Niculescu Tóni: az Európai Unió eddig jelesre vizsgázott valamennyi válságban

Története talán legnehezebb időszakát éli az Európai Unió: másfél éve hivatalosan is kilépett Nagy-Britannia, röviddel a Brexit után pedig kitört a világjárvány. Közben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az EU nem tudja kezelni a „renitenskedő” tagállamokat, ráadásul idén ősztől elveszíti az egyik legmarkánsabb döntéshozóját, Angela Merkel német kancellárt. Niculescu Tóni volt külügyi államtitkár, Románia jelenlegi szlovéniai nagykövete azonban derűlátó: szerinte mindig megerősödve kerül ki a krízisekből az Európai Unió.

A Brexitnek máris vannak mérhető következményei, legalábbis a brit gazdaságot ért hatások szempontjából, hiszen a szigetországnak óriási exportvesztesége van. Ráadásul a kiválás jogi építménye is recseg, London máris teljesen újratárgyalná a megállapodás északír fejezetét. De hogyan érintette a brit kiválás az EU-t, sikerül-e kihevernie ezt a sokkot?

A Brexittel mindkét fél veszített, nagyon sok szempontból. Precedensértékű lépés volt. Egyrészt megtört az a varázs, amit a The Economist az Eagels híres dalával jellemzett: You can check out any time you like, but you can never leave (Kijelentkezhetsz bármikor, de soha nem mehetsz el). Másrészt a La Manche-csatorna mindkét partján tisztán látni, érezni lehet már a kiválás kínos, költséges következményeit.

Vékony vigasz a kontinensen, hogy gazdaságilag London húzza a rövidebbet: Nagy-Britannia kilépésével elvesztettünk egy, a liberális gazdaságot Brüsszelben is határozottan és hatékonyan promováló, igen erős partnert.

Fotó forrása: Románia szlovéniai nagykövetségének Facebook-oldala

Az északír fejezet életbe léptetése rendkívül nehéz, körülményes feladat. Bízom benne, hogy megoldódik, hiszen minden érintett félnek érdekében áll mindenekelőtt a belfasti megállapodás biztosította béke fenntartása, valamint a személy-, áru- és szolgáltatások szabad áramlása a szigeten. Ezt a kényes kontextust bonyolítja Edinburgh válasza a Brexitre: a skótok egyértelműen ragaszkodnak az EU-tagsághoz. Hiszem, hogy az Európai Unió ki fogja heverni a brexit-sokkot is. Válságkezelésre állították be a gépezetét már születésénél fogva, eddig jelesre vizsgázott valamennyi krízisben.

Niculescu Tóni hivatásos diplomata, jelenleg Románia szlovéniai nagykövete. Marosvásárhelyen született 1964-ben, Bukarestben nőtt fel, a fővárosi Ady Endre Líceumban érettségizett, ugyancsak a fővárosban szerzett vegyészmérnöki oklevelet, illetve mesteri diplomát nemzetközi kapcsolatokból. A 2000-es években az RMDSZ EU-integrációs ügyvezető alelnöke volt. Az RMDSZ-részvételű kormányokban többször is államtitkári tisztséget töltött be, 1998–99-ben az integrációs minisztériumban, 2005 és 2009 között, illetve 2010 és 2012 között a külügyminisztériumban. Utóbb hivatásos diplomata lett, 2013-ban nevezték ki müncheni főkonzulnak, 2016-tól pedig Románia ljubljanai nagykövetének.

A pandémia tavaly tavaszi kirobbanása óta „válságkezelő üzemmódba” váltott az EU, és a precedens nélküli kihívás előzmények nélküli választ is hozott: elfogadták a járvány által sújtott gazdaságok helyreállítását célzó, hatalmas összegű pénzügyi csomagot. Többen történelmi jelentőségűnek nevezték a hosszas viták eredményeként létrejött megállapodást, mert szerintük az EU bebizonyította: képes időben, hatékonyan cselekedni. Túlzottnak tartja-e a történelmi jelzőt?

