Látványosan erősödtek az utóbbi időben Lengyelország és Románia kapcsolatai. Bukarest váltja Budapestet Varsóban? A szakértő szerint erről nincs szó, az ukrajnai háború miatt erősödik a lengyel–román együttműködés, a magyar-lengyel-cseh-szlovák négyest tömörítő visegrádiak keresik új céljaikat, amelyek inkább az orosz-ukrán konfliktus lezárása után lesznek megfogalmazhatók.

Lengyelország és Magyarország egykoron közeli kapcsolatai sokat változtak az utóbbi időben a magyar Ukrajna-politika miatt, így Varsónak ma szorosabb együttműködése van Romániával és a balti államokkal. Ezt Mateusz Morawiecki mondta minapi bukaresti sajtótájékoztatóján. Romániában, valamint Lengyelországban nemrég a román-lengyel szolidaritás napjává nyilvánították március 3-át. 102 évvel ezelőtt a Lengyel Köztársaság ezen a napon írta alá a Román Királysággal a kölcsönös védelmi szövetségről szóló egyezményt.

Barabás T. János, a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője szerint Lengyelországnak és Romániának az orosz birodalmi politika aktivizálódása, Törökország önálló biztonságpolitikája, valamint a német–francia páros kelet-európai passzivitása miatt egyre jelentősebb biztonsági szerepe van térségünkben, míg Magyarország biztonságpolitikai fontossága csökkent az elmúlt évtizedekben a Nyugat számára.

Románia lett a térség fő amerikai támaszpontja

„Ez egy olyan geopolitikai folyamat, amely több évtizede tart, és kevésbé függ a magyar kormányoktól. Románia lett a fekete-tengeri térség fő amerikai támaszpontja. Stabilabb lett a Nyugat-Balkán, utóbbi miatt volt fontos Budapest a NATO számára” − fogalmazott a kolozsvári származású szakértő, hozzátéve: a lengyel–román hangzatos dokumentumoknak egyik értelme, hogy jelezze az Egyesült Államoknak: „meg akarunk felelni nektek, olyanok vagyunk, mint ti, több mindent is ránk bízhattok”. 

Mint az elemző kiemelte: a Varsó és Buikarest közötti biztonsági együttműködés a 2009-es stratégiai partnerség létrejötte óta erősödik. 2012-ben létrehoztak török részvétellel egy biztonsági trilaterálét, amelyben Ankara kevésbé volt tevékeny. A trilaterálé a 2023. áprilisi bukaresti ülésén a konzultációk szélesítését határozták el, és egyeztettek a júniusi madridi NATO csúcsértekezlet előtt.  „A NATO délkeleti szárnyán, ahova Románia, és Magyarország is tartozik, az ukrajnai háború kitörése óta növekszik a nyugati szövetség többnemzetiségű katonai jelenléte, a Romániában tartózkodó kontingensének rotációs alapon lengyel egységei is vannak” - tette hozzá. 

Az elemző szerint Bukarest nem vette át Budapest helyét a lengyel külpolitikában, hiszen Románia és Magyarország nincs egyazon súlycsoportban, más a magyar–román kapcsolatok funkciója. Inkább arról van szó, hogy a növekvő kihívások miatt erősödik Lengyelország és Románia együttműködése, a V4 pedig keresi új céljait, amelyek inkább az ukrajnai háború után lesznek megfogalmazhatók.

 Szerény mértékű kereskedelem

„Az idei lengyel–román magas szintű találkozók egy minőségi ugrást jelentettek a két állam együttműködésében, így Varsó lobbizni fog román érdekekért, mint például a Fekete-tengeri biztonság erősítése vagy amerikai támogatás biztatása energia- és infrastruktúraprojektek ügyében” − húzta alá a szakértő. Barabás T. János ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy 2021-ben a lengyel–román kétoldalú kereskedelem tízmilliárd dollár körül alakult, amit kicsit meghaladott a magyar–román kétoldalú kereskedelem.

Az elemző tájékoztatása szerint a román-lengyel gazdasági kapcsolataikat a gépipari termékek dominálják, amelyeket nem román, vagy lengyel tulajdonban lévő gyárak termelik. Mnt mondta, a kétoldalú kulturális kapcsolatok is gyengék, a turizmus minimális, és még kísérlet sem történt arra, hogy egyeztessék például a Moldovával kapcsolatos történelmi nézeteiket, hiszen ez utóbbi régió hosszasan lengyel uralom alatt volt, így lenne miről eszmét cserélni. „Ezt a közönyt az ukrajnai háború rázta fel” – hangsúlyozta a szakértő.

A vezető elemző úgy látja, nincs miért túlbecsülni a lengyel–román együttműködést, mert komoly stratégiai ellentétek is vannak a két ország között, túl sokat pedig nem tudnak egymásnak nyújtani. „Románia támogatja a német kezdeményezésű európai védelmi rakétapajzsot, ami izraeli technikával lenne megépítendő, Lengyelország ellenzi azt. Románia egy amerikai–francia egyensúlytartással építi fő szövetségi rendszerét, Lengyelország a francia–német párostól független hadiipart épít koreai és amerikai együttműködéssel. Másként alakítják globális szerepüket például Kínával kapcsolatban, Varsó nem akarja megkötni kezeit, bármennyire atlantista is. A kül- és biztonságpolitikai különbségek azt jelentik, hogy nem lesz közös lengyel−román stratégia korunk kihívásaira, hanem az együttműködés szűkebb szegmenseit keresik majd konkrét projektekben. Ez sem fog könnyen menni, lásd a Három tenger kezdeményezés közös infrastruktúraépítési projektjeinek lemaradását” − mondta Barabás T. János.  

Az elemző úgy látja, a román–lengyel kapcsolatok felfutása az ukrajnai háború miatt van, és nem irányul Magyarország ellen, a visegrádi négyek sorsa, és a lengyel–magyar viszony ettől függetlenül fog alakulni, mivel Románia nem tudja gazdaságilag kiváltani Magyarországot.