Megszólalt a héten a vajdasági Magyar Szóban Vicsek Annamária, a VMSZ alelnöke, európai parlamenti képviselő, az EP Kisebbségi Munkacsoportjának egyik alelnöke és friss interjújában, melynek apropóját az adta, hogy egy éve képviseli közössége érdekeit Brüsszelben és Strasbourgban, mérleget vont a végzett munkájáról.

Az ő esetében azért is történésekben sokkal gazdagabb ez az időszak, mert miközben számára is az elmúlt hónapok intenzív munkával, számos szakmai kihívással teltek az EP-ben – ezzel párhuzamosan pártalelnökként továbbra is nagyon aktív szereplője maradt a vajdasági közéletnek.

Az interjúban arról is beszélt, milyen erőpróbákkal jár az ellenzéki politizálás az uniós parlamentben, hogyan tudja megőrizni a folyamatos ingázás mellett a kapcsolatot az otthoniakkal, és miért tartja sorsdöntőnek, hogy a vajdasági magyarságnak erős hangja legyen Európában.

Idén februárban, amikor ismertettem a Hét Nap interjúját Vicsek Annamáriával, erre az adott okot, hogy a Fidesz–KDNP listán megválasztott vajdasági európai parlamenti képviselőt a Vincze Lóránt vezette uniós ún. „intergroup”, az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportja egyik alelnökévé választotta.

Akkor elmondtam, hogy a politikus, aki korábban többször is volt a VMSZ képviselője a szerb parlamentben, illetve szintén több ízben oktatási államtitkára a különböző belgrádi kormányoknak, miközben a vajdasági magyar párt alelnökeként is dolgozott – a frissen elnyert tisztségét elnyerve, így fogalmazta meg krédóját: „Az én személyes célom, hogy a vajdasági magyar közösség számára jelentős témákat is becsatornázzam a testület mindennapi munkájába, ezzel elősegítve a közösségünk fejlődését és Szerbia európai uniós útját.”

E megszólalásában nem elégedett meg hitvallása szavakba öntésével. Azt is elmondta, miként látja szerepét abban a csoportosulásban, amely az EU egyetlen olyan testülete, mely a nemzeti és a nyelvi kisebbségek ügyét felkarolta, és immár negyven éve napirenden tartja azt a nehézségek ellenére is, illetve hogy meglátása szerint miért fontos ez a fórum a vajdasági magyar közösség számára.

Annak tudatában, hogy a kisebbségi jogok területén csak addig lehet eredményeket elérni, amíg egy állam nem válik teljes jogú taggá, mert ezután a kisebbségjogi kérdések már tagállami hatáskörbe tartoznak, akkor ekképp érvelt:

„A vajdasági magyar közösség szempontjából több okból is fontos a Kisebbségi Munkacsoport. Egyrészt lehetőséget ad arra, hogy a közösségünk és intézményrendszere bemutatkozzon e testület keretében is, kiemelve az eredményeinket, erősségeinket, vagy éppen azokat a területeket, ahol problémák merülnek fel. A Magyar Nemzeti Tanács több ízben is tartott már bemutatót a Kisebbségi Munkacsoport ülésein, mely hagyományt én is folytatni szeretném.

Fontos az állandó jelenlét, hogy tudjanak rólunk, és jobban megismerjenek bennünket. Másrészt, a bővítéspolitika alkot közvetlen kapcsolatot a vajdasági magyar közösség és az Európai Parlament munkacsoportja között. A csatlakozási tárgyalások során az EU górcső alá veszi a tagjelölt állam jogrendszerét, ideértve a kisebbségi jogi keretet is, és intézkedéseket javasolhat e területen, ami a csatlakozási tárgyalási fejezet részévé válik.

A Magyar Szóban most megjelent, Kasza Jennifer által készített interjújában Vicsek Annamária mindenekelőtt azt említi, hogy számára ez az egy év rendkívül tanulságos és sok szempontból megerősítő volt. Kiemelte, hogy Brüsszelben és Strasbourgban egészen más politikai közegben dolgozik, mint otthon. Az uniós parlamentben ellenzéki pozícióból kell helytállnia, ami nagyban eltér a VMSZ kormányzati szerepvállalásától és ez nehezíti a munkáját. Ennek ellenére következetesen igyekszik hallatni a vajdasági magyar közösség hangját, és erősíteni annak érdekképviseletét a nemzetközi porondon.

