Egyre több nyugati elemző jut arra a következtetésre, hogy az ukránoknak valószínűleg egyetlen ellenoffenzívára telik. Abban is kvázi egyetértés látszik kialakulni, hogy nehezen képzelhető el az oroszok kiűzése valamennyi megszállt területről.

„Ez az orosz háború a Krímben kezdődött és a Krímben kell véget érnie” – mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tavaly augusztus 10-én, először jelölve meg háborús célként a félsziget felszabadítását. Korábban másként nyilatkoztak a kijevi vezetők; jelezték, hogy elfogadhatónak tartanák a békét akkor is, ha Oroszország visszatérne a 2022. február 24-e előtti pozícióihoz.

Az elmúlt hónapokban sok találgatás napvilágot látott azzal kapcsolatban, hogy az őszre, majd tavaszra várt nagy ukrán ellentámadás milyen eredményeket érhet el. Ukrajna a jelek szerint áttörni készül a Donbász és a Krím közötti „szárazföldi hidat”, megnyitva ezzel az utat az ország területi integritásának helyreállítása felé. A másik oldalon Oroszország próbálja elfoglalni a Donbász még ukrán kézen lévő részét.

Kijev bizakodó, hogy ha az ideális célt nem sikerül is elérni, az offenzíva végén mindenképpen jobb pozícióban lesz, mint jelenleg. Ezt az elgondolást osztják a nyugati partnerek is. Pár hete a Fehér Ház azzal utasította vissza Kína békejavaslatát, hogy a harcok felfüggesztése most „lényegében az orosz hódítások ratifikálását” jelentené. „Oroszország szabadon használhatná a tűzszünetet, hogy tovább erősítse pozícióit Ukrajnában; újjáépítse, felszerelje és felfrissítse haderejét, hogy azután egy általa választott időpontban újraindíthassa az Ukrajna elleni támadásokat” – nyilatkozta John Kirby, az amerikai nemzetbiztonsági tanács szóvivője.

A háború lezárásának mikéntjéről nyilatkozó nyugati politikusok és elemzők nem győzik hangsúlyozni egyrészt az ukránok hősiességét, az orosz katonákénál sokkal erősebb motiváltságát és a sokkal korszerűbb nyugati fegyverek előnyeit a „szovjet érából örökölt ócskavas-halmazzal” szemben. Azt is hozzá szokták tenni, hogy a végsőkig támogatják Ukrajnát, és Oroszország természetesen el fogja veszíteni a háborút.

Az utóbbi időszakban ugyanakkor megszaporodtak az olyan hangok, amelyek szerint a nyugati támogatásnak mégiscsak vannak korlátai, az ukránoknak pedig be kellene érniük „az ideálisnál kevésbé jó eredménnyel”. A Pentagontól kiszivárgott iratok szerint az amerikai katonai hírszerzés (DIA) a front „marginális” elmozdulására számít. Ha a kiszivárgott iratoknak hinni lehet, az ukrán hadsereg lényegesen rosszabb állapotban van, mint azt a hivatalos kommunikáció alapján eddig gondolhattuk. Az egyik fontos információ az, hogy valamikor májusban elfogynak az ukrán légvédelmi rakéták. Ha ez valóban bekövetkezne, az orosz légierő szabadon garázdálkodhatna Ukrajnában. Jelenleg az orosz vadászgépek és helikopterek jóformán meg sem közelíthetik a frontot, és távolról – a légvédelmi rendszerek hatósugarán túlról – lövik az ukrán területet. Szakértők hangsúlyozzák azonban, hogy ezek a rakéták sokkal drágábbak, és kevesebb is van belőlük, mint a vadászgépekre vagy bombázókra szerelhető támadófegyverek.

Mark Hertling altábornagy szerint ugyanakkor az iratok kiszivárgása nem befolyásolja számottevően a régóta várt ukrán offenzíva esélyeit, hiszen a szembenálló felek „meglehetősen pontos” információkkal rendelkeznek egymás képességeiről. A kiszivárgott információk nem annyira a harci helyzetről árulkodnak, hanem inkább arról, hogy mennyit tud az amerikai hírszerzés – mondta a tábornok a CNN hétvégi műsorában.

Ami az offenzíva esélyeit illeti, Hertling szerint semmiképpen nem számíthatunk egyértelmű ukrán győzelemre. Valószínűnek tartja, hogy az újonnan kapott vagy pillanatnyilag éppen úton lévő nyugati fegyverekkel az ukránok képesek lesznek visszaszerezni orosz megszállás alatt álló területeikből, de a Krím-félszigetet nem sorolná ebbe a csoportba. Úgy vélte, hacsak az orosz hadsereg valamilyen okból össze nem omlik, a háború elhúzódik 2024-re is. Magyarán az ukránok nem lesznek képesek kiűzni valamennyi 2014 után megszállt területükről az oroszokat.

Ugyanakkor mások attól tartanak, hogy Ukrajnának ez lesz az utolsó esélye. Michael Kofman, a CNA agytröszt kutatója rámutatott: nemcsak arról van szó, hogy a tavaszi – és talán nyári – ellentámadás során felégeti a lőszerkészleteit, de arról is, hogy az offenzíva költségeivel a nyugati segélyek elérnek egy szintet, amelynél tovább a nyugati partnerek nem mennének. Amerikában közelednek az előválasztások, és egyre többeket aggaszt Nyugaton a szövetségesek saját arzenáljának a kimerülése. A jelzett félelmeket látszik igazolni, hogy az Ukrajnának felajánlott felszereléseknek csak egy hányada érkezett meg ténylegesen a háborús országba.

A következő hónapok a háború döntő időszakát jelenthetik a Foreign Affairs szerint is, éppen ezért itt az ideje egy új Ukrajna-stratégiának. Röviden a terv: minél gyorsabban ellátni Ukrajnát a lehető legjobb fegyverekkel, a jelenlegi „offenzívaszezon” végén pedig a harctérről a tárgyalóasztalhoz „siettetni” a feleket. Ha az ukrán támadás eléggé súlyos veszteségeket okozna Oroszországnak, Moszkva katonai lehetőségei beszűkülnének, és nőne a hajlandósága a diplomáciai rendezésre, offenzíva közben Ukrajna is hozzászokna a tárgyalásos rendezés gondolatához. Látná ugyanis, hogy maximális erőbedobással mennyit tud elérni a csatatéren, egyúttal pedig tudatosítaná, hogy „egyre növekvő korlátokkal kell szembenéznie mind saját munkaerő, mind a külföldi segítség tekintetében”.

Egyes elemzők szerint, noha ez nem nevezhető ideális végkifejletnek, az ukránok számára már az győzelemmel érne fel, ha Oroszországot sikerülne visszaszorítani a 2022 februárja előtti frontvonalra. Ebben az esetben Ukrajna elveszítené a Krím mellett a két donbászi „népköztársaságot” is, viszont meghiúsulna Putyinnak az a célkitűzése, hogy megakadályozza Ukrajna felzárkózását a Nyugathoz.