Rob Davis, számos természeti katasztrófát követő mentésben részvevő tapasztalt tűzoltó magyarázta el a Sky News brit hírcsatornának azt, hogy min megy keresztül a földrengés miatt összedőlt házak romjai közé rekedt több ezer ember Törökországban és Szíriában.

Azok az emberek, akiket elevenen eltemettek a romok a hétfő hajnali törökországi és szíriai földrengésben, számos traumával, illetve az éhséggel, a szomjúsággal, illetve a fagypont alatti hőmérséklettel szembesülnek, nem is beszélve a rengeteg porról, ami majdhogynem ellehetetleníti a légzést. Ezek mellett fennáll a tűzveszély a sérült csövekből kiáramló gáz miatt, de a vízbe fulladás is lehetséges szintén a törött csövekből kiömlő víz miatt. A kutató- és mentőcsapatok küldetése, hogy megtalálják és a lehető leggyorsabban kiszabadítsák őket – magyarázta Rob Davis tűzoltó.

Az 52 éves Rob Davis számos katasztrófa utáni mentési akcióban vett részt: a 2000-es mozambiki áradás, a 2004-es Srí Lanka-i cunami, a 2005-ös pakisztáni földrengés, a 2010-es és 2021-es haiti földrengés, a 2020-as bejrúti robbanás után is a keresőcsapatokat erősítette. Most Törökországba ment, hogy segítsen a katasztrófa-elhárítási és mentési munkálatokban. Tudják, hogy az összedőlt épületekben rekedt emberek szörnyű időket élnek át. Davis a romokat „ellenséges és szörnyű” helyként írja le. Azok számára, akik nem voltak szemtanúi ilyen természeti katasztrófáknak, ez a látvány mérhetetlenül szörnyű és sokkoló.

Amit a mentők az első másodpercekben tudni akarnak

Davis elmagyarázta hogyan zajlanak a kutató-mentő missziók egy földrengés után. A koordináció a munka legfontosabb része. A brit Katasztrófák utáni Mentést Segítő Egyesület (SARAID) koordinálja a többi nemzetközi mentőcsapatot. Davis kiemelte, fontos azonnal tudniuk, mire használták az épületet a földrengés idején, hányan tartózkodhattak benne, milyen károk keletkeztek és annak valószínűségét, hogy a romok alatt rekedt emberek életben maradhattak-e. A csapatok előnyben részesítik azokat az épületeket, amelyekben sok ember tartózkodott a földrengés idején, például a kórházakat.

Miután megkezdődik a keresés 

A csapatok tagjai kutyák segítségét, érzékeny hangkereső berendezéseket, résfigyelő kamerarendszereket, drónokat és talajradarokat, valamint saját érzékszerveiket használják. A hallásnak rendkívül jónak kell lennie, és a szemnek is. Davis bevallja, hogy nem egyszer „meglepő” sikereket ért el csak a saját érzékszerveit használva. „Pakisztánban megmentettem egy idős urat azzal, hogy csak kiabáltam és hallgattam, hogy jön-e válasz. A férfit azután találtam meg, hogy hallottam kopogni a romok alatt” – magyarázta az életmentő.

Szokványos módszer, hogy a mentők egy lyukat fúrnak a törmelék betonelemeibe, hogy kamerák segítségével megfigyeljék a beszorult embereket, majd fúrók, tárcsavágók és egyéb komoly szakberendezések segítségével ellenőrzött módon törik fel a betont – mondta Davis. Miután kihozták az áldozatot, azonnal átadják az egészségügyi csapatnak.

A „túlélési ablak”

Az idő múlásával csökken a túlélés esélye. Ha a beszorult személy megsérült, ez nyilván hatással van a túlélési esélyeire is. Stabil helyen van a sérült? A mentési beavatkozás több pusztítást és ezzel együtt több sérülést okozhat? Milyenek az időjárási viszonyok? Ha nagyon hideg van, néhány embernél hipotermia is jelentkezhet. De tovább rontja az túlélés esélyeit a víz és az élelem hiánya – magyarázta Davis.

„Ismerik a »hármas szabályt«?” – tette fel a kérdést a tűzoltó, majd folytatta: 3 perc oxigénhiány, 3 nap vízhiány és 30 nap élelemhiány. A „túlélési ablak” általában 5–10 nap. A nemzeti katasztrófavédelmi ügynökség – jelen esetben a török kormány – feladata lesz annak meghatározása, hogy mikor ér véget a kutatási és mentési szakasz. Miután ez lezárul, a csapatok azon dolgoznak majd, hogy megtalálják a halottakat és átadják őket a családjuknak.

„Nehéz lehet meghozni azokat a döntéseket, amelyek arról szólnak, hogy ki kapjon segítséget és ki ne” – jelentette ki a tapasztalt tűzoltó. Davis felidézett egy 2005-ös, Pakisztánban megtörtént esetet: „Egy délután egy fiatal könyörgött, hogy mentsük meg a gyermekeit, elmondta, hogy a gyerekei az épület alatt rekedtek. Mit csináljunk? A tolmácson keresztül pedig fel kellett tennem egy nagyon nehéz kérdést: »Nagyon sajnálom, hogy ezt hallom, de a gyerekei életben vannak még?« Azt felelte, »élnek, hallom őket«, ezért megkértem, hogy vezessen el minket az épülethez. Amikor odaértünk és elkezdtük a mentést, észrevettük, hogy a gyerekek már rég nem élnek. Az anya csak a gyerekeit akarta visszakapni.”

A mentők hihetetlenül nehéz körülmények között dolgoznak – hangsúlyozta a tűzoltó. A SARAID csapata a földrengés másnapján érkezett meg Törökországba. A 76 szakember egy részét, négy keresőkutyát és a mentőfelszerelést a brit kormány küldte ki.