Régóta nem tapasztalt lelkesedés övezi Venezuelában a vasárnapi elnökválasztást. Megfigyelők szerint reális az esély, hogy a 2018-as voksolást bojkottáló ellenzék ezúttal győzzön és véget vessen a negyedszázados szocialista uralomnak a világ kőolajban leggazdagabb államában.

Harmadik hatéves elnöki mandátumára készül Nicolás Maduro a július 28-i venezuelai elnökválasztáson. A magát Hugo Chavez politikai örökösének tartó 61 éves politikus mindent meg is tesz, hogy bebiztosíthatja magának a győzelmet. Kezdve azzal, hogy az ellenzék vezetőjét eltiltották a közügyektől, így María Corina Machado hiába nyerte lóhosszal a tavaly októberi ellenzéki előválasztást, nem is iktathatja a jelöltségét. A rezsim ellenőrzése alatt álló legfelsőbb bíróság egyebek mellett arra hivatkoztak, hogy az 56 éves Machado támogatta a caracasi rezsim elleni nyugati szankciókat. Több közeli munkatársát bebörtönözték.

Elhúzódó válság

Machado helyét Edmundo González Urrutia vette át, egy 74 éves diplomata, volt nagykövet. Az ellenzéki elnökjelölt korábban maga is a Maduro mentoráról elnevezett chavizmus híve volt. Honfitársai millióival együtt azonban az utóbbi években elvesztette a reményt, hogy a rezsimnek sikerül úrrá lennie Venezuela lassan egy évtizede tomboló válságán.

Az 1998-ban megválasztott Hugo Chávez elnök átfogó szociális, oktatási és egészségügyi reformokat hirdetett meg. A tetemes költségeket egy ideig finanszírozni is tudták az olajbevételekből, azonban a kőolaj árának 2014 közepén elindult bezuhanását követően – amit súlyosbított a rossz gazdálkodás és a korrupció – a világ legnagyobb olajkészletével rendelkező dél-amerikai ország nem tudta fenntartani a hatalmasra dagadt közszférát. A gazdaság zuhanórepülésbe kezdett. Elszabadult az infláció, vállalatok tömegeinél leállt a termelés, a boltok polcai kiürültek. A venezuelai bruttó nemzeti termék (GDP) a krízis előtti töredékére esett vissza.

Az értelemszerű elégedetlenség megnyilvánulásaira a Maduro-rezsim fokozódó társadalmi és politikai elnyomással válaszolt. A tüntetők ellen kivezényelték a hadsereget, a kevésbé szerencsés politikai ellenfelek pedig rendre börtönben végezték. A diktatórikus lépésekre válaszul hozott nemzetközi szankciók pedig csak fokozták a venezuelai kisember nyomorúságát.

A közel egy évtizede tomboló infláció, munkanélküliség és éhínség hatására csaknem nyolcmillió venezuelai hagyta el az országot az ENSZ adatai szerint. Az otthon maradtak négyötöde a szegénységi küszöb alatt él.

Kitörni a spirálból

A 2013-ban elhunyt Chávez helyébe lépett Maduro irányításával az utóbbi években valamelyest csökkent az infláció, de a gazdaságot nem sikerült sínre állítani. Nem véletlen, hogy a harmadik hatéves mandátumára készülő elnök azt ígéri, hogy győzelme esetén megszünteti a gazdaság olajfüggését. (A „diverzifikálás” része lehet, hogy Venezuela bejelentette igényét a kőolajban és földgázban gazdag szomszédos Guyana területének több mint kétharmadára.)

Ha mégis elveszítené az elnökválasztást, „vérfürdő” következhet, figyelmeztetett Maduro, és azzal vádolta ellenzéket, hogy farkast kiált, amikor megelőlegezi a választások elcsalását. Erre pedig számítani lehet. A kormány nem tartotta be az ellenzéki szövetséggel az októberben aláírt, Barbados közvetítésével létrejött megállapodást, amelyben vállalta, hogy megfelelő garanciák mellett tartják meg a 2024-es választásokat. Válaszként az Egyesült Államok áprilisban ismét bevezette a korábban felfüggesztett szankciókat. Caracas lemondta az Európai Unió megfigyelő missziójának részvételét a vasárnapi voksoláson, miután az EU nem ismerte el a 2018. május 20-i elnökválasztás eredményét.

Az ellenzék bojkottálta a 2018-as voksolást, mert úgy látta, nem adottak a tisztességes megmérettetés feltételei. Ezúttal, az egyre diktatórikusabb hatalom vegzálásai, a választási hatóságok fura döntései és a letartóztatások dacára az ellenzéki összefogás, a Venezuelai Egység (Unidad Venezuela) lát esélyt a győzelemre – inkább, mint a Szocialista Párt 1999-es hatalomra kerülése óta bármikor.

Reménykeltő a Reuters beszámolója szerint, hogy országjáró körútján az ellenzéki elnökjelöltet – a gyakran rózsafüzérekkel felvonuló és könnyező tömeg mellett – több helyen motoros karavánok kísérték. Ennek azért van jelentősége, mert a motoros klubok hosszú időn át a kormányzó szocialisták harsány támogatói voltak. Megvádolták őket, hogy 2014-2017 között erőszakoskodtak a kormányellenes tüntetőkkel. Az utóbbi időszakban viszont a motorosok gyakori „vendégek” voltak az ellenzék választási gyűlésein, és néha kisegítették a jelöltjeiket, amikor a biztonsági erők útlezárásai miatt autóval nem tudták volna folytatni az útjukat. Maduro is jelzésértékűnek tartja a motorosok elpártolását. Ezt bizonyítja, hogy motorkerékpár-vásárlási hitelt ajánlott fel, ami fontos segítségnek számít a 3,50 dollárnak megfelelő minimálbérből tengődő venezuelaiaknak, akik így nehezen férnek hozzá banki kölcsönhöz, mutat rá a Reuters.

A csütörtöki ellenzéki kampányzárón Edmundo Gonzalez meggyőződését fejezte ki, hogy az ország hadserege biztosítani fogja a vasárnapi elnökválasztás eredményének tiszteletben tartását. María Corina Machado pedig arra buzdította az összefogás támogatóit, hogy korán menjenek szavazni, és maradjanak az urnáknál a nap végéig, ha változást akarnak.