Kína és Amerika elkerülheti a háborút? – Hszi Csin-ping történelmi figyelmeztetése Trumpnak
A kínai vezető nem véletlenül idézte Thuküdidészt Donald Trumppal folytatott találkozóján. A történelmi utalás valójában kemény geopolitikai figyelmeztetés volt Tajvan, a nagyhatalmi verseny és az Egyesült Államok globális szerepének jövőjéről.
Donald Trump és Hszi Csin-ping május közepi pekingi találkozóján a kínai elnök nemcsak aktuális geopolitikai kérdésekről beszélt, hanem az ókori görög történelemből is példát hozott. Hszi a peloponnészoszi háborút és az úgynevezett „Thuküdidész csapdáját” említette, amely szerint egy felemelkedő hatalom és egy domináns nagyhatalom rivalizálása könnyen háborúhoz vezethet. A kínai vezető ezzel arra utalt, hogy Kína és az Egyesült Államok kapcsolatában is fennáll ez a veszély.
A történelmi párhuzam mögött elsősorban Tajvan kérdése húzódik meg. Hszi világossá tette, hogy Peking saját területének tekinti a szigetet, és figyelmeztette Trumpot: Tajvan ügyének rossz kezelése akár közvetlen konfliktust is okozhat a két ország között. Ugyanakkor a kínai elnök később békülékenyebb hangot ütött meg, hangsúlyozva, hogy Kína felemelkedése és Amerika megerősödése akár együtt is megvalósulhat.
A találkozó jól tükrözte a kínai stratégia kettősségét: Peking egyszerre akar erőt demonstrálni és elkerülni a nyílt konfrontáció látszatát. Hszi üzenete egyértelmű volt: Kína szerint vannak olyan vörös vonalak, különösen Tajvan ügyében, amelyeket Washingtonnak nem szabad átlépnie. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő úgy fogalmazott: ma már kétségtelen, hogy Tajvan kérdése körül éleződött ki leglátványosabban az egyébként „baráti” hangnemű Hszi-Trump csúcs. Amit Kína ezen a téren küldött, az egy elég egyértelmű figyelmeztetés. Emellett több kisebb-nagyobb beszólás mutatja a megnövekedett kínai önbizalmat.
Kapcsolódó
Amikor Hszi Csin-ping az 5000 éves Kínáról és a 250 éves USA-ról beszél, az 1.4 milliárdos kínai lakosságról és a 340 milliós Amerikáról, és Thuküdidész csapdájáról, az bizony mind beszólás. Thuküdidész ugye Spárta és Athén kapcsán egy felemelkedő hatalmat és egy regnáló hatalmat emleget, de lehet ezt a gyorsan emelkedő kihívó és a relatíve hanyatló „első” csapdájaként is értelmezni. Hszi Csin-ping gyakorlatilag kimondta, hogy ők a kihívók, ráadásul nagyobbak és jóval ősibbek. A kínaiak általában ennél finomabban szoktak fogalmazni, még ha érzékeltetik is, hogy ők a „Középső Birodalom”. (…) Hogy ezen a nemzetközi média valamiért meglepődik nehezen érthető számomra, mert Peking évtizedek óta teljesen világosan fogalmaz. És tényszerűen a kínaiaknak igazuk van: ez egy le nem zárt polgárháború, ami a két fél ügye nemzetközi jogilag, nem a világé.
Az nem érv, hogy Tajvan szigetét demokratikusan kormányozzák, nincs olyan kategória a nemzetközi jogban, hogy a demokratikus kormányzás lehetővé teszi bármely ország egy területének elszakadását. Az angolszász média mégis azt erőlteti, sugallja, hogy de, a népakaratnak van jelentősége. Hát, úgy általában a világban sajnos kevés jelentősége van a népakaratnak abban, hogy egy közösség egyik vagy másik országhoz tartozzon, vagy esetleg független legyen – a hatalmi viszonyoknak van jelentősége – annak, hogy az erősebb fél képes és kész-e lépni?
Peking pedig teljesen világosan beszél évtizedek óta: kész lépni, és jelzi, hogy most már képes is. 2005-ben válaszként az erősödő függetlenségi törekvésekre elfogadták az úgynevezett elszakadás ellenes törvényt. Ez a törvény kimondja, hogy Tajvan Kína része és a függetlenségi törekvéseket akár erőszakkal is el kell folytani. A törvény három esett jelöl meg a katonai beavatkozás lehetséges okaként:
-Ha Tajvan kimondja a függetlenségét.
-Ha olyan váratlan esemény következne be ami a függetlenedéshez vezethet.
-Ha a békés egyesítés lehetőségei végleg kimerülnek.
A törvényből látszik, hogy a KNK számára egy békés egyesítés lenne az ideális megoldás, de ugyanakkor kijelölt vörös vonalakat, aminek átlépése háborúhoz vezetne. Világos beszéd, és ha egy szuperhatalom világosan beszél, jobb odafigyelni, különben az lesz a vége, mint Ukrajna esetében. Kína soha nem fogja elengedni Tajvant – még annyira se, mint az oroszok Ukrajnát. Ezt nem kell szeretni, de ez van, lehet felelőtlenül politizálni, de annak háború lehet a vége.
Nagy szavak, kevés konkrétum: így értékelik Trump pekingi útját
Az amerikai elnök pekingi látogatása látványos diplomáciai esemény volt, ám a találkozó végére kevés konkrét eredmény körvonalazódott. Bár Donald Trump azt állította, hogy Hszi Csin-pinggel „számos problémát megoldottak”, a részletekről alig beszélt. Elemzők szerint a két nagyhatalom kapcsolatának alapvető problémái változatlanok maradtak, ezért a csúcstalálkozót sokan inkább „patthelyzet-csúcsként” jellemzik.
A tárgyalások középpontjában Irán, Tajvan és a kereskedelmi kapcsolatok álltak. Trump szerint mindkét fél egyetért abban, hogy Irán nem juthat atomfegyverhez, ugyanakkor Kína nem tett konkrét ígéretet arra, hogy nagyobb nyomást gyakorolna Teheránra. Tajvan ügyében sem történt áttörés: Trump továbbra is mérlegeli az évi 14 milliárd dolláros amerikai fegyvercsomagot, miközben Hszi ismét hangsúlyozta, hogy Tajvan a kínai–amerikai kapcsolatok legfontosabb kérdése.
Gazdasági téren ugyan születtek bejelentések – például kínai Boeing-vásárlásokról és amerikai mezőgazdasági import növeléséről, de átfogó kereskedelmi megállapodás nem jött létre. A ritkaföldfémek exportjáról sem sikerült teljes egyezségre jutni, pedig ez továbbra is az egyik legerősebb kínai nyomásgyakorló eszköz Washingtonnal szemben. Összességében a találkozó inkább a feszültségek kezeléséről szólt, mintsem valódi stratégiai áttörésről.
CSAK SAJÁT
.jpg)
