A Wagner csoport afrikai szerepvállalása már a júniusi, kudarcba fulladt lázadással bizonytalanná vált, Jevgenyij Prigozsin halálával viszont a zsoldoscsoport jövője is megkérdőjeleződött. Egy dolog látszik biztosnak: Oroszország nem akar lemondani a magánhadsereg afrikai ügyfeleiről, lényegében Prigozsin hagyatékáról. Az „örököst” állítólag már több hónapja kiszemelték.

Kezében gépkarabéjjal, katonai ruhába öltözve, háttérben a sivataggal a Wagner csoport vezére üzent Afrikának vagy, ha úgy tetszik, Afrikáról a világnak. Azt hangoztatta, hogy zsoldos serege „még nagyobbá teszik Oroszországot valamennyi kontinensen, Afrikát pedig még szabadabbá”. „Igazságot és boldogságot Afrika valamennyi népének!” – mondja Prigozsin a vélhetően Maliban készült felvételen, két nappal azelőtt, hogy a Moszkvába tartó repülőgépe a földbe csapódott volna.

A gép lezuhanásának oka hivatalos vizsgálat és számos spekuláció tárgya. Egy biztos: ha megoldódott is egy probléma a Kreml számára minimum kényelmetlen Prigozsin halálával, keletkezett egy másik. Már a kudarcba fulladt júniusi lázadás után felmerült, hogy a történtek után a Putyin-rezsim megpróbálja átvenni a Wagner csoport ügyleteit, elsősorban Afrikában. (Ez volt egyébként a pillanat, amikor az elnök hivatalosan is bevallotta, hogy a zsoldossereget végig az orosz állam finanszírozta.) Prigozsin halála után a kérdés még inkább aktuálissá vált. Kérdés azonban, hogy a rendszer „csak” a magánhadsereget veszi át – ami szintén nem feltétlenül lenne egyszerű –, vagy a zsoldossereg ügyleteit bízza egy másik, a Kremlhez kapcsolódó szervezetre. Az utóbbi verzió ugyancsak nem ígérkezik könnyűnek, ha figyelembe vesszük Prigozsin „hírnevét” az afrikai puccsisták körében.

Diktátorok istápja

A sokáig csak Putyin szakácsaként emlegetett milliárdos üzletember az orosz elnök bizalmasa volt. Éveken át csak sejteni lehetett, hogy ő áll az amerikai választásokat befolyásolni próbáló trollfarmok és a főleg Afrikában aktív magánhadsereg, a Wagner csoport mögött. Ukrajna inváziója után azonban Prigozsin nem titkolózott tovább, sőt – arra hivatkozva, hogy a sok esetben börtönökből verbuvált zsoldosai érték el a legjelentősebb eredményeket az ukrán fronton – élesen kritizálta a hivatalos katonai vezetést és személyesen Szergej Sojgu védelmi minisztert. Júniusban a zsoldosai élén elindult Moszkva felé, majd menet közben lefújta az „igazságmenetnek” nevezett akciót, és vállalta, hogy a Wagner csoporttal együtt Fehéroroszországba távozik „önkéntes száműzetésre”. Nem sokkal később közölte, hogy a csoport Afrikába készül.

„Prigozsin számunkra hős, soha nem felejtjük el” – nyilatkozta a zsoldos vezér halálának másnapján Fidèle Gouandjika, a Középafrikai Köztársaság (KAK) elnökének egyik tanácsadója. Egyúttal jelezte, hogy a Faustin-Archange Touadéra által vezetett rezsim együttműködése Moszkvával a történtek után is folytatódik. „Oroszország sokat tett a Középafrikai Köztársaságért, és a jövőben is sokat fog tenni” – mondta a hivatalosság, akinek mellén a „Je suis Wagner” (Wagner vagyok) felirat volt olvasható.

Az elmúlt közel egy évtizedben a Wagner tucatnyi afrikai országban próbálta megvetni a lábát, de valójában négyben sikerült jelentős és tartós szerepet játszania, a már említett KAK-on kívül Maliban, Líbiában és Szudánban. A csoport – lényegében egy komplex hálózat – lehetővé tette a Kreml számára, hogy részt vegyen külföldi katonai műveletekben, dezinformációs hadjáratokat folytasson és természeti erőforrásokhoz jusson anélkül, hogy közvetlenül implikálta volna az orosz államot. A Közép-Afrikai Köztársaaságban például a Wagner biztosítja Touadéra elnök személyes védelmét, emellett „biztonsági tanácsadókkal” segíti – megfigyelők szerint lényegében biztosítja a bangui rendszer túlélését. Cserébe a Wagner holdudvara jövedelmező koncessziókat kapott.

Beszámolók szerint a Wagner a KAK-ot bázisként használta, hogy fegyverekkel lássa el Szudánban Mohamed Hamdán Dagalo tábornok lázadóit, akik április óta polgárháborút vívnak az Abdel-Fattah Burháni tábornok által irányított hivatalos hadsereg ellen. Amerikai források szerint az oroszok arany fejében támogatják a Mehetinek becézett Dagalót és az általa vezetett Gyorsreagálású Erőket (RSF).

Katonai hírszerző lehet az „örökös”

Egyes elemzők úgy látják, Prigozsin helyettesítése nagyon nehéz lesz, ha nem egyenesen lehetetlen. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy a Kreml már a zsoldosvezér halála előtt elkezdte a Wagner afrikai műveleteinek az átvételét. A júliusi Oroszország-Afrika csúcson a KAK elnökének állítólag azt „tanácsolták”, hogy ne találkozzzon a Wagner-vezérrel. Helyette bemutatták a katonai hírszerzés (GRU) titkos műveleti egységét vezető Andrej Averjanovnak, akiről gyanítják, hogy megszervezte Prigozsin repülőgépének lezuhanását. Egyes források szerint ő veheti át a Wagner csoport irányítását.

Hogy a Kreml nem tétlenkedik, azt jelzi az is, hogy a júniusi Wagner-zendülést követően kétszer is tárgyalt Moszkvában Malik Agar, a szudáni rezsim második embere. A tét egy orosz légi támaszpont létrehozása lehet a Vörös-tengeren, a hadsereg által ellenőrzött Port Sudanban.

Másfelől a Prigozsin halálát megelőző napon Bengáziban járt Junus-Bek Jevkurov orosz védelmi miniszter-helyettes, aki a líbiai lázadók vezérével, Khalifa Haftar tábornokkal találkozott. Ez az Economist szerint jelzés lehet arra nézve, hogy a lázadók a jövőben közvetlenül az orosz állam támogatását élvezhetik. Az ok: Oroszország úgy tekint Líbiára, mint bázisra az afrikai műveleteihez, lehetséges földközi-tengeri kikötőre és olajszállítóra. Korábban a Wagner csoport évekig harcolt Haftar oldalán – az ottani harcok nyomán került elő a hálózat létét igazoló első közvetlen bizonyíték 2021 februárjában.

A líbiaihoz hasonló, közvetlenebb állami szerepvállalás körvonalazódik Maliban is, ahol a Wagner-zsoldosok két éve harcolnak a katonai junta oldalán a dzsihadisták ellen. A junta élén álló Assimi Goïta állítólag szintén találkozott Averjanovval az Oroszország-Afrika csúcs alkalmával. Beszámolók szerint Prigozsin bukott zendülése után Maliban kibővült az orosz zsoldosok bázisa, és megszaporodtak a Szíriából érkező repülőgépek, amit a Wagner-harcosoknak szánt ellátmány növekedése magyarázhat.

Nyitókép: newsnetnational.images.worldnow.com