Megszólalt a héten a Naplóban a szabadkai hírportál nevét nem feltüntető szerkesztője, és ismertette a liberális szellemiségű független szerb politikai, társadalmi hetilap, a belgrádi Vreme friss elemzését a Vajdasági Magyar Szövetség, a VMSZ lehetséges politikai irányváltásáról az október 25-i előrehozott szerbiai parlamenti választások után. A legutóbbi fejlemények ismeretében a népszerű közvélemény-formáló orgánum úgy látja, a legnagyobb délvidéki magyar pártnak a Vučić-rendszerhez való lojalitása ellenére sem kellene különösebben meglepődni, ha a VMSZ felajánlaná szolgálatait a Diákmozgalomnak, amennyiben az képes lesz kormányt alakítani.

A kisebbségi pártok könnyen a következő szerb kormányalakítás kulcsszereplőivé válhatnak, mert ha egyik nagy politikai tömb, a Szerb Haladó Párt (SNS) és partnerei, illetve az ún. Egyetemista Lista sem szerez önálló többséget, akkor akár néhány mandátum is eldöntheti, ki tud majd Belgrádban kormányt alakítani a jövő hónapban megtartandó parlamenti választások után. Ebben a helyzetben a VMSZ és más kisebbségi listák tárgyalási súlya látványosan megnőhet.

Erre a következtetésre a tekintélyes független szerbiai napilap, a Danas jutott ezelőtt néhány nappal, amikor arról cikkezett, hogy szoros választási eredmény esetén a kisebbségi listák olyan szerephez juthatnak, amilyenre már rég nem volt példa. Ugyanis, ha az egyik blokknak négy, öt vagy hat képviselő hiányzik majd a többséghez, a kisebbségi pártok, köztük mindenekelőtt a VMSZ alkupozíciója jelentősen megerősödhet, hiszen pontosan ennyi kisebbségi mandátum válhat majd döntővé a leendő kormány megalakításában.

Az október 25-i választásokra eddig öt kisebbségi listát hirdetett ki a Köztársasági Választási Bizottság. Közülük négy kezdeményezői eddig is a kormányzó többség részei voltak, a legfajsúlyosabb VMSZ pedig jelenleg nyolc államtitkárral vesz részt a belgrádi kabinetben. A Danas elemzése szerint miközben tény, hogy az induló kisebbségi pártok jelentős része az elmúlt ciklusokban együttműködött a mindenkori kormánytöbbséggel, a mostani választás azonban eltérő helyzetet teremthet, ha sem a jelenlegi hatalom birtokosai, sem pedig az ellenzéki erők nem szerzik meg önállóan a parlamenti többséghez szükséges 126 mandátumot.

Hadd jegyezzem meg közbevetőleg, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai Szerbia teljes lakosságának legalább 12 százalékát teszik ki, jelentőségük pedig különösen kiélezett választási küzdelemben mutatkozhat meg. Ráadásul az sem elhanyagolandó tényező, hogy a 2022-es népszámlálás idején a polgárok több mint 6,5 százaléka nem kívánta megjelölni nemzeti hovatartozását, ami további kérdőjeleket vet fel a rendkívül sokszínű szerbiai társadalom tagjainak lehetséges politikai opcióit illetően.

Még a következő eszmefuttatás is feltétlenül idekívánkozik a Danas hivatkozott esélylatolgató értékeléséből:

„Ha pedig a legnépesebb kisebbségről, a magyarokról van szó, nem kell külön hangsúlyozni, hogy az Orbán-kormány bukása hatással lesz a magyar nemzetiségű polgárok politikai preferenciáira.

Ha az Egyetemista Lista abban a helyzetben lesz, hogy kormányt alakítson, egyáltalán nem kizárt, hogy ezt a kormányt olyan kisebbségi pártok is támogassák, amelyek eddig lojálisak voltak a haladókhoz. Aki ismeri a viszonyokat ezekben a pártokban, az azt mondaná, hogy ez egy teljesen logikus kimenetel lenne.”

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a VMSZ-nek, amely most hat képviselője révén van jelen a szerbiai törvényhozásban, a politikai súlya várhatóan jóval nagyobb lehet, mint az elmúlt választási ciklusokban bármikor. Hogy valóban szükség lesz-e az ő mandátumaikra a kormányalakításhoz, az nyilván csak az októberi választás és a végleges mandátumelosztás után derül ki. Viszont borítékolható, hogy a VMSZ, a többi kisebbségi párttal együtt, egy ilyen helyzetben lényegesen nagyobb politikai tőkével ülne a tárgyalóasztalhoz, mint korábban, mert számítana, ki tudja biztosítani a 126 képviselőt a 250 fős belgrádi parlamentben, és milyen politikai megállapodást kínálnak az általuk képviselt közösségeknek.

