Megszólalt a héten a Telexben Cséfalvay Attila a portál győri tudósítója és arról cikkezett, hogy a szlovák határszéli Rajka a schengeni csatlakozás óta furcsa helyzetbe került Pozsony közelsége, illetve az itteni kedvező ingatlanárak miatt. Becslések szerint már a kétharmadot is meghaladja az ideköltözött szlovák állampolgárok száma, akiknek többsége szlovák nemzetiségű. Mivel az uniós szabályok szerint ők is részt vehetnek az önkormányzati választásokon, közülük kerülhet ki 2024 júniusában több helyi képviselő, de akár a polgármester is.

„Autóval 15 perc Pozsony. A közelség és az olcsóbb telekárak miatt hét-nyolcezer Szlovákiából átköltözött lakója lehet mostanra a határszéli Rajkának, ahol társasházak és lakóparkok épültek az áttelepülőknek. Hosszú halogatás után több ezren jelentkeztek be tavaly tavasszal lakcímükre, amikor a határzár után munkahelyükig és vissza csak itteni lakcímkártyával tudtak szabadon mozogni. Rajka még mindig nő, folyamatos az építkezés: kelet-magyarországi munkások építik az északnyugat-magyarországi határszélen a Szlovákiából átköltözők házait.”

Két éve, A határon inneni települések is szépen lassan Pozsony elővárosai lettek címmel riportot tett közzé a Telexben a lap győri tudósítója. Cséfalvay Attila ebben a Rajkára költözött szlovákiai interjúalanyaival elbeszélgetve annak járt utána, mi okozta azt a tömeges bevándorlást, amely teljesen megváltoztatta annak a községnek az etnikai összetételét, melyet északról Szlovákia, Nyugatról pedig Ausztria határol?

Nem hivatalos adatok szerint már 2012-ben a lakosság közel felét szlovák állampolgárok adták. Ezidőtájt bővült a falu családi házas övezete, valamint négy, egyenként huszonkilenc lakásos társasház is épült. Viszont annak köszönhetően, hogy sokan be sem jelentkeztek a faluba, meg olyanok is voltak, akik használatbavételi engedély nélkül költöztek be a lakásukba, egész egyszerűn nem is lehetett pontosan tudni, – és ez így van ma is –, hogy hány lakosa van a falunak.

Két dolog viszont biztosra vehető. Egyrészt az, hogy a tavalyi népszámláláson kimutatott 5630 főnél lényegesen többen élnek a községben, – a helyi viszonyokat jól ismerők szerint már tavaly októberben több mint 8 ezren laktak Rajkán. Közülük kb. 1400 volt az őslakos, a többi pedig az újonnan betelepülő. Köztük előbb a felvidéki magyarok domináltak, de a döntő lökést megadó schengeni csatlakozás után ez megváltozott: egyre több lett a beköltözők között a szlovák nemzetiségű.

Másrészt pedig tény az is, ma az itt lakók döntő többsége szlovák állampolgár, köztük a szlovák nemzetiségűek pedig jóval többen vannak, mint az áttelepült magyarok. Hasonló trend mutatkozott meg Rajka mellett a környékbeli többi településen is, mindenekelőtt Bezenyén, ahol ez a népvándorlás konfliktushoz is vezetett, amire a politika is rátelepedett. De erről majd később.

Az, hogy miért lett olyan vonzó Rajka a szlovák állampolgároknak, arra így mutatott rá a múltévben Cséfalvay: „a rajkai kis határon áthajtva 100 méter után már a Bratislava városnévtáblát látjuk az út szélén, ennyire közeli a szlovák főváros. Nem csoda, hogy csak erre a településre már hatezren jöttek át Szlovákiából, és már jóval többen vannak, mint a régi rajkaiak.”

A közelség mellett volt még egy tényező, amivel a két évtizede alig több mint 2000-es lélekszámú falu csábított. Ez az olcsósága volt, mindenekelőtt a pozsonyiak számára. A szlovák főváros és Rajka között fekszik Oroszvár, ahol még ma is négyszer többe kerül egy telek vagy egy családi ház, mint a tőle 2 kilométerre fekvő Rajkán.

Hadd idézzek még két beszédes passzust a kolléga hivatkozott cikkéből:

„Nem csoda, hogy 2008-tól egyre érdekesebb lett a falu a pozsonyiaknak, hisz a panelból kiköltözve a házuk áráért családi házat kaptak a Mosoni-Duna mellett, idilli környezetben. Az első beköltözők közül sokan ingatlanközvetítők lettek, kihasználva, hogy magyarul és szlovákul is beszélnek: érezni lehetett az üzlet illatát. Akadtak akkoriban ugyan még szlovákellenes fellángolások, az egyik ingatlanközvetítőnek felgyújtották az irodáját, miután felírták rá, hogy a haza nem eladó. Később ez csillapodott, hisz sokan inkább a lehetőséget látták az átköltözési-dömpingben.