Valóban meglepő paradigmaváltásra kényszerítette Brüsszelt a tavaly kirobbant járvány. Nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő alatt (strasbourgi mércével rekord gyorsasággal) tető alá lehet hozni ezt a gargantuai csomagot, igen rugalmas és reformorientált feltételek mellett. Egyáltalán nem tartom túlzottnak a történelmi jelzőt. Nagy kérdés viszont, hogy az unokáink hogyan, miből fizetik majd vissza az óriási kölcsönt, amit a tagállamok nevében felvett az Európai Bizottság...

A helyreállítási alap körüli tavaly nyári vitákban is markánsan megmutatkozott, hogy Magyarország és Lengyelország „kilóg a sorból”, Budapest és Varsó ugyanis ellenezte, hogy a pénzügyi forrásokat jogállamisági feltételekhez kössék. A két tagállam fejfájást okoz az EU-nak, amely a Politicónak egy nemrégiben megjelent elemzése szerint valóságos migrénné változott, amire nem találja a gyógyírt. Hogyan látja, miről szól a vita Brüsszel és Budapest, illetve Brüsszel és Varsó között? Van-e ebből kiút, reális forgatókönyv-e a Polexit és a Hexit?

Az EU-nak meg kell teremtenie a jogi keretet ahhoz, hogy a pénzosztást a jogállamisági feltételekhez lehessen kötni. Mielőtt elindították Románia csatlakozási tárgyalásait, Bukarestnek eleget kellett tennie a koppenhágai kritériumoknak, amihez később hozzátették a közigazgatási feltételeket (a „jó kormányzás” lisszaboni feltételeit). Ez lehetne egy kiindulópont a probléma megoldásához: ne csak az aspiránsok számára legyenek kötelezőek ezek a kitételek, hanem a már csatlakozottakra is. Mindenesetre természetesnek tartom, hogy az európai pénzek elosztása és elköltése szigorú, minden tagállamra egyformán érvényes, világos feltételrendszer alapján történjen.

A holland adófizetőnek abszolút joga biztosra venni, hogy a közös kasszába tett pénzét korrekt módon költik el a bolgárok, románok, szlovénok stb.; ez egyébként kétirányú utca: egyformán bolgár, román, szlovén stb. érdek, hogy az európai alapok (is) rendeltetésük szerint, törvényesen legyenek felhasználva. Rövid- és középtávon kizártnak tartom a Polhuxitet, hiszen mindkét állam polgárainak az elnyomó többsége EU-párti. Dinamikus, fiatal, jól képzett emberi forrással rendelkező országok, az EU-tagságnak is köszönhető gazdasági lendületben levő államokról van szó.

Akár a Brexit, a Polhuxit is mély sebet ejtene Európán. Szerintem nincs komoly alternatíva: hosszútávon Brüsszel kínálja a legjobb gazdasági és biztonsági garanciát Kelet-Közép-Európa számára is. Ebben látom a kiút kulcsát.

Külpolitikai téren az EU-nak sikerült átvészelnie a Trump-korszakot. Mit jelent a Washington és Brüsszel közötti kapcsolatok, illetve általában az euroatlanti struktúrák szempontjából az, hogy a demokrata Joe Biden költözött idén négy évre a Fehér Házba?

Külpolitikai szempontból az amerikai Biden-adminisztráció elsősorban a multilateralizmus visszatérését jelenti, ami alapvető érdeke többek között Romániának és Szlovéniának. Ez a változás a nemzetközi porondon a leginkább a környezetvédelem és a biztonságpolitika terén mutatkozik meg látványosan. Bukarest arra törekszik, hogy a mindenkori washingtoni vezetéssel kiváló, a stratégiai partnerségünkre alapozott kapcsolatot ápoljon. Közhely, hogy a geopolitika egyetlen állandó jellemzője a... változás.

