Nicolás Maduro elnök „érvényt akar szerezni” egy referendumnak, amely szerint Venezuelához kell csatolni a szomszédos Guyana több mint kétharmadát. Ha a caracasi rezsim végül le is mond az invázióról, amelytől a legtöbb geopolitikai szereplő „eltanácsolná”, a feszültségeket ürügyként használhatja belpolitikai téren az október közepén elkezdődött enyhülési folyamat visszafordítására.

Az Egyesült Államok csütörtökön előre be nem jelentett hadgyakorlatokat kezdett Guyanában. Washington lépése válasz a térségben kialakult feszültségekre, amelyek a szomszédos Venezuelában, vasárnap tartott referendum kapcsán éleződtek ki. A népszavazáson arról döntöttek a venezuelaiak, hogy Guyana több mint kétharmadát az országhoz csatolják, létrehozva Esequiba tartományt Venezuelán belül.

A terület hovatartozása régóta vita tárgyát képezi. A csaknem Románia nagyságú, egykor Brit Guyana néven ismert gyarmat 1966-ban nyerte el függetlenségét. A 16. századtól holland, a 19 század elejétől brit fennhatóság alatt állt. Jelenlegi határait egy 1899-es döntés alapján jelölték ki, Venezuela viszont azt állítja, hogy ezzel soha nem értett egyet. Bizonyítékként a guyanai függetlenségről szóló 1966-os genfi megállapodásra hivatkozik, amely szerint a vitatott régió végleges határait tárgyalásos rendezés útján kell kijelölni. Erre azóta sem került sor.

Hogy mért pont Guyana kéthamadára tart igényt Venezuela? Caracas azt állítja, hogy a két ország természetes határát az Essequibo folyó képezi – amely a guyanai-brazil határtól az Atlanti-óceánig, délؘ–észak irányban átszeli az országot –, és ekként ismerték el 1777 óta, amikor a spanyol királyság fennhatósága alatt létrejött az egykori Venezuelai Főkapitányság.

A vasárnapi népszavazáson öt kérdésre kellett válaszolniuk a venezuelai választópolgárok. Mindenekelőtt arra, hogy elutasítják-e az 1899-es határrendezést, amelyet Caracas szerint „csalással rákényszerítettek” Venezuelára. Egy másik kérdés, hogy tiszteletben kell-e tartania Caracasnak a Nemzetközi Bíróság joghatóságát az ügyben, illetve adjon-e állampolgárságot a jövendőbeli „Guyanai Esequiba Állam” lakóinak. Az előzményekhez tartozik, hogy Guyana beadványa nyomán folyamatban van egy per a Nemzetközi Bíróságon Esequiba hovatartozását illetően.

Néhány éve jelentős földgáz- és kőolajleleteket fedeztek fel a régióban – ami egyszerre áldás és átok a mindössze 800 ezer lakosú Guyanának. Átok, mert emiatt újult ki a határvita az ötször nagyobb területű és csaknem negyvenszer népesebb Venezuelával. Az erőviszonyokról mindent elmond a két ország hadseregének létszáma: Venezuela 123 ezer aktív katonával rendelkezik, Guyana 3 400-zal.

A jövő évi választásokra készülő Nicolás Maduro venezuelai elnök bejelentette, hogy érvényt akar szerezni a résztvevők 95 százaléka által kifejezett népakaratnak. Guyana szerint ez csak egyet jelenthet: a vitatott terület „egyoldalú és illegális annektálását”. Ezért az ENSZ-hez, a Karibi Közösséghez (CARICOM) és az Amerikai Államok Szervezetéhez fordult segítségért. Azonban Georgetown a leginkább az Egyesült Államok támogatásában bízhat.

A guyanai olaj kitermelési joga a világ legnagyobb energiaóriása, az amerikai Exxon Mobile tulajdonában van, és Washington eltökélt abban, hogy megvédje a cég gazdasági érdekeit. A Fehér Ház nemzetbiztonsági szóvivője, John Kirby csütörtöki sajtótájékoztatóján hangoztatta, hogy Washington elkötelezett a határvita békés rendezése mellett. Ezzel egy időben az Egyesült Államok georgetowni nagykövetsége bejelentette, hogy az amerikai légierő „a guyanai hadsereggel közösen repülési műveleteket hajt végre”. A közlemény szerint a gyakorlatok részét képezik „az Egyesült Államok és Guyana közötti biztonsági partnerség megerősítését célzó rutinműveleteknek”, ugyanakkor az időzítés okán a bejelentést széles körben úgy értelmezték, mint Venezuela elrettentését az esetleges katonai beavatkozásától.