Eleinte magyar ajkúak jöttek át, általában családi házat vettek, amit aztán felújítottak. Az őslakosok pedig nagyon jó árat kaptak ingatlanukért, többen abból beköltöztek a közeli Mosonmagyaróvárra. A folyamat aztán 2010 körül kezdett gyorsulni, hatalmas lett az érdeklődés a rajkai ingatlanok iránt, az ingatlanbefektetők is megérezték a lehetőséget. Sorra kezdtek kinőni a semmiből a több emeletes társasházak, ami a Szlovákiából átköltözők otthona lett. Az sem volt akadály, hogy lerobbant gazdasági épületek voltak a szomszédban, vagy, hogy az út túloldaláról tehénbőgés hallatszott. Rajka ideális és olcsó lakóhely, sőt, még a szlovákiai térerő is működik a telefonon. Egyre több helyi vállalkozás építhetett az átköltözőkre, mostanra szinte minden felirat kétnyelvű.”

Miután az óvodában megjelentek az első szlovák kisgyerekek, ők külön csoportot is kaptak: mostanra az óvódások több mint fele szlovák állampolgár. Közben elindult a faluban a szlovák nyelvű evangélikus istentisztelet is, tavaly pedig egy aláírásgyűjtés után petícióban kérték a győri püspöktől szlovák nyelvű misék megtartását a rajkai katolikus templomban.

És még valami. Bár az átköltözők számára a legvonzóbb Rajka volt, de a folyamat nem állt meg itt: egyre többen jöttek beljebb is, Bezenyére, Dunakilitire, Feketeerdőre és Mosonmagyaróvárra is.

A folyamat megállíthatatlannak tűnt és tűnik, valóságos szlovák lakóparkok is épültek Rajkán. Most is folyamatos az építkezés.

A legtöbb áttelepült Pozsonyban dolgozott, s naponta ingázott innen autóval a munkahelyére. Aztán e téren is történt egy változás: ahogy ezer fölé ért a Rajkán a szlovák állampolgárok száma, igényként merült fel, hogy hosszabbítsák meg idáig a pozsonyi városi buszjáratot, mert vonat alig jött errefelé. Uniós forrást is nyert a pozsonyi közlekedési vállalat, s 2010 októberében elindult a közvetlen összeköttetés, sok ember életét megkönnyítve. Emellett a vasúttársaság is lépett: ma már reggel két-, délután három vonatpár közlekedik, s kevés rajta az üres hely.

Rajka tehát nőttön-nőtt, mint a kis gömböc, megduplázta, majd megtriplázta a lakosságszámát, és többségben lettek a Szlovákiából érkezők. Persze egyre kevesebb lett az értékesíthető üres telek, így már Bezenye irányába is elindult a terjeszkedés.

A bezenyei helyzet aztán „kiverte a biztosítékot” és tavaly októberben helyi népszavazáshoz vezetett, amiatt, hogy az egykori téesz helyére lakóparkot kívántak építeni. Annak kampányban Rajkát hozták fel rossz példaként, mert elszlovákosodott.

Annak ellenére, hogy a nagy többség, (595-en) a népszavazáson nemet mondott arra, hogy a volt téesz területén lakótelkeket alakítsanak ki, ez nem volt elég annak érvényességéhez, mert az 1340 szavazásra jogosultból csak 637-en szavaztak. Mindössze 34 voks hiányzott a sikerhez, ami jelzésértékű fejlemény.

A referendum kampányában a nagypolitika is megjelent Rajkán: a Mi Hazánk alelnöke, Dócs Dávid látogatott ide és készített videót a falu „elszlovákosodásáról”, annak veszélyeiről és már az egész járás elveszítését vizionálta. Ez felháborítóan hazug és uszító volt: például benne arról is értekeztek, hogy a beköltözöttek miatt itt már etnikai jellegű atrocitásokra is sor került, sőt megnőtt a bűnözés, megjelent a kábítószer is.

Nem meglepő, hogy itt letelepedett, részben magyar ajkú szlovák állampolgárok is felháborodtak ezen a kútmérgezésen. Így az a Ploczek Róbert is, aki korábban a Telexnek azt mondta: „olyanok hergelnek a szlovákok ellen, akiknek korábban építési vállalkozásuk volt, és a betelepülőkből éltek, vagy a saját telkeiket adták el nekik. Erre azzal a szöveggel jönnek, hogy a szlovákok erőszakkal foglalták el Rajkát. Ez több mint felháborító. A schengeni övezethez tartozunk, és ennek részeként mindenki ott élhet, ahol jól érzi magát.”

