Folyamatosak a találgatások az ukrán ellentámadással kapcsolatban. Elkezdődött vagy sem? Befolyásolja-e az akciót a kahovkai vízerőmű gátjának lerombolása? Mire számíthatunk a nagyszabásúnak ígért ellentámadástól? Miként válaszolhat Oroszország? Szakértőket kérdeztünk.  

Bendarzsevszkij Anton, a budapesti Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója szerint bizonyos értelemben az ukrán ellentámadás már hetekkel ezelőtt elkezdődött. „Maga a művelet nem azzal indul, hogy egy nagyszabású katonai akciót látunk azonnal, több ezer katona és több száz harcjármű felvonulásával. A nagyszabású harci cselekményeket egyrészt előkészítő csapások előzik meg az orosz utánpótlási vonalak, parancsnoki központok, lőszerraktárak, üzemanyag raktárak ellen. Másrészt katonai próbálkozások vannak a frontvonal egészében: kóstolgatják az orosz védelmi vonalakat, és keresik a gyenge pontokat. Ha megtalálják, akkor indulhat a fókuszált támadás és az elit egységek” - fogalmazott a Maszolnak az elemző. 

Mint mondta, vannak arra utaló jelek, hogy a donyecki régió nyugati részében, illetve Zaporizsjében az ukránok nagyobb erők felhasználásával, nagyobb, intenzívebb harcokat indítottak. Hozzátette ugyanakkor: egyelőre nincs sok információ, ukrán oldalon teljes a hírzárlat, sőt, erről még egy médiakampányt is indítottak, amely arra buzdítja a lakosságot és a médiát, hogy legyenek csendben, mert a „hadi tervek a csendet szeretik”. „Nos, ha valóban megindult volna valami, akkor ezeket az ukrán terveket mindenképpen megakasztja az orosz támadás, a gátrobbantás. Az energiaforrásokat most kénytelenek a katasztrófa következményeinek a felszámolására fordítani, ez a prioritás: emberek evakuálása, katonák, védelmi pozíciók, harci eszközök és ipari gépek kimentése” - mondta a szakértő.

Bendarzsevszkij megemlítette: az ukrán haderő jelenlegi egyik előnye abban rejlik, hogy hazai terepen van, a front mentén gyorsan tud reagálni a hátország felől átcsoportosítással és utánpótlással. Szerinte ezt az előnyt ki is használják: a szeptemberi ellentámadás során előbb a déli fronton indítottak támadást, majd attól légvonalban mintegy ötszáz kilométerre lévő észak-keleti fronton törték át az orosz védelmet. Mint mondta, mintegy ezer kilométer hosszú frontvonalról beszélünk, az orosz erők a front teljes hosszában sokkal lassabban tudnak reagálni. 

„A gát átszakadásával ezt a stratégiai előnyt az ukrán erők elveszítették. Elméletileg arra is volt esély, hogy a Dnyeper folyón átkelve próbálhatják meg az áttörést a herszoni régióban. Kockázatos vállalkozás, de az orosz hadseregnek számítani kellett erre is. Most a frontvonal hossza csökkent, a Dnyeper partjait elmosta a víz. A korábbi hetek felderítési információi feleslegessé váltak. Az átkelés most hosszú hetekig lényegében lehetetlenné vált. Az orosz védelmi pozíciókat is elmosta a víz a bal parton, de a következő hetekben a magas vízállás és az iszapos terep egyébként is védelmet biztosít, az erők egy részét akár más szakaszok védelmére is át tudják csoportosítani” - vázolta a helyzetet az elemző.  

Stier Gábor, a szláv világot jól ismerő külpolitikai újságíró szerint az ukrán vezetés tudatosan lebegteti az ellentámadás kérdését. „Az immár hónapok óta sulykolt kommunikációtól felizgatott média és a nyugati politikusok egy része már nagyon azt szeretné látni, hogy végre történik valami. De az ukrán vezetés ezúttal a az eddigi határozott kommunikációjával ellentétben óvatos. Tisztában van ugyanis azzal, hogy az ellentámadásra az idén egyetlen esélye van. Ha ez nem sikerül, az hatással lehet a nyugati támogatás eltökéltségére, nem beszélve arról, hogy ellentámadásra késztetheti az orosz erőket is” - mondta a Maszolnak a Moszkvatér.com portál főszerkesztője.