Caracas „provokációnak” nevezte és elutasította az amerikai hadgyakorlatokról szóló bejelentést. Ugyanakkor nem csupán Georgetowban és Washingtonban gondolnak háborúra a venezuelai referendum kapcsán. A két vitás fél déli szomszédja, Brazília szintén attól tart, hogy a feszültség katonai összecsapássá fajulhat.

A brazil hadsereg megerősítette a jelenlétét a vitatott régió határán fekvő Roraima államban. Feltételezések szerint egy esetleges invázió brazil területet is érintene, másutt ugyanis Venezuelából csak rendkívül nehéz terepen érhető el az Esequiba régió. A határzónában szerdán nyoma veszett egy guyanai helikopternek, bár egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy az incidensben Venezuela érintett lett volna.

Luiz Inacio Lula da Silva brazil elnök javasolta egy többoldalú csoport létrehozását, amely a vita békés megoldását segítené. „Nem akarunk és nincs is szükségünk háborúra Dél-Amerikában” – jelentette ki Lula csütörtökön, miután a brazil katonai hírszerzés állítólag a venezuelai erők gyarapodását észlelte a guyanai határ közelében. Erről számolt be legalábbis a Reuters hírügynökség egy meg nem nevezett magas rangú katonai tisztségviselőre hivatkozva.

Venezuela legfőbb ügyésze a BBC Newshour című háttérműsorában azt hangoztatta, hogy kormányának nem áll szándékában lerohanni szomszédját. Nemzetközi elemzők sem gondolják, hogy feltétlenül ez lenne a Maduro-rezsim terve, és nemcsak az amerikai elrettentés miatt, hanem mert egy invázió más fontos geopolitikai szereplők érdekeit is sértené. A Cato Intézet elemzése például rámutat, hogy Kína Guyanában is masszívan beruházott.

A referendum és a határvita újjáélesztése összefüggésbe hozható a jövő évi venezuelai választásokkal. Nicolás Maduro népszerűtlen – főként a nemzetközi szankciók miatt megroggyant gazdaság miatt –, és egy évtized után okkal tart attól, hogy alulmarad az ellenzéki előválasztáson kijelölt María Corina Machadóval szemben. Maduro az előző két választást is csak hajszállal, sőt többek szerint csalással nyerte meg.

Csütörtökön őrizetbe vettek több ellenzéki politikust, köztük az ellenzéki elnökjelölt három közvetlen munkatársát. Tarek William Saab legfőbb ügyész televíziós nyilatkozatában azt állította, hogy a 14 letartóztatott személy érintett egy „határokon átívelő összeesküvésben”, amelynek célja „szaboltálni a venezuelai nép harcát az Essequibo regióért”, „nemzetközi szervezetek és az Exxon Mobile-hoz hasonló külföldi vállalatok” finanszírozásával.

A hivatalos adatok szerint a vasárnapi referendumon közel 10,5 millió személy, a választásra jogosult venezuelai polgárok több fele vett részt, azonban az ellenzék vitatja ezeket a számokat. Azt mondják, a választókerületek túlságosan csendesek voltak ekkora jelenléthez. A legfőbb ügyész pedig, Maduro elnök szövetségese, levadássza mindazokat, akik nem hajlandók hangzatos sikernek minősíteni a népszavazást.

A fejlemények alapján alaposan megkérdőjeleződnek az októberi, norvég közvetítéssel létrejött barbadosi csúcstalálkozó eredményei. Akkor általános meglepetésre megállapodás született a venezuelai kormány és az ellenzék képviselői között arról, hogy 2024 második felében kiírják a választásokat, és azokon az ellenzék korlátozások nélkül részt vehet. A szabad és tisztességes választásokért cserébe a Nyugat feloldotta a Maduro-rezsimet sújtó legkeményebb – mindenekelőtt az állami olajtársaság (PDVSA) elleni – szankciókat.

Az újabb fejlemények alapján elemzők attól tartanak, hogy a Maduro-rezsim ismét bekeményít, lőttek a szabad és fair választásoknak. Már ha lesznek egyáltalán választások, ugyanis a 2013 óta hatalmon lévő elnök elhalaszthatja vagy akár el is törölheti a voksolást a Guyanával kiújult feszültségek ürügyén.