Ezek után lássuk, mekkora realitása van annak, hogy 2024. június 9-én valósággá váljon a cikkünk címének jóslata: Szlovákok választhatnak idén polgármestert Rajkán.

Már a cikk felvezetője is számol ezzel a lehetőséggel, sőt úgy tűnik, az sem kizárt, hogy maga a település vezetője is a betelepültek közül kerüljön ki.

„Időnként nyögvenyelős, de elkerülhetetlen az együttélés Rajkán szlovákok és magyarok között: Közel van Pozsony és olcsóbbak az ingatlanok, a tömeges beköltözések miatt egy közösségbe kerültek. A nyári önkormányzati választáson helyben, rajkai lakcímmel bárki szavazhat, akár polgármester is lehet beköltözött uniós állampolgár. (…) Beköltözőből pedig elég sok akad a faluban: a határszéli település hétezer lakója közül már legalább kétharmados többségben vannak a határon túlról átköltözők. A napokban mutattuk be, hogy az önkormányzati névjegyzékben 5766, az EP-névjegyzékben 1345 választópolgár szerepel a faluban, így a külföldi választópolgárok száma 4421 (rengeteg a ideköltöző, kisgyermekes család, így a szlovák állampolgárok száma közel hétezerre tehető).”

Utaltam már arra, hogy az itteni olcsó telkek és ingatlanok miatt érkezők térnyerését nem mindenki nézi jó szemmel a faluban, és a környéken sem. Erre reagált a szlovák anyanyelvű rajkaiak számára tavaly nyáron indult helyi újságban a már hivatkozott, határon túlról ide költözött Ploczek Róbert is, aki karácsonykor e szavakkal cikkezett: „Rajkán egymás mellett élünk – magyarok, németek, szlovákok (a faluban német önkormányzat is működik – a szerk.). Különbözőek vagyunk, de együtt egy szomszédi közösséget alkotunk, mely életterünket alakítja.”

A Telexnek nyilatkozó Ploczek úgy látja, az információs hírlap egyes magyar lakosokból ellenszenvet váltott ki, de nem mindenkinél: szerinte az őslakosok közül is többen írtak neki, hogy jó ötlet volt az elindítása, sőt magyar nyelven is megjelenhetne a lap. Ezért azt gondolták, továbblépnek, s legutóbb már szlovákul és magyarul is megjelentették a helyi híreket.

Szerinte „jelenleg furcsa az együttélés Rajkán a magyarok és a szlovákok között, de még az átköltöző szlovákok között is.” Viszont a feszültségek ellenére is mutatkoznak kedvező jelenségek – szögezi le: „Mindenesetre együtt várták a karácsonyt a faluba költöző szlovákok, a közeli államhatáron túlról érkező magyar ajkú, de szlovák állampolgárok és persze az őslakosok: az önkormányzat szervezésében adventi standot is felállítottak Rajka főtéren. Az árusítás rá eső részét a polgári társulás jótékonysági kezdeményezéssel is összekötötte: a pénz már célba ért, 405 ezer forintot kapott a végstádiumú betegeket ápoló mosonmagyaróvári hospice-ház.”

Cikkírónk azt se hallgatja el, hogy a faluban az a hír járja, hogy a beköltözők jelöltje vagy közülük többen is indulnának a nyári önkormányzati választáson. Ugyanis ténykérdés az, amit az EU Alapjogi Chartája szavatol: bejelentett rajkai lakcímmel – állampolgárságtól függetlenül – bárki szavazhat rájuk. Így könnyen megtörténhet az, amire Magyarországon még nem volt példa: lesz olyan települési képviselő, de akár polgármester is, aki nem magyar állampolgár.

Az újságírónk megkereste Kiss Vince rajkai polgármestert, de ő nem kívánt nyilatkozni. El is mondta, hogy miért: nem kíván egy összeállításban szerepelni Ploczek Róberttel, akiről úgy sejti, polgármesterjelölt lesz.

Végül jöjjön a zárszó, amiben Cséfalvay újra megszólaltatja egy korábbi interjúalanyát:

„Mindenesetre beszédes az is, amit a Rajkán élő Fuhrmann Péter mond. Szerinte továbbra is érvényes az a Telexnek korábban kifejtett véleménye, miszerint sokan vannak, akik átérezve költözésük súlyát, igyekeznek alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, szokásokhoz. Úgy látja, mindkét (őslakosok és beköltözők) oldalon van azonban egy réteg, amely sosem fogja a másikat elfogadni, elismerni. Nekem szlovák emberrel nincs bajom, ugyanakkor azt gondolom, jogos elvárás az is, ha már egy új országba érkezett valaki, igyekezzen lépéseket tenni integrációja érdekében.”