Szerinte az óvatosságot indokolja az is, hogy az ígért modernebb nyugati technika egy része még mindig nem érkezett be, míg a beérkezett hadianyagot a raktáraknak a korábbinál hatékonyabb rakétázásával az orosz oldal részben még a frontra érkezése előtt megsemmisíti. „Ugyanígy Kijev intenzív támadásával az ott összpontosuló új nyugati légvédelmi eszközöket is leköti, és nem engedi, hogy azok legalább egy részét a front közelébe telepítsék át. Így ott a légvédelem továbbra is lyukas. A jelenlegi, immár dandár szintű támadásokat én még nem tekintem az oly sokat emlegetett nagy ellentámadás kezdetének. Ha ugyanis ez már az, akkor az ukrán hadsereg nagy bajban van” - fogalmazott az elemző. 

Stier úgy látja, ezekkel az inkább a front széthúzását célzó, az ellenfelet állandó mozgásban tartó, egyébként viszonylag sok áldozatot követelő előkészítő akciókkal Kijev is főképp az ellenfél gyenge pontjait keresgéli, és akkor jelenti be az ellentámadás megindulását, ha valahol sikerül áttörni. „Közben az offenzíva imitálásával részben lehűti a várakozásokat is. Ebben, a figyelem elterelésében segíti a kahovkai gátszakadás is” - tett hozzá. Utóbbival kapcsolatban a szakértő azt mondta: egyre több részlet ismeretében számára már az is kérdéses, hogy tudatosan időzített akcióval állunk-e szemben, vagy a víztározó gátja a hónapok óta tartó ukrán rakétázás következtében egyszerűen nem bírta tovább, és megadta magát. „Az számomra nem kérdéses, hogy az említett szisztematikus támadásokkal, valamint a Dnyeper felsőbb szakaszán lévő zsilipek kinyitásával, így a víznyomás jelentékeny megnövelésével az ukrán fél erre jelentősen rásegített. Egyúttal logikai úton – kinek állt inkább az érdekében –, és ráutaló bizonyítékok hiányában nem valószínűsítem, hogy az orosz fél robbantotta fel a gátat. Rövid távon a gát átszakadásának igazán komoly hozadéka nincs, az ukrán ellentámadást vélhetően minimális mértékben befolyásolja. Később persze már ennek lehet jelentősége, az viszont egyértelmű, hogy tovább eszkalálhatja a helyzetet” - mondta a külpolitikai szakújságíró.

Stier Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a herszoni orosz kivonulást követően mindkét fél viszonylag kisebb számú haderőt állomásoztatott e front térségében, amelyek jellegüknél fogva inkább védelmi feladatokra voltak alkalmasak. „Továbbá a korábban is mocsaras partvonal a gátszakadás következtében még járhatatlanabbá vált, így akár hetekig alkalmatlanná téve azt bármilyen offenzív művelet számára. Az elárasztott területek egyelőre egyfajta szürke zónát képeznek az ukrán és orosz vonalak között” - fogalmazott a főszerkesztő. 

Az elemző szerint Ukrajna támadási kényszerben van, így a nyár folyamán mindenképpen valószínűsíthető egy a jelenleginél jóval intenzívebb offenzíva. Hozzátette: hogy ez mennyire lesz nagyszabású és főképp sikeres, az nagy kérdés. „A stratégiai szempontból legfontosabb, a Krím szárazföldi összeköttetésének elvágását megcélzó irányban, a zaporizzsjai fronton a kiépített erős orosz mélységi védelem miatt az áttörés nagyon nehéz. Az erőviszonyok kiegyenlítettek, így ukrán ellentámadás véleményem szerint csak akkor lehet sikeres, ha valamilyen módon meg tudja lepni az orosz felet. Ez sem egyszerű, így továbbra is a legnagyobb esélye annak van, hogy a háború nem tud kimozdulni a jelenlegi patthelyzetből. Az orosz fél a felőrlő taktikát folytatja, így egy meggondolatlan támadás a kezére játszana. Ha ez a taktika kellően hatékony lesz, és az ukrán erők nagy veszteségeket szenvednek el, akkor még az ukrán ellentámadás megkontrázása sem elképzelhetetlen” - vázolta a várható fejleményeket Stier Gábor.