Dmitry Glukhovskyt, a Metró-trilógia világhírű szerzőjét hétfőn az orosz hadsereggel kapcsolatos álhírek terjesztésében találta bűnösnek egy moszkvai bíróság. Az író még a háború kitörése előtt elhagyta Oroszországot, a mostani ítélet értelmében távollétében szabtak ki rá nyolc év börtönbüntetést. A bírósági döntés néhány nappal az Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus ügyében hozott ítélet után született. A már börtönben levő Navalnij esetében a Moszkvától mintegy 200 kilométerre fekvő Melekhovo városban található 6-os számú Büntető Kolónia területén hozott ítéletet egy esküdtszék – számol be a BBC. A tárgyalás a nyilvánosság kizárásával történt, a sajtó képviselőit csak az ítélethirdetésre engedték be. Navalnijt bűnősnek mondták ki szélsőséges szervezet létrehozásában és támogatásában, így további 19 év büntetéssel sújtották. A BBC újságírója hozzátette, hogy minden vád politikai indíttatású, így szerinte Navalnij egy koncepciós per áldozata.

A Glukhovsky ügyében való vádemelés és a hétfői ítélet esetében a legtöbb elemző ugyanazt a forgatókönyvet véli felfedezni, annál is inkább, hogy az író több ízben is nyilvánosan állást foglalt a még 2021-ben bebörtönzött Navalnij védelmében. Az orosz parlament nem sokkal a háború kitörését követően elfogadott egy olyan jogszabályt, amelynek értelmében akár 15 év börtönnel büntethetők azok, akik a központi hatóságok kommunikációjával ellentétesen beszélnek a háborúról, azaz „álhíreket” terjesztenek. Ebben a tekintetben elvileg az is elég, ha valaki egyszerűen háborúként definiálja azt, amit az orosz kormány „különleges katonai hadműveletként” jellemez. Az ABC News vonatkozó cikkéből kiderül, hogy Dmitry Glukhovskyt már 2022 októberében „ellenséges ügynökként” sorolták be az orosz hatóságok és nemzetközi körözést adtak ki ellene. Ezt egyebek mellett azzal érdemelte ki, hogy közösségimédia-platformjain olyan tartalmakat tett közzé a háború kitörését követően, amelyekben az orosz katonák Ukrajnában elkövetett kegyetlenkedéseit mutatta be. Az orosz ügyészség ezeket hamisnak nyilvánította, kiemelve, hogy dezinformációs jelleggel készültek.

A háború kitörésekor Glukhovsky nem tartózkodott Oroszországban, hazájába pedig azóta sem tért vissza. Idén májusban a Die Welt újságírói találkoztak vele egy ismeretlen helyen, ahol részletesen kifejtette véleményét a kialakult helyzettel kapcsolatosan. Az író szerint a katasztrófa előrelátható volt már a Krím-félsziget annektálása idején, bár saját bevallása szerint akkor még ő sem gondolta, hogy ekkora a baj. Saját családtagjaival is vitába keveredett ebben az időszakban, mert azok olyképp érveltek a nemzetközi jogsértés kapcsán, hogy visszamondták a korabeli orosz propaganda téziseit, miszerint az annektálás során egyik részről sem esett kár emberéletben, így nem is kell fegyveres konfliktusról beszélni. Az interjúban arról is beszélt, hogy a tavaly kitört háború előestéjén még bizakodó volt és azt gondolta, hogy Putyin újabb blöffjéről van szó csupán, de amikor február 24-én moszkvai barátai elkezdték üzeneteikkel bombázni, akkor valódi sokkot kapott. Glukhovsky szerint egy ilyen háború évtizedekkel vetette vissza hazáját, szerinte a lövészárkok, a nehéztüzérség, a tankok és a fiatalok koporsói a huszadik század regiszterébe tartoznak és nem gondolta volna, hogy életében ilyen helyzettel kell szembesülnie. Saját bevallása szerint egy ideig vonakodott, hogy nyíltan állást foglaljon, mert tudatában volt annak, hogy amennyiben egy ilyen helyzetben felemeli a hangját a hatalom ellen, akkor talán örökre elveszíti az esélyét annak, hogy valaha hazatérhessen. Másrészt az is ott volt, hogy ha nem hallatja hangját, akkor saját morális értékeit dobja a kukába és képmutatóként élhetne tovább, így a nehezebb és kétségtelenül veszélyesebb utat választotta, ezért azóta gyakorlatilag bujkálnia kell, de elfogadta a helyzetét.

Az ellenzéki író Putyin rendszeréről is kifejtette véleményét, mondván, hogy egy olyan rezsimről van szó, amely most már a puszta túlélésért küzd. Hiába van hatalmon 25 éve, Vlagyimir Putyin tudatában van annak, hogy egy olyan államapparátus élén áll, amely képtelen bármit is felmutatni a leplezetlen elnyomáson és brutális módszereken kívül. Ezért időről időre egyre nagyobb krízishelyzeteket kell előidézni, hogy az orosz nép szemében megmentőként tetszelegjen. A Krím annektálása, majd Ukrajna megtámadása mind ennek a forgatókönyvnek a része, amelyet hatékonyan támogat az orosz propaganda, amely már évtizedek óta hangoztatja a bukott és elárult Oroszország-szuperhatalom mítoszát, ezzel pedig a közvélemény jelentős része elhiszi, hogy az országban tapasztalható nyomorért és szegénységért más, Oroszországon kívüli tényezők a felelősek. Glukhovsky szerint épp ez az oka annak, amiért Putyin ellenségként tekint a középosztályra, különös tekintettel az értelmiségre, mivel ez a szegmens jóval nehezebben manipulálható.

Az orosz disszidens értelmiségre vonatkozó kérdésre az író egy, az 1910-es évekre visszanyúló párhuzam felvázolásával reflektál, amikor világhírű orosz művészek az 1917-es forradalmat követően nem tudtak már hazatérni hazájukba, sokan életük végéig külföldön voltak kénytelenek maradni. Elmondása szerint a mostani helyzet is hasonlít némileg az akkorira, hozzátéve, hogy a kényszerű emigráció során az Oroszországból disszidált értelmiségiek igyekeznek szorosabb kapcsolatot ápolni egymással. Példaként említi, hogy az azelőtt tapasztalható, a művészekre jellemző egyfajta rivalizálás megszűnt, és ő maga is közeli kapcsolatokat ápol olyan alkotókkal, mint Vlagyimir Szorokin író, Andrej Zvjagincev filmrendező vagy Kirill Szerebrennyikov színházi rendező. Glukhovsky szerint Putyin rendszere előbb-utóbb megbukik, addig viszont az orosz értelmiségnek létre kell hoznia egyfajta „alternatív Oroszországot” hazája határain kívül, mert ez az egyetlen hatékony útja annak, hogy kialakuljon egy merőben új orosz identitás, amely ellentétje a mostaninak.

Dmitrij Alekszejevics Gluhovszkij (oroszul: Дмитрий Алексеевич Глуховский; Moszkva, 1979. június 12. –), a nemzetközi könyvkiadásban és médiában angolos írásmóddal Dmitry Glukhovsky^[1] orosz író,^[2] rádiós- és televíziós műsorvezető, újságíró, tudósító.
Moszkvában született, és ott is végezte általános iskolás tanulmányait. Négy és fél évig Izraelben élt és tanult, majd Németországban és Franciaországban dolgozott. Riporterként a Ragyio Rossziinak, a Deutsche Wellének és az Euronewsnak dolgozott. 2008 óta a Majak rádióállomás rádiós műsorvezetője. 2009 márciusa óta az internetes PostTV ismeretterjesztő műsorának műsorvezetője.
Metró 2033 című posztapokaliptikus regényével debütált, mint online író. A Metro.ru-ra feltett regényrészletek alapján népes olvasótáborra tett szert.

A Metró 2033 először az interneten, majd 2005-ben könyvben is megjelent. A könyv egy atomháború következményeit írja le, egy Artyom nevű fiatalember történetén keresztül. A túlélők életben maradásukért küzdenek a moszkvai metró labirintusaiban, mintegy két évtizeddel a nukleáris holokauszt után. A mű formálisan egy sci-fi regény, ami egy disztópiát ír le, miközben a mai Oroszország társadalmát elemzi és ismerteti. Továbbá kritikusan vizsgálja a kommunizmust a volt Szovjetunióban, illetve a fasizmus felemelkedését a modern Oroszországban.

Metró 2034

A Metró 2034 a Metró 2033 közvetett folytatása. Oroszországban 6 hónap alatt közel 300 ezer példány kelt el a könyvből, így az ország legnagyobb 2009-es bestsellerévé vált. A könyv online, ingyen is megjelent a Metró 2034 hivatalos honlapján, ahol több mint 1 millió látogató olvasta a szöveget. Gluhovszkij később egy művészeti projektté változtatta művét: meghívott egy híres orosz elektronikus előadóművészt, Dolphint, hogy eredeti aláfestő zenét írjon a műhöz; illetve egy festőművészt, Anton Grecskót, hogy olajfestményekből álló képgalériát hozzon létre a könyvhöz.

Metró 2035

A Metró 2035 a Metró 2033 és a Metró 2034 történetét kapcsolja össze, de inkább a 2033 folytatása. Ebben az esetben a 4A Games fejlesztette videójáték (Metro: Last Light) volt az eredeti és annak ötleteiből született meg a Metró 2035 című könyv.

A három Metró regényt később egy cikluskötetben újra kiadták 2019-ben, melybe egy új fejezetet is írt a szerző. Ez magyar nyelven 2021-ben jelent meg az Európa Kiadó gondozásában. (Wikipedia)

Magyarul megjelent művei:

• Metró 2033; ford. Bazsó Márton; Európa Könyvkiadó, 2011
• Metró 2034; ford. Bazsó Márton; Európa Könyvkiadó, 2011 
• Orosz népellenes mesék; ford. Abonyi Réka, M. Nagy Miklós; Európa Könyvkiadó, 2012
• Szürkület; ford. Herczeg Ferenc; Európa Könyvkiadó, 2012
• RE; ford. Földeák Iván; Európa Könyvkiadó, 2014 
• Metró 2035; ford. Goretity József; Európa Könyvkiadó, 2015 
• Text; ford. M. Nagy Miklós; Helikon Kiadó, 2018
• Poszt; ford. M. Nagy Miklós; Helikon Kiadó 2019
• Orosz népellenes mesék. Nyolc új elbeszéléssel; ford. Abonyi Réka, M. Nagy Miklós, Soproni András; 2. bőv. kiad.; Helikon, Budapest, 2019
• Metró. A trilógia/ Metró 2033 / Metró 2034 / Az út vége / Metró 2035; ford. Bazsó Márton, Goretity József, M. Nagy Miklós; Európa, Budapest, 2019
• Poszt 2; ford. M. Nagy Miklós; Helikon, Budapest, 2022