A KGB-s múlt kötelez
Így kellett ezt csinálni, így volt stílusos. Milyen snassz lett volna egy Prigozsint megmérgezni, mint Litvinyenkót 2006-ban, Szkripalokot 2018-ban vagy Navalnijt 2020-ban, esetleg négyszer hátba lőni, akárcsak Nyemcovot 2015-ben. Az áruló Wagner-vezért szállító gépen utazó egyik légiutas-kísérő órákkal a tragédia előtt felkereste a családját telefonon, a gép megmagyarázhatatlan visszatartásáról, „javításáról” beszélt. A levegőben, egy repülőgépen, látványosan felrobbantani – valószínüleg ezt a módszert vélték a legtalálóbbnak a Kreml boszorkánykonyhájában. Putyin pedig részvétet nyilvánított az elhunyt családjának. Amolyan kágébésen.
Persze, most útjára indulnak az összeesküvés elméletek, a gyanakodások és a hitetlenkedések. Alapja még lenne is a kétkedésnek, hiszen 2019-ben már érkezett egy jelentés Prigozsin haláláról, miután egy An–72-es teherszállító repülőgép lezuhant a Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Az akkori nagykövetségi közlés szerint két orosz – köztük a Wagner-csoport harcosainak főnöke – tartózkodott a gép fedélzetén, amely a kongói elnök stábjának tagjait is szállította. Csakhogy akkor Prigozsin még nem volt Oroszország mindenható vezetőjének ellensége. A mostani „légi baleset” egyszerre igazolja a Wagner-csoport két hónappal ezelőtti Putyin-ellenes lázadásának súlyát és a KGB-s múltját egyetlen pillanatig sem meghazudtoló orosz elnök sajátos felfogását a hatalomról.
Itt érdemes azért megjegyezni a háború kitörése után hónapokon át terjedő nyugati propagandát Putyin mindenféle betegségéről. Talán a rák volt a legtartósabban híresztelt kór. Hónapjai vannak hátra – írták, mondták. A helyzet egyelőre az, hogy Putyin temeti a rendszerének kellemetlenné vált figurákat. Ablakon kizuhanó befolyásos vállalatvezetőket, sziklákról mélybe zuhanó üzletembereket, rossz repülőgépre szállt lázadókat él túl ez az állítólag halálosan beteg ember. Prigozsin üzenetértékű eltávolítása az élők sorából nem a túlvilágra készülő orosz elnök fékevesztett lépése, hanem a háborús Oroszország tempója. Miközben Putyin egészségi állapotáról fantáziadúsabb találgatások százait terjesztették tudatosan magukat komolynak tartó nyugat-európai sajtóorgánumok, addig kevés szó esik a Kreml urának KGB-s előéletéről. Holott ez a kommunista titkosszolgálati, hírszerzői múlt a maga teljes „szépségében” bontakozik ki a háborút indító, s a fronton váratlan nyugati és ukrán ellenállásba ütköző orosz elnök döntéseiben.
Oroszországot ma a KGB stílusában vezeti Putyin. Vélhetően azért, mert ehhez ért a legjobban. Nincs ebben semmi meglepő, ahogyan Prigozsin halálában sincs.