„Nem elég jelen lenni – hangunknak, mondanivalónknak is kell lennie – fogalmaz interjúja legelején, hangsúlyozva, hogy „közösségi hitelessége ad erőt a mindennapi munkához, és elkötelezettsége révén továbbra is képviseli a vajdasági magyarok érdekeit a legmagasabb szinten.”

Ezt követi az általános évértékelés, a szerzett benyomások és tapasztalatok sommás összegzése:

„Ez az egy év rendkívül intenzív, tanulságos és sok szempontból megerősítő volt számomra. Több mint tíz éve szolgálom a vajdasági magyar közösséget politikusként, de ez a szolgálat Brüsszelben és Strasbourgban sok mindenben különbözik attól, ahogyan otthon, a VMSZ politikusaként tevékenykedtem. A Fidesz európai parlamenti képviselőjeként ugyanis tagja vagyok a Patrióták Európáért képviselőcsoportnak, amely a harmadik legerősebb frakció az Európai Parlamentben. Ez hatalmas dolog, és nagyon megtisztelő az, hogy ott lehettem kezdettől fogva, amikor ez az új politikai erő megalakult az Európai Parlamentben. Ami viszont kifejezetten új és szokatlan számomra, hogy patriótaként ellenzéki pozícióból politizálunk, ami merőben különbözik a VMSZ otthoni politizálásától.”

Ellenzékből jól „oda lehet mondogatni”, de eredményeket nem igazán lehet felmutatni. Most még  jobban felértékelődött bennem, miért fontos, hogy kisebbségi pártként a kormányzat részese vagyunk, és koalícióban eredményeket tudunk felmutatni.”

A folytatásból megtudhatjuk, hogy mivel a Patrióták frakciójának tagja, ezért mozgástere lényegesen korlátozottabb, mint a néppárti Vincze Lóránt és Winkler Gyula RMDSZ-es képviselőké. Viszont ez a tehertétel nem veszi kedvét, és minden lehetőséget megragad azért, hogy az uniós parlamentben megtegye a lehető legtöbbet azokért, akikből vétetett. Erre bizonyíték a gyorsleltára:

„Az elmúlt egy év számokban kifejezve elégedettségre adhat okot, ugyanis volt 30 plenáris és 11 szakbizottsági felszólalásom, 18 alkalommal tanácskoztam érdekképviseleti csoportokkal, 8 írásbeli kérdés aláírója voltam, amit az Európai Bizottsághoz intéztünk képviselőtársaimmal, illetve 8 konferencián, kerekasztalon adtam elő. Tagja vagyok a Kulturális és Oktatási Bizottságnak, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban póttagként tevékenykedem, emellett az EU Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottságba delegált küldöttség tagja, valamint a hagyományos nemzeti kisebbségekkel foglalkozó Intergroup tagja és egyik alelnöke vagyok. A plenáris és a szakbizottsági felszólalásaim alkalmával is igyekszem a vajdasági magyar közösség szempontjából megközelíteni az adott témát, így, ha csak tehetem, Szerbia csatlakozásáról és a vajdasági magyar közösségről beszélek.

Természetesen annak kérdése is felmerül, hogy sikerült-e megszokni a Brüsszel–Strasbourg–otthon közötti ingázást?

A válaszából kiderül: csak úgy vállalta el az ajánlatot, hogy szerepeljen a Fidesz EP-listáján, ha megőrizheti VMSZ-es alelnöki tisztségét. Föl sem merült benne, hogy kiköltözzön Brüsszelbe, hisz egy ilyen döntés károsan befolyásolta volna a kapcsolatot az otthoniakkal. Így viszont jelen tud sok vajdasági rendezvényen, nem szűnt meg az élő és rendszeres kapcsolat a közösségével.

A kapcsolattartásra módot teremt ad az az uniós finanszírozású remek gyakorlat is, hogy a képviselők látogatócsoportokat hívhatnak meg hazájukból. Ezáltal a vendégek első kézből ismerhetik meg az EP és az európai intézmények működését. A lehetőséget, hogy évente több látogatócsoportot láthat vendégül Vicsek Annamária is természetesen kihasználta. Neki köszönhetően mutatkozott be a 80. születésnapját ünneplő Magyar Szó népes küldöttsége a brüsszeli közönségnek tavaly decemberben és az ő jóvoltából utazhatott Strasbourgba júniusban egy 60 fős vajdasági látogatócsoport. Persze ilyenkor nem maradhat ki a városnézés, a turisztikai látványosságok felfedezése sem, akárcsak a képviselő hétköznapjainak megismerése, amit jóleső érzéssel nyugtáz az interjúalany: „Így a strasbourgi és brüsszeli életemnek legalább egy kis szeletjét megoszthatom az otthoniakkal.”

Az eddigiekben már többször is történt utalás arra, hogy milyen fontos Vicsek Annamáriának a mindenkori kezdeményezés és az aktív részvétel az uniós parlamenti munkában, amiről az interjúban, egy helyen így fogalmazott: „Fontos, hogy ebben a közegben ne csak jelen legyek, hanem legyen hangom, mondanivalóm, hiszen erős mögöttem a közösségi hitelesség, amelynek köszönhetően most ott lehetek.”

Ennek hozzáállásának köszönhetően merül fel jogosan az interjúkészítőben a kérdés: „Nyíltan és határozottan szólal fel az EP-ben – hogyan éli meg a nyilvános vitákat, és mit jelent Ön számára az, hogy egyre gyakrabban említik méltó vitapartnerként?”

Amit válaszként elmond, az önmagáért beszél. Szerintem ez a vallomása mond el legtöbbet arról a politikusról, akit joggal tartanak nagyra immár nemcsak szűkebb pátriájában, hanem az uniós törvényhozásban is:

„Úgy gondolom, hogy a vajdasági magyar közösséget és a magyar érdekeket csak úgy tudjuk igazán képviselni, ha kiállunk véleményünk mellett, elmondjuk, mit gondolunk, mit és miért teszünk, és következetesek vagyunk ebben. A parlamenti felszólalások számomra nem cél, hanem eszköz, amellyel hallhatóvá és láthatóvá tehetem az EP-ben a vajdasági magyar közösséget, annak ellenére, hogy Szerbia még nem tagja az Uniónak. És eszköz arra, hogy kiemeljem azokat a szempontokat, amelyeket sokan figyelmen kívül hagynak – ilyen például az őshonos nemzeti kisebbségek, az Erasmus+-programokból kizárt magyar egyetemisták ügye, vagy a Nyugat-Balkán integrációjának a halogatása. Ezek nem „trendi” témák, de a számunkra sorsdöntőek.

A nyilvános vitákat nem konfliktusnak, hanem lehetőségnek élem meg. A parlamenti felszólalások időkorlátja megnehezíti a felszólalás spontaneitását. Hiszen egy percben nehéz úgy megfogalmazni a gondolatokat, hogy abba minden beleférjen. Ezért döntök mindig amellett, hogy ezeket a felszólalásokat olvasom. Egyébként, akik régebbről követik politikai pályafutásomat, tudják, hogy szívesebben beszélek fejből, sőt szívből, lélekből. De ez is része a parlamenti munkához alkalmazkodásnak. Mindig törekszem az érveken alapuló, világos és következetes megszólalásra, akkor is, ha népszerűtlen álláspontot képviselek.”

Vicsek Annamária az idén először vett részt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Ennek okán is esik szó a beszélgetésben erről a jelenlétről, mely – mint mondja – számára meghatározói élménynek bizonyult. A lelkesedésének ad hangot, amikor elmondja, mit jelentett számára ott lenni és együtt örülni másokkal az Olt partján:

„Az idén első ízben vettem részt a nagy múltú Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáboron, ismertebb nevén Tusványoson. Aktív volt az a hét is, hiszen hétfőtől szerdáig Írországban vettem részt az Európai Parlamenti Közlekedési- és Turisztikai Szakbizottságának küldöttségének tagjaként egy kiküldetésen, majd csütörtöktől szombatig Tusványosra látogattam, ahol pénteken egy kerekasztal-beszélgetésen vendégként vettem részt.

Kiváló élmény volt megérezni Tusványos fesztiválhangulatát, ugyanakkor lenyűgözött a sok-sok remek panelbeszélgetés, előadás, és igazi élmény volt Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi beszédét élőben meghallgatni. Fontos, meghatározó hét ez mindig a Kárpát-medencei politikai életben, ilyenkor találkozások zajlanak, alkalom adódik kötetlen beszélgetésekre, rengeteg érdekes előadást lehet meghallgatni. Tusványos több mint egy nyári fesztivál: közösségi élmény, ugyanakkor politikai impulzus. Egyedi lehetőség ez a közélet iránt érdeklődő fiataloknak, hiszen nemcsak tanulhatnak, ismerkedhetnek, de részesei lehetnek a politikai diskurzusnak. Bízom benne, hogy egyre több fiatal felismeri, mennyire fontos szerepet játszanak közösségünk megerősítésében, közös jövőnk építésében, és Tusványos ehhez rengeteget tud hozzátenni.”