Alig több mint két hete még lezártnak tűnt az elnökválasztási verseny az Amerikai Egyesült Államokban. Azonban a regnáló elnök, Joe Biden visszalépése után a demokraták népszerűsége érezhető mértékben nőtt valamennyi csatatér államban, ahol várhatóan eldől a november 5-i voksolás kimenetele. A tendencia egyértelmű, és láthatóan aggasztja Donald Trumpot.

Néhány hete még biztosnak látszott Donald Trump győzelme a november 5-i amerikai elnökválasztáson. A volt republikánus elnök egyre magabiztosabban vezetett a felmérésekben, megerősödve került ki az ellene elkövetett merényletkísérletből, miközben éppen megszűnt az ellene zajló büntetőperek legjelentősebbike, amely könnyen a rácsok mögé juttathatta volna. Trumpnak ráadásul egy napról napra törékenyebbnek tűnő demokrata jelölttel, Joe Biden regnáló elnökkel kellett volna megküzdenie, akit a demokrata szavazótábor többsége is alkalmatlannak tartott a főparancsnoki teendők ellátására.

Biden visszalépésével egy csapásra megváltozott minden, annak ellenére, hogy a jelöltséget az a Kamala Harris alelnök vette át, akit korábban Trump – potenciális ellenfélként – „szánalmasnak” nevezett. A demokraták váratlanul gyorsan rendezték a soraikat, két hét alatt a kétségbeesés helyét átvette a lelkesedés, és ez meglátszik a felmérések eredményein is.

A verseny állásában bekövetkezett javulásnak több magyarázatával lehet találkozni. Az egyik „technikai”. Biden visszalépése előtt Kamala Harris jelöltsége erősen hipotetikus volt – nem utolsó sorban a regnáló Joe Biden elnök makacssága miatt –, így a felmérések nem tükrözték a valós támogatottságát. Egy másik tényező az alelnöki szerepre kiválasztott politikus kiléte. Harris nagy kockázatot vállalt, amikor negligálta a csatatér államok kormányzóit, és abból a Minnesotából választott magának társat, amely megbízhatóan demokrata többségű. Tim Walz azonban rendelkezik olyan kvalitásokkal, amelyekkel a többi potenciális alelnökaspiráns nem. Középiskolai tanárból és futballedzőből lett kongresszusi képviselő, majd minnesotai kormányzó, de két évtizeden át szolgált a hadseregben is. Olyan politikus, aki meg tudja szólítani a vidéki, konzervatív(abb) középosztálybeli választókat a csatatérállamokban. Magyarán ugyanazt várják tőle, amire Donald Trump számít J.D. Vance-től.

De a két alelnökjelölt hangvétele élesen elüt egymástól, ahogy a két kampánystábé is. Miközben Biden folyamatosan kongatta a vészharangokat és a demokrácia halálát vizionálta Trump újabb győzelme esetén, a Harris-Walz csapat pozitív üzenetekkel kampányol – szabadságot és „fényes jövőt” ígér –, és az egész korteshadjáratot belengi egyfajta vidámság. Demokrata stratégák ezzel magyarázzák, hogy a demokrata szavazók körében kézzel fogható a lelkesedés. „A lelkesedés részvételre készteti az embereket” – magyarázta Caitlin Legacki demokrata választási tanácsadó a Washington Postnak hozzátéve, hogy az elmúlt évtizedben az emberek egyszerűen belefáradtak a politikába, és “nem akarnak már dühösek lenni”. Egyáltalán nem biztos viszont, hogy ez érvényes a demokrata bázison kívül is. Trump kampányüzenetei például éppen arra alapoznak, hogy az amerikaiak várakozásai nem túl optimisták az ország jövőjét illetően, és arra, hogy sokakat igenis az “ostromlott vár” technikával lehet megmozgatni. Egy republikánus tanácsadó elismerte, hogy negatív üzenetekkel a legkönnyebb választási adományokat szerezni.

A demokraták igencsak büszkék arra, hogy Harrisék 377 millió dollárt gyűjtöttek össze július végéig – szemben Trump 327 milliójával –, hozzá kell tenni azonban, hogy Biden visszalépésére várva sok demokrata donor visszatartotta a támogatását.

Egyelőre úgy tűnik, a „mosoly stratégiája” működik. Biden visszalépése óta a demokrata jelölt népszerűsége érezhetően javult valamennyi csatatér államban. Négyben (Észak-Karolina, Nevada, Arizona, Georgia) a növekedés a felmérésekben meghaladja a hibahatárt, három államban (Michigan, Pennsylvania, Wisconsin) a hibahatáron belül van. Noha Harris mindössze Wisconsinban vette át a vezetést és csupán Pennsylvaniában egyenlített, a tendencia egyértelmű és láthatóan aggasztja Trumpot.

Sajtóértesülések szerint az elmúlt napokban panaszkodott is barátainak a saját kampánya teljesítményéről és a demokrata tábor fokozott médiajelenlétéről. Állítólag azt is kijelentette: nem tartja fairnek, hogy miután legyőzte Bident (vélhetően az elnökválasztási kampány június 27-i, első elnökjelölti vitájára utalt), le kell győznie Harrist is.

Pániknak azonban nyoma sincs források szerint a republikánusok táborában a Harris–Walz duó javuló számai miatt. Ami részben azzal magyarázható, hogy Donald Trumpot az előző választások alkalmával rendszeresen alulmérték a közvélemény-kutatók. Például Pennsylvaniában 3–5 százalékkal kisebb esélyt jósoltak neki akkor is, amikor győzött Clinton ellen 2016-ban, és akkor is, amikor alulmaradt Joe Bidennel szemben.