A berlini kormányválság következtében ismét terítékre került Németországban az Angela Merkel által bevezetett alkotmányos adósságfék reformja/megszüntetése. A bírálók szerint a német gazdaság elhúzódó gyengélkedését éppen azoknak a szerkezeti reformoknak és infrastrukturális beruházásoknak az elmaradása okozza, amelyek az adósságfék miatt nem valósulhattak meg.

Több napos vita után Olaf Schloz kancellár szociáldemokratái (SPD) megállapodtak az ellenzéki Kereszténydemokrata Unióval (CDU) az előrehozott választások időpontjáról. A dpa és a Reuters hírügynökség parlamenti forrásokból úgy értesült, a következő Bundestagot február 23-án választhatják meg. Bennfentes információk szerint a szintén koalíciós Zöldek és a kormányból múlt héten kilépett Német Szabaddemokrata Párt (FDP) is támogatja a javaslatot.

A német alkotmány szerint az új választások kiírásához a kancellárnak el kell veszítenie egy bizalmi szavazást a szövetségi parlament alsóházában. Olaf Scholz várhatóan december 16-án kér bizalmi szavazást a Bundestagtól. A végső döntést a választás időpontjáról Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnöknek kell meghoznia.

Scholz eredetileg január 15-én akart bizalmi szavazást kérni, és március végére tervezte a választások kiírását, ám a közvélemény nyomására vasárnap jelezte, hogy még karácsony előtt indítványozhatja a bizalmi szavazást. A CDU eredetileg január 19-ét szerette volna a választások időpontjaként, azonban Ruth Brand, a Szövetségi Statisztikai Hivatal elnöke – aki ebben a minőségében egyúttal a választások lebonyolítását is irányítja – aggodalmát fejezte ki a dátum közelségével kapcsolatban.

Beépített feszültségek

Egyes megfigyelők szerint a szakítás bele volt kódolva a 2021 vége óta együtt kormányzó, eltérő ideológiájú pártok összefogásába.

A balközép SPD és a Zöldek az erős államra esküsznek, ennek megfelelően a gazdaság- és költségvetési politika terén nagyobb hangsúlyt fektetnek a szociális és a klímavédelmi kiadásokra. A neoliberális FDP ezzel szemben a karcsú államban hisz, amelynek csak kivételes esetben szabad beavatkoznia a gazdaságba, és határozottan ellenzi az alkotmányba beépített adósságfék megszüntetését. Ez előírja, hogy a szövetségi szinten számolt költségvetési hiány nem haladhatja meg a bruttó nemzeti termék 0,35 százalékát, kivéve az olyan vészhelyzeteket, amilyen a koronavírus-járvány volt.

A nézeteltérések átfedésére ideális megoldásként kínálkozott a Covid-járvány hatásainak elhárítására elkülönített, de fel nem használt alapok átcsoportosítása: a szabad demokraták győzelemként kommunikálhatták, miközben volt pénz a szocdemek és zöldek által favorizált szociális és klímapolitikákra. Ezeket a számításokat húzta át az alkotmánybíróság tavaly novemberi döntése, amellyel alkotmányellenesnek nyilvánította a Covid-alapok átcsoportosítását.

Az alkotmánybíróság döntése 60 milliárd eurós lyukat hagyott a költségvetésben, és felerősítette az ellentéteket a pártok között. A költségvetés körüli viták során valamennyien a többiek rovására igyekeztek javítani megtépázott népszerűségüket. Ez annyira „jól sikerült”, hogy mára a 2021-es választásokhoz képest az SPD és a Zöldek népszerűsége megfeleződött, az FDP-é pedig töredékére esett vissza. A legutóbbi felmérések szerint az FDP 3 százalékos támogatottsággal nem lépné át a parlamenti bejutási küszöböt. Az SPD 16, a Zöldek 12 százalékon áll.

Elodázott válság

Christian Lindner múlt szerdai menesztése csak a koalíció végére tett pontot – figyelmeztetnek megfigyelők –, a gazdaság- és költségvetési politika jövőbeni irányvonaláról szóló vita korántsem tekinthető lezártnak. A konfliktus lényege, hogy a gyengélkedő német gazdaság miként nyerheti vissza vitalitását a változó geopolitikai környezetben.

A regnáló Biden-kormányzatnál is protekcionistább Donald Trump megválasztása újabb rossz hír az exportvezérelt német gazdaságnak, amely évek óta küszködik a geopolitikai átrendeződéseknek a kereskedelemre, ellátási láncokra és beruházásokra gyakorolt hatásaival.

A kihívások és az ezekkel járó kiadások csak nőhetnek a közeljövőben. A volt republikánus elnök győzelme azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok európai szövetségeseinek többet kell költeniük saját védelmükre. Németország jelenleg a NATO-tagországok által vállalt 2 százaléknál kevesebbet fordít a Bundeswehrre. Ha teljesíteni akarja a vállalásait, jövőre 6,5 milliárd euróval kellene növelni a katonai kiadásokat.

Ennek érdekében el kellene törölni – vagy legalább enyhíteni – az alkotmányba beépített adósságféket. Ez olyan horderejű döntés, amelyet csakis erős felhatalmazással rendelkező vezetés hozhat meg.

A felmérések alapján a következő választások győztese a CDU lesz, a következő kancellár pedig nagy valószínűséggel a jobb-közép párt elnöke, Friedrich Merz.

A 69 éves politikus 2022. januári megválasztása óta fokozatosan jobbra tolta el a pártot. Különösen a bevándorlás terén szakított látványosan Angela Merkel örökségével. Szemben a befogadás kultúrájával („Willkommenskultur”) támogatja a migráció korlátozását és a menedékkérelmek harmadik országokban történő elbírálását. Az ukrajnai háború kapcsán sürgette Olaf Scholz kancellárt, hogy engedélyezze a német fegyverek bevetését mélységi csapásokra orosz célpontok ellen. Terítékre került a sorkatonaság újbóli bevezetése is.

A reménybeli kancellár a szociáldemokraták gazdaságpolitikáját több alkalommal is felelőtlennek minősítette. Határozottan ellenzi a Merkel által 2009-ben bevezetett adósságfék megszüntetését, viszont elképzelhetőnek tartja a reformját két feltétellel: ha a plusz kiadásokat növekedést elősegítő programokra fordítják, ezzel párhuzamosan pedig ellenőrzés alatt tartják a szociális kiadásokat.

Az adósságfék bírálói – köztük a Nemzetközi Valutaalap – szerint a német gazdaság elhúzódó gyengélkedését éppen azoknak a szerkezeti reformoknak és infrastrukturális beruházásoknak az elmaradása okozza, amelyek az adósságfék miatt nem valósulhattak meg.