Külpolitikai közhely, hogy az Egyesült Államok európai szerepvállalása átalakulóban van, Washington nagyobb felelősséget vár az európai szövetségesektől, miközben saját figyelmét egyre inkább az Indo–csendes-óceáni térségre és az amerikai kontinensre összpontosítja. Ebben a helyzetben felértékelődhet Törökország szerepe a Fekete-tenger térségében. Mit jelenthet ez a kontinentális talapzati földgázkészletekkel is rendelkező Romániának? 

Mihnea Stoica politológus, az amszterdami Vrije Universiteit és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója szerint komoly érvek szólnak amellett, hogy Ankara olyan regionális szerepet vállalhat, amely részben az amerikai érdekek érvényesítését is szolgálja. Az Adevărulnak nyilatkozó szakértő szerint a júliusi ankarai NATO-csúcs elsősorban Törökország számára jelentett komoly stratégiai és politikai sikert.

Stoica úgy látja, Törökország különleges helyzetben van: egyszerre része a nyugati biztonsági rendszernek, miközben saját külpolitikai mozgásterét is megőrzi. „Egyfajta nélkülözhetetlen szövetségesként is megmutatta magát a nyugati biztonsági architektúra számára, miközben megőriz bizonyos szabadságot, bizonyos mozgásteret. És ezt nem mindenki engedheti meg magának, ez az igazság” – mondta a politológus. Szerinte Törökország számára természetes, hogy meghatározó szerepet akar betölteni a Fekete-tenger térségében. Ebben szerepet játszik a történelmi örökség, a neoottomanizmus gondolata, de mindenekelőtt Ankara saját regionális ambíciói.

Stoica úgy véli, Ankara már régóta úgy tekint a Fekete-tengerre, mint saját stratégiai érdekszférájára. „Nagyon is lehetséges, hogy Ankara közvetlenül vagy közvetve magára vállalta ennek a térségnek a védelmét. Mindenesetre éppen a földrajzi elhelyezkedése teszi a legalkalmasabbá erre a feladatra” – mondta a szakértő. Kiemelte: Ankara egyik legnagyobb előnye, hogy miközben NATO-tag és Ukrajna támogatója, Oroszországgal is képes fenntartani a közvetlen kapcsolatot. Mint hangsúlyozta, Törökország a háború során Ukrajnát Bayraktar drónokkal is segítette, ugyanakkor közvetítőként is fellépett Moszkva és Kijev között, s ez a kettős szerep különleges diplomáciai mozgásteret biztosít számára.

Kapcsolódó

Putyin kipécézheti Romániát, a tengeri gázprojekt sem kockázatmentes 

A Fekete-tengeri román kontinentális talapzatban zajló kitermelés esetében veszélyt jelentő körülményként merül fel az orosz-ukrán háború.

drónok drón drónbecsapódás Fekete-tenger

Stoica kitért arra is, mit jelenthetnek Románia számára Ankara ambíciói. „Úgy tűnik, hogy Románia egy ideje, valószínűleg az elmúlt egy-két évben, közelebb került Törökországhoz. Ez a közeledés természetesen gazdasági, de stratégiai jellegű is, tekintettel a szomszédunkban zajló háborúra” – mondta a politológus, aki szerint Ankara erősödése Bukarest számára is stratégiai lehetőség. Úgy látja, az amerikai stratégiai fókusz átrendeződése nem feltétlenül jelenti Washington kivonulását Európából, lemondását Romániáról, inkább azt, hogy az Egyesült Államoknak egyre több regionális partnerre van szüksége érdekei érvényesítéséhez, befolyása fenntartásához.

Mihnea Stoica szerint ebben a rendszerben Törökország különleges helyzetben van. NATO-tag, jelentős katonai hatalom, a Fekete-tenger közvetlen szereplője, ugyanakkor saját külpolitikai mozgástérrel rendelkezik. „Románia számára ezért Törökország megerősödése akár előnyt is jelenthet. Ha Ankara valóban nagyobb szerepet vállal a Fekete-tenger biztonságában, az egy olyan térségben történik, amelynek stabilitása közvetlenül Románia biztonsági érdeke” – véli a szakértő. 