A világ egyre gyakoribb, egyre súlyosabb válságokkal kerül szembe. Krízis krízis hátán, váratlan csapás ér háború, éhség, földrengés által egyébként is sújtott vidékek, újra meg újra. Ahogy a pandémia is bizonyította: ilyen körülmények között kulcsfontosságú az államközi együttműködés, azaz a multilateralizmus. Hiába oltjuk be az európaikat, ha a dél-afrikaiak és az indiaiak nem jutnak idejében elég vakcinához. Az EU ebben a helyzetben is irányadónak bizonyult: ugyanannyi oltást adományozott világszerte, amennyit eljuttatott a saját állampolgárainak.

Merre tart az EU–Kína és az EU–Oroszország viszony? Hónapok óta gyakorlatilag egy szankciós adok-kapok zajlik Brüsszel és Peking, illetve Brüsszel és Moszkva között.

Több és változó geometriájú a viszony. Bizonyos kérdésekben nemcsak elkerülhetetlen, hanem kötelező az együttműködés Moszkvával és Pekinggel egyaránt. Ilyen terület a környezetvédelem, a békefenntartás, a járványkezelés stb. Van témakör, amiben egyszerűen nem lehet zöldágra vergődni ezekkel a befolyásos államokkal: csak abban értenek egyet, hogy nem tudnak egyetérteni. Olyan alapvető kérdésekben is eltérőek az álláspontok, amiben az EU nem engedhet, mint például az emberi jogok. A jólét mellett ez az a többletérték, amiért a nyugati államok olyan vonzóak nemcsak az ázsiaiak, hanem a kelet-európaiak millióinak a számára is.

A francia–német párost az EU motorjaként szokás emlegetni. Kifullad-e ez a motor Angela Merkel szeptemberi távozása után? Hogyan befolyásolja az EU jövőjét, ha a legendás kompromisszumkereső készségéről ismert német kancellár kivonul az uniós szintű döntéshozatalból?

A francia–német motor nem arról híres, hogy kifulladna. Az EU jövőjét viszont nem a Párizs–Berlin tengely, hanem az európai közösség határozza meg. Brüsszel mindig megerősödve kerül ki a krízisekből. A válságból kivezető döntéshozatal pedig többlépcsős, sokszor fájdalmasan lassú folyamat, az EU procedúrái nehezen kapcsolják felsőbb fokozatba a gépezetet. A sokszor túlzott bürokratikus akadályokon túlkerülve hatékony módba kerül a 27 kocsis szerelvény.

Tudom, valahányszor otthon csetlik-botlik egy kormány, akad tisztségviselő, aki automatikusan Brüsszelt hibáztatja azért is, amiről az Európai Unió egyszerűen nem tehet. Ezért kezdett el jobban, többet kommunikálni az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság.

Az EU bővítése Horvátország csatlakozása óta gyakorlatilag leállt. Van-e egyáltalán perspektívája a balkáni államok integrálásának?

Szlovénia, az Európai Tanács soros elnöke prioritásként kezeli az EU-bővítést: Nyugat-Balkán európai csatlakozása lesz az októberi, Brdo pri Kranjúban tervezett csúcsértekezlet témája. Rendkívül fontos, Európa számára stratégiai célkitűzés hiteles európai perspektívát kínálni a régió polgárainak.

A tagállamokban beállt „bővítési fáradtság” csalódottságot, hitetlenséget keltett a csatlakozni kívánó balkáni országokban. Nagy kár, miután az EU rengeteg pénzt és energiát fektetett a régióba, az érdekelt kormányok pedig merész reformokat, népszerűtlen, sokszor számukra politikailag potenciálisan végzetes döntéseket hoztak és alkalmaztak.

Félő, hogy Brüsszel helyét és szerepét mások veszik ott át, teljesen más céllal. Jelenleg a Belgrád–Pristina, valamint a Szófia–Skopje között zajló párbeszéd pozitív kimenetele tudná kizökkenteni a folyamatot a holtpontjáról. A nyugat-balkáni párbeszéd két fontos vonalon fut: a Ljubljana és Zágráb kezdeményezte, Brdo-Briuni néven szervezett évi értekezleteken, és a berlini folyamat keretében.

(Címlapképi illusztráció: Adobe Stock)

Kapcsolódók

Kimaradt?