után Bernád Rita-Magdolna közölte, az embernek időnként érdemes megállnia, és feltennie magának néhány alapvető kérdést: „ki vagyok, hol a helyem, mit kell tennem, és miért végzem azt a munkát, amit választottam?” Hangsúlyozta, a munka valódi értelmét nem a kitüntetések adják, hanem az, hogy az ember hasznára lehet-e másoknak. Az elismerés inkább alkalom arra, hogy megálljanak egy pillanatra, visszatekintsenek az elvégzett munkára, és számot vessenek azzal, amit sikerült megvalósítani.

Köszönetet mondott családjának, szüleinek, gyermekeinek, munkatársainak és mindazoknak, akik támogatták az elmúlt évtizedekben. Hangsúlyozta, a levéltári értékmentés nem egyetlen ember teljesítménye, hanem közös munka, amelyhez sokak segítségére, megértésére és elkötelezettségére van szükség. Szerinte érdemes észrevenni és megköszönni mindazt, amit másoktól kapunk, hiszen az elért eredmények mögött mindig ott vannak azok is, akik segítették a munkánkat.

Kapcsolódó

Koncerteket, filmeket, kiállításokat és hagyományőrzést kínál a 17. Székelyföld Napok

A programok között mézfesztivál, néptáncfesztivál, táncház és ingyenes múzeumi tárlatvezetések is szerepelnek.

Székelyföld Napok Hargita Megyei Kulturális Központ Hargita megye Kovászna megye Maros megye