Fókuszban a tengeri földgázkészletek védelme

Nicuşor Dan államfő egyébként június 20-án Isztambulban járt, s a Recep Tayyip Erdogan török elnökkel folytatott megbeszélése után kijelentette: a román–török stratégiai partnerséget a fekete-tengeri földgázkészletek védelmére is kiterjeszthetik. Emlékeztetett arra, hogy Románia, Bulgária és Törökország közös aknamentesítési programot működtet a Fekete-tenger térségében. Thomas de Waal brit biztonságpolitikai elemző, a Carnegie Europe vezető munkatársa is úgy látja, a Fekete-tenger biztonságának egyik megkerülhetetlen szereplője Törökország. 

A szakértő elemzésében úgy fogalmazott: Ankara immár kilenc évtizede a Fekete-tenger biztonságának „elsődleges kapuőre”. Szerinte az orosz–ukrán háború ezt a szerepet még inkább felértékelte, hiszen Ankara rendelkezik azzal a joggal, hogy ellenőrizze a Fekete-tengerre vezető tengerszorosokat – a Boszporuszon és a Dardanellákon – áthaladó hadihajók forgalmát. 

Emlékeztetett rá: a Montreux-i egyezmény 1936 óta szabályozza a tengerszorosok használatát. A megállapodás különleges jogosítványokat biztosít Törökországnak, amelyek révén Ankara háborús helyzetben jelentősen korlátozhatja a hadihajók áthaladását. Törökország ezt a jogát 2022-ben, Oroszország Ukrajna elleni inváziójának kezdetén alkalmazta is. 

De Waal szerint Ankara döntése hozzájárult ahhoz, hogy Moszkva ne tudja korlátlanul megerősíteni fekete-tengeri flottáját. Hozzátette: a török stratégia nem egyszerűen az ukrán érdekek támogatásáról szól, Ankara egyszerre igyekszik együttműködni Ukrajnával és fenntartani a kapcsolatot Oroszországgal.

De Waal hangsúlyozza, az ankarai vezetés azt vallja, hogy a Fekete-tenger biztonságát elsősorban a térség part menti államainak – Törökországnak, Romániának, Bulgáriának, Ukrajnának, Oroszországnak és Georgiának – kell alakítaniuk. Törökország ezért óvatos a Fekete-tenger állandó NATO-jelenlétének erősítésével, és inkább saját, illetve a térségbeli partnerei vezető szerepét hangsúlyozza. Ez a szemlélet az elmúlt időszakban intézményi formát is kezd ölteni, a török vezetés 2026 áprilisában egy isztambuli központú tengeri parancsnokság, valamint egy, Ukrajna támogatását szolgáló fekete-tengeri munkacsoport létrehozását jelentette be – áll az elemzésben. A tervek szerint ezekben Törökország mellett Románia és Bulgária is kiemelt szerepet kapna.

Az erőteljes török szerepvállalást jelzi, hogy Ankara nemrég néhány napra korlátozásokat vezetett be a Fekete-tengerre belépő kereskedelmi hajóforgalomra, miután a térségben drasztikusan megemelkedett az orosz és ukrán haderő által a civil és kereskedelmi vízi járművek ellen elkövetett fegyveres támadások száma, ami komoly nemzetközi aggodalmat keltett.

A török hatóságok augusztus elején visszatartották a Novorosszijszkba, illetve Ukrajnába tartó teherhajók engedélyeit. Hakan Fidan külügyminiszter jelezte: országa azt javasolta Kijevnek és Moszkvának, hogy vezessenek be moratóriumot a fekete-tengeri katonai cselekményekre. A tárcavezető szerint a török fél már kidolgozta a vonatkozó intézkedéseket, és az államfői jóváhagyást követően megkezdte azok végrehajtását.