Ezek szerint az, hogy a VMSZ továbbra is a legerősebb politikai tényező a vajdasági magyarok körében, nyilvánvaló tény a szerb közvélemény számára is. Ezt az is egyértelműsíti, hogy túl sok figyelmet nem szentelnek a Pásztor Bálint vezette formációnak – mely amúgy Kovács Elvira személyében a belgrádi törvényhozás alelnökét is adja – olyan kihívóira, mint az újonnan megalakult Vajdasági Magyar Újrakezdés vagy a jobbára már csak közleményei révén magát felszínen tartó Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, az egykor szebb időket megélt VMDK.

Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy a választások közeledtével országos szinten is felértékelődött a VMSZ-re történő odafigyelés, a magyar párt jövőbeni politizálásának a kérdése, és ennek okán a többségi sajtóban is egyre nagyobb figyelmet kap a lehetséges „királycsinálói” szerepe a magyar politikai formációnak.

A megkülönböztetett érdeklődés egyik legfrissebb lenyomata a Vremében szeptember 24-én napvilágot látott Számíthat-e még Vučić a Vajdasági Magyar Szövetségre (Može li Vučić i dalje da računa na Savez vojvođanskih Mađara?) című értékelés. A cikkben foglaltakat nem véletlenül tartotta fontosnak már annak megjelenése napján a szabadkai Napló is megismertetni az olvasóival. Jómagam pedig úgy látom, a Maszol olvasóival sem fölösleges megosztani azt, hogy milyennek látszik szerbiai többségi szakértői szemmel a VMSZ ezúttal szokatlan megnyilvánulásokat is felmutató kampányvéghajrája, illetve a most körvonalazódó, választások utáni útkeresése.

Már a hírmagyarázat felvezetője is megelőlegezi, hogy nem kizárható a fordulat, hisz ebben a következő olvasható: „A biztosnak tekintett együttműködéstől, vagyis attól, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség az október 25-i előrehozott parlamenti választások után is koalícióra lép a Szerb Haladó Párttal, a VMSZ eljutott odáig, hogy most már »a választási matematika függvényében« fog eljárni.”

Az ezt követő fejtegetésből az derül ki, hogy annak szerzője úgy látja, a vajdasági magyar párt eddigi politikai gyakorlatában azonos súllyal esett a latba a Belgrádhoz és a Budapesthez való viszonyulás, illetve igazodás. Csakhogy április 12-én új időszámítás kezdődött el a magyar fővárosban, és ennek nyomán lépéskényszerbe került a VMSZ. Ez pedig könnyen magával hozhatja Pásztor Bálinték számára a korábbi politikai gyakorlattal való szakítást is – véli a Vreme jegyzetírója:

„A Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) a Szerb Haladó Párt (SNS) megbízható szövetségesének tartják. Illetve tartották – mindaddig, amíg »két gazdának engedelmeskedett«, akik ráadásul kifejezetten baráti viszonyban álltak egymással: Orbán Viktornak Budapesten és Aleksandar Vučićnak Belgrádban.

Magyarországon, amely bőkezűen finanszírozza a szerbiai magyar kisebbséget és a VMSZ-t, most egészen más szelek fújnak, így kérdés, hogyan viszonyul majd az új miniszterelnök, Magyar Péter a VMSZ szövetségéhez Orbán Viktor szerbiai barátjához, Vučićhoz.

Hogy ennek van-e köze a dologhoz, vagy sem, illetve hogy összefügg-e a diáklista október 25-i előrehozott parlamenti választások előtti nagy előretörésével, mindenesetre a 021.rs (az újvidéki rádió – szerk. megj.) azt írja: a VMSZ korábban a Szerb Haladó Párttal való együttműködés folytatását jelentette be, most azonban a történetben megjelent a »a választási matematika« is.”

A már említett, csak közleményekben jeleskedő és teljesen súlytalan VMDK állásfoglalása kerül a folytatásban előbb említésre. Ez a fantompárt fejére olvassa Pásztor Bálintéknak a most államfőként távozó, viszont a kormányfői tisztségre aspiráló Vučić iránti eddigi töretlen elköteleződését és kitartó szövetségesi mivoltát:

„A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint a VMSZ tisztségviselőinek legújabb kijelentései »komolyan megkérdőjelezik a párt hitelességét a választók előtt«.

Emlékeztettek arra, hogy 2026. április 15-én a párt elnöke, Pásztor Bálint bejelentette: a VMSZ elnöksége és tanácsa egyhangúlag úgy döntött, hogy folytatják az együttműködést Aleksandar Vučićtyal és az SNS-szel.”

