Az ausztrál miniszterelnök múlt heti kínai látogatásával lezártnak tekinthető a két ország között két éve tartó, példátlanul durva kereskedelmi háború. Canberra nem tett engedményeket Pekingnek – kivárta, hogy a feltörekvő nagyhatalom pislogjon először –, de ellenállt az Egyesült Államok nyomásának is, amely a Kínától való leválás felé tolná Ausztráliát.

Hat év után először látogatott Kínába Ausztrália miniszterelnöke, mindössze két héttel azután, hogy az Egyesült Államokban tárgyalt. A két vizit közelsége fel is merült Anthony Albanese pekingi sajtónyilatkozataiban, ahol a miniszterelnök azt mondta: „kereskedő nemzetként” Ausztráliának nemzeti érdeke jó kapcsolatokra törekedni legnagyobb kereskedelmi partnerével, ahogy egyébként az Egyesült Államokkal is. Ausztráliának együtt kell működnie Kínával, amiben lehet, és ellent kell mondani neki, ha érdekei úgy kívánják – fogalmazta meg az irányvonalat. Kína heves tiltakozása ellenére teljes gőzzel folytatja az atomtengeralattjárók építését – amit elődje elkezdett a háromoldalú védelmi együttműködés, az AUKUS keretében –, és ezekről „őszintén és nyíltan” beszélt Pekingben, illetve korábban Washingtonban is.

Az USA a leválás felé tolná Ausztráliát, azonban Canberra nem engedheti meg magának ezt a luxust. Kína a kontinens-ország legfontosabb kereskedelmi partnere. A Kínába irányuló ausztrál export az év első felében meghaladta a 100 milliárd dollárt (!), annak ellenére, hogy a nyersanyagárak meredeken és folyamatosan csökkentek. A legnagyobb tételt a vasérc tette ki, a második helyet azonban – a földgázt eggyel lejjel tolva – a lítiumkoncentrátum foglalta el. Utóbbiból állítják elő a lítiumsókat, amelyek nélkülözhetetlenek a lítium akkumulátorok gyártásához. Jelentős tételt tett ki továbbá a szén.

Ki pislog először?

Amikor 2021 szeptemberében Scott Morisson akkori miniszterelnök megállapodott az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal az új védelmi szövetség (AUKUS) létrehozásában, elemzők úgy értékelték, hogy a „stratégiai kétértelműség” feladásával Canberra generációkra elkötelezte magát Washington mellett, Peking ellenében. Korábban Ausztrália fenntartotta, hogy nem kell választania az Egyesült Államok és a dominanciáját megkérdőjelező Kína között.

A borúlátó jóslatokat látszottak igazolni az azóta eltelt két év fejleményei, legalábbis legnagyobbrészt. Ausztrália és Kína kapcsolatai diplomáciai és kereskedelmi téren egyaránt mélypontra süllyedtek.

Kína – amely több mint száz éve használja külpolitikai fegyverként a kereskedelmet – soha nem látott bojkottot hirdetett Ausztrália ellen, miután a korábbi konzervatív miniszterelnök a Covid eredetének kivizsgálására szólított fel. Peking „sérelemlistája” amúgy is meglehetősen hosszú volt már akkoriban, rajta olyan súlyos tételekkel, mint a kínai beruházások akadályozása vagy a Huawei kitiltása az 5G infrastruktúra kiépítéséből. A vasércet leszámítva Peking szinte valamennyi ausztrál áru behozatalát betiltotta vagy vámmal sújtotta.

Az intézkedések alaposan átrendezték a globális kereskedelmet az elmúlt két évben, és ily módon tankönyvi példáját nyújtottak annak, hogy mennyire (nem) működik a gazdasági blokád. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Albanese kezére játszott a kontextus. Az Ukrajna elleni orosz invázió, illetve a háború okozta zavarok miatt megugrott a szén és a cseppfolyósított földgáz (LNG) ára, és olyan átrendeződések indultak el a globális energiapiacokon, amelyek nyomán a kínai blokád által „felszabadított” ausztrál export könnyedén talált vásárlóra.

Például Kína teljesen leállította az ausztrál szénbehozatalt 2021–2022-ben, és az így keletkező hiányt Indonéziából pótolta. Indonézia ellenben csökkentette az eladásait India és más országok felé, ezek pedig elkezdték felvásárolni a korábban Kínába irányuló ausztrál szenet.

Összességében az ausztrál export 43 százaléka Kínába irányult a tavaly nyári mélypont előtt (28%). Egyes iparágak – például a borászat és a halászat – alaposan megsínylették a kínai büntetőintézkedéseket, de összességében az ausztrál gazdaság nem. Canberra más partnerei növelték a részesedésüket az ausztrál exportból – Japán a 2020 közepén mért 11%-ról tavaly szeptemberre 21%-ra, más ázsiai országok együttesen 22%-ról 34%-ra. Amikor Kína részesedése az idei év első felében ismét 36%-ra emelkedett, Japáné 16%-ra esett vissza, a többi ázsiai országé pedig már csak 29%-ot tett ki.

Másfelől Ausztrália AUKUS-partnerei, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság nem sokat segítettek dacolni a kínai blokáddal. Mi több, részesedésük az ausztrál exportból történelmi mélypontra süllyedt, sőt az amerikai marhahús-, szén- és faexportőrök kihasználták a kínai embargót, hogy piaci részesedést szerezzenek.

Anthony Albanese a kampányban azt ígérte, hogy kormánya stabilizálni fogja a viszonyt Kínával, mégpedig anélkül, hogy veszélyeztetné Ausztrália szuverén érdekeit. Hatalomra kerülése után keményen dacolt Peking példátlan kereskedelmi blokádjával. Konkrét engedményeket nem tett, mindössze elődje éles hangneméből vett vissza. Végül Peking pislogott először.

Az ausztrál-kínai kereskedelmi fokozatosan helyreállnak. A diplomáciai feszültségeket csökkentette, hogy a hónap elején Peking szabadon engedett egy kínai származású ausztrál újságírót, Cseng Lejt, aki három évet töltött börtönben. Peking továbbra is tiltja a réz és a fűrészárú importját, de ismét engedélyezi az ausztrál kőolaj, marhahús, búza és árpa behozatalát. Másfelől Canberra leállította a Kereskedelmi Világszervezetnél indított jogvitát, miután Kína úgy döntött, hogy felülvizsgálja az ausztrál borra kivetett vámtarifáit. Emiatt egyébként érték bírálatok Albanese kormányát, egyes elemzők szerint ugyanis elszalasztotta az alkalmat, hogy nemzetközi precedenst teremtsen.