Donald Trump azzal az ígérettel jelent meg a politikai porondon, hogy a rurális Amerika és a kiüresedett egykori iparvidék hangja lesz Washingtonban. A republikánusok alelnökjelöltje, J.D. Vance felerősíti ezt az üzenetet, illetve kiterjeszti két, a választások kimenetele szempontjából potenciálisan kulcsfontosságú társadalmi csoportra: a veteránokra és az aktív katonákra. Egyáltalán nem mellesleg, hogy származása révén ért a munkásosztály nyelvén.

Az alelnökjelöltek személye általában csekély befolyással bír az amerikai elnökválasztás kimenetelére,  viszont idén ez másként lehet. A hivatalban lévő demokrata alelnök bármikor „beugorhat” az egyre törékenyebb Joe Biden helyére, így aztán a szokottnál nagyobb figyelem övezi Kamala Harrist,  közvetve pedig a republikánusok alelnökjelöltje is több rivaldafényt kap. Már csak azért is, mert a 78  éves Donald Trump maga sem mondható fiatalnak, és bár kétségtelenül sokkal jobb kondícióban van a  81 éves regnáló elnöknél, egyáltalán nem kizárt, hogy megválasztása esetén J.D. Vance átköltözhet az  Ovális Irodába valamikor az elkövetkező négy évben. 

Vidéki ballada

A 39 éves James David Vance munkásosztálybeli szülők gyermekeként született az Ohio állambeli 
Middletownban. Az Egyesült Államok híres-hírhedt rozsdaövezetében nőtt fel, ahol a nehéziparra  épülő gazdaság fokozatos leépülése tömegeket taszított egzisztenciális szakadékba. Vidéki ballada  (eredeti címén: Hillbilly Elegy) című önéletrajzi könyvében leírja, hogy gyerekként rengeteget  nélkülözött. Édesanyja egyik elvonókúráról a másikra járt, a fiút a nagyszülei nevelték fel. Érettségi  után tengerészgyalogosnak állt, 2005-ben Irakba vezényelték. Leszerelése után a veteránokat célzó 
programnak köszönhetően elvégezte az Ohiói Állami Egyetemet, majd a világ egyik legjobb jogi 
fakultását a Yale-en. Később kockázati tőkebefektetőként dolgozott, illetve megírta a Vidéki balladát, amelyet az Economist 2016. „legfontosabb könyvének” titulált. A könyv évekig vezette az eladási  listákat, szerzője pedig a média kedvencévé vált. A váratlan ismertséget 2022-ben politikai tőkére  váltotta, sikeresen megpályázta Ohio állam egyik szenátori posztját. 

Vance könyvében – amely az alcíme szerint „egy család és egy kultúra válságát” írja le – a baloldal 
megtalálta a magyarázatot Donald Trump üstökösszerű berobbanására, a populista jobboldal pedig 
viszontlátta benne a „washingtoni elittel” szembeni évtizedes panaszait. Vance megfejtése Trump 
sikerére: szavazóit „a gazdagoktól és a hatalmasoktól való elidegenedés érzése tartja össze”. Egy  korabeli interjúban azt mondta: „imádja”, ahogy Trump kritizálja a párteliteket, de magát a jelöltet  nagyon nem szereti. Igaz, valószínűleg riválisára, Hillary Clintonra sem fog szavazni – tette hozzá –  „egyszerűen úgy tűnik, nem törődik azokkal, akik között felnőttem”. 

Egy magánüzenetben állítólag úgy írta le Trumpot, mint aki „Amerika Hitlere” lehet. Amikor később  úgy döntött, hogy republikánus színekben elindul a választásokon, „elzarándokolt” a volt elnök floridai  rezidenciájára, és bocsánatot kért a korábbi, nem éppen hízelgő nyilatkozataiért. Később azt mondta: sokáig túlságosan koncentrált Trump stílusára, és csak későn jött rá, hogy a tartalmat illetően sok tekintetben egyetértenek. 

Például a külpolitikában. Az iraki háború kapcsán például azt mondta: a helyszínen tapasztalta meg, 
hogy átverték, a washingtoni külpolitikai elit pedig „egy totális vicc”. Meglátása szerint a hamis 
premisszák alapján eldöntött amerikai invázió Irán megerősödéséhez és a másfél milliós iraki  keresztény közösség megtizedeléséhez vezetett. Vance nem híve az amerikai intervencionizmusnak,  miközben támogatja a békét célzó erő alkalmazását. 

Veterán lehetőség

Több elemző is úgy véli, hogy alelnökjelöltje kiválasztásakor Donald Trump szeme előtt szinte biztosan ott lebegtek a veteránok szavazatai. A hivatalos statisztika szerint 2022-ben a hadseregből leszerelt választók száma szövetségi szinten meghaladta a 16 milliót. Nagyjából minden tizenhatodik felnőtt amerikai szolgált a seregben, de egyes államokban jóval nagyobb az arányuk. Miközben a stabilan demokrata többségű New Yorkban vagy New Jerseyben a felnőtt lakosság kevesebb mint négy százalékát teszik ki, legalább öt csatatérállamban jelentős erőt képviselnek. A Washington Post
kimutatása szerint Pennsylvaniában csaknem 800 ezer, Michiganben több mint 500 ezer, Arizonában félmillió közeli, Wisconsinban 283 ezer, Nevadában több mint 200 ezer veterán él. Emellett Virginia, Észak-Karolina és Georgia állam nagyszámú aktív szolgálatot teljesítő katona otthona.

Ha figyelembe vesszük, hogy négy évvel ezelőtt a csatatérállamok némelyikében mindössze pár tízezer szavazat volt a választásokon győztes Joe Biden előnye, akkor nyilvánvaló, hogy nem mindegy, kire szavaz a sok százezer aktív/leszerelt hadfi. 2016-ban a veteránok 61 százaléka Trumpot választotta, de 2020-ban már csak az 54 százalékuk adta rá a voksát. Ha vissza tudja szerezni a korábban elpártolt 7 százalékot, a Washington Post számításai szerint Trump könnyedén győz Wisconsinban és Michiganben, és megerősíti a pozícióját Pennsylvaniában és a többi billegő államban.

Vance ebben lehet a segítségére. A 39 éves, dinamikus ohiói szenátor már a politikába való belépése
előtt, íróként is szívesen beszélt a nyilvánosság előtt arról, hogy milyen szerepet játszott a tengerészgyalogság a szakmai előmenetelében és a személyiség fejlődésében. A hadsereg jelentette
számára a kiutat a kilátástalanságból, olyan készségekkel vértezte fel, amelyek segítségével a
leszerelés után lediplomázhatott. Márpedig a rozsdaövezet fiataljai közül soknak ma is a hadsereg jelenti az egyedüli kiutat a munka- és jövőnélküliségből.

Műveleti főnök

Megfigyelők szerint Trump döntésében az is szerepet játszhatott, hogy a fiatal ohiói szenátor vinné
tovább a legnagyobb eséllyel a MAGA mozgalmat (Make America Great Again;, azaz Tegyük újra naggyá Amerikát). A politikába a showbizből érkező volt elnök éles fordulatot idézett elő a Republikánus Pártban, most pedig igyekszik megszilárdítani az új irányvonalat. Noha egyes megfigyelők szerint Vance opportunista, és nem feltétlenül hisz mindenben, amit Trump elbűvölése céljával hangoztatott az elmúlt pár évben, néhány kérdésben határozottan őszintének és következetesnek tűnik. Ilyen a kormányzásról alkotott elképzelése és az amerikai intervencionizmus ellenzése.

Elemzők úgy vélik, hogy személyében nemcsak Trumpnak lesz örököse, hanem a trumpizmusnak is, amelyet Vance „impulzusok halmazából” a „kormányzás tényleges víziójává fejleszt”. Ráadásul sokkal eredményesebb (adott esetben veszélyesebb) lehet Trumpnál, mert a Yale-n végzett jogász tudását elegyíti a vidéki munkásosztálybeli gyerek populizmusával.

Egyes megfigyelők szerint a második Trump-adminisztrációban Vance egyfajta műveleti főnökként
működhet, aki gondoskodik arról, hogy az elnök utasításait maradéktalanul végrehajtsák. Trump első
elnöksége idején a fehér házi munkatársak gyakran elnapolták az elnök „furább” parancsait abban a
reményben, hogy végül megfeledkezik róluk. Vance-szel az alelnöki székben ez a taktika nem föltétlenül fog működni.