Persze a feltétlen lojalitás hangoztatásának vannak későbbi példázatai is, melyekről szintén nem feledkezik meg szót ejteni a Vreme:

„Két héttel később Pásztor már konkrétabban fogalmazott: azt mondta, hogy ha kiírják a választásokat, a VMSZ önállóan indul, ugyanakkor szeretnék folytatni az együttműködést és a koalíciót az SNS-szel – írja a 021.rs.

Augusztusban pedig még ennél is határozottabban fogalmazott: kijelentette, hogy a VMSZ nem »politikai prostituáltak gyülekezete«, és nem fog »meccs közben mezt váltani«”.

Ehhez képest most mintha a 180°-os fordulatra való készülődés sejlene fel a láthatáron, hiszen a VMSZ elnökségi tagja és a nemrég feloszlatott szerbiai képviselőház alelnöke, Kovács Elvira szeptember 23-án kijelentette: „nem mondtuk egyértelműen, hogy ezek után a választások után koalícióban leszünk a Szerb Haladó Párttal”.

Kovács Elvira a belgrádi Insajder televíziónak ekkor úgy nyilatkozott, elégedettek ugyan a haladókkal folytatott együttműködéssel helyi, tartományi és köztársasági szinten is, de megkezdődött a kampány, és most nem gondolkodnak koalícióban. Ráadásul, tette hozzá, az se kerülte el a figyelmüket, hogy maga a Szerb Haladó Párt is azt mondja: „Csak mi vagyunk, a másik oldalon pedig valamennyi blokádoló áll”.

Arra a kérdésre pedig, számolnak-e azzal a lehetőséggel, hogy partnerük elveszíti a választásokat, és miként viszonyulnának ehhez a helyzethez, a politikus ismételten leszögezte, pártja ebben a pillanatban kizárólag saját magára, saját közösségére és saját kampányára koncentrál a lehető legjobb eredmény elérése érdekében:

„Mi azon fáradozunk és a polgárok támogatását kérjük ahhoz, hogy legalább elegendő képviselőnk legyen egy önálló képviselőcsoport megalakításához, mint ahogyan korábban is volt, így egyáltalán nem gondolkodunk a választási eredmények különféle kombinációin” – fogalmazott. Azt is hozzátette: „A VMSZ Vajdaság-szerte beszélni fog a magyarokkal, megkérdezi őket, mit szeretnének, majd meglátják, mit tesznek – „a matematika függvényében”.

A Napló cikkismertetőjének végéhez közeledve arról szerzünk tudomást, hogy a szerb hetilap hírmagyarázatában helyet kapott a már említett, életjeleket alig mutató VMDK és a vajdasági szerb ellenzéki baloldaliak pártjának véleménye is a VMSZ nézőpontváltásáról.

Előbbi megveszekedett VMSZ-ellenfélként csak arra volt képes, hogy a ki tudja, hányadik harcias állásfoglalásában rögzítse: a Pásztor Bálint vezette párt újszerű megközelítése szerinte átverés, mert ebben „a választók lemorzsolódásának megállítását célzó politikai manipulációt” lát.

Ennél sokkal nagyobb jelentősége van viszont annak, hogy miként tekint a VMSZ nézőpontváltozására az a balközép, Európa-párti vajdasági regionális politikai tömörülés, amelynek célja a tartomány autonómiájának erősítése, a multikulturalizmus, a tolerancia és a polgári értékek képviselete, és amelynek álláspontjára viszont országosan is odafigyelnek.

Íme, az ő vélekedésükről szóló beszámoló:

„Megszólalt a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is, amely felszólította a VMSZ-t, hogy »már ma« tegyen konkrét politikai lépéseket, »szakítsa meg koalíciós kapcsolatait« a haladókkal, valamint Vojislav Šešelj radikálisaival, akit a Liga »emberiesség elleni bűncselekmények, az üldözésre való felbujtás, deportálás és a vajdasági polgárok erőszakos áttelepítésének elítélt elkövetőjeként« nevezett meg. Azt várják, hogy a VMSZ tettekkel is mutassa meg, politikailag hol áll.

A Liga szerint ugyanis »a vajdasági polgárok álláspontja egyértelmű: a diákok győznek«”.

A fináléban helyet kap egy sokat sejtetni kívánó szubjektív megjegyzés is, amely aligha igényel bármilyen kommentárt. Ez ekként hangzik:

„Kovács és Pásztor 2026. április 12-én, amikor Magyarországon parlamenti választásokat tartottak, megfigyelőként jelen voltak Orbán Viktor Fideszének választási központjában. Láthatóan levertnek tűntek, amikor egyértelművé vált, hogy Orbán pártja fölényesen elveszítette a választást.”