Európát is átalakítja az egy éve zajló ukrajnai háború – mondta a Maszolnak nyilatkozó biztonságpolitikai szakértő. Wagner Péter szerint politikai értelemben Moszkva egyelőre kiírta magát a kontinens szereplői közül, gazdasági tekintetben pedig megindult a leválás az orosz nyersanyaghordozókról, ami aggasztó is, mert az Európai Unió versenyképességét az Egyesült Államokkal és Kínával szemben részben az olcsó orosz energiaforrások adták.

A háború eddig eltelt egy éve alatt kiderült, hogy az orosz hadsereg képességeit az elmúlt két évtizedben felülbecsültük, az ukrán katonai képességet pedig alulbecsültük – véli Wagner Péter, budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, illetve a Magyar Hadtudományi Társaság Biztonságpolitikai szakosztályának vezetője. Szerinte a 2000-es évek végén indított oroszországi haditechnikai modernizáció nem érte el a kívánt hatásokat, úgynevezett technológiai ugrásra nem volt képes az orosz hadsereg.

„A precíziós rakéták és lőszerek nem terjedtek el nagy mennyiségben, a modern kommunikációs, felderítő, elektro-optikai alrendszerek, vezetési-irányítási képességek tekintetében továbbra is nyugati behozatalra szorult az ország, erről árulkodnak, hogy a háború második, nyári fázisától az ismét a hidegháború időszakának haditechnikai eszközei dominálnak orosz oldalon. Az orosz haditervek nyugati szemmel érthetetlennek bizonyultak az első időszakban (a kis létszámú inváziós erő felaprózva, nagy területen, több irányból támadott), ami talán arra utal, hogy Moszkva hibás feltevésekkel készült a háborúra. Az orosz légierő képtelen volt megteremteni a légifölényt Ukrajna felett, bár itt az is lehet, hogy nem a nyugati doktrínákban gondolkodnak a másik oldalon és ezt sosem tartották prioritásnak. Nyár óta világosan látszik, hogy az orosz célok leszűkültek és elsősorban a 2014 után elfoglalt donyecki és luhanszki területek kiterjesztése a cél” – fogalmazott a Maszolnak a szakértő. 

Elszántság és nyugati segítség

A vezető kutató szerint az ukrán oldalon a meglepetést először a vezetés és a katonák kitartása és elszántsága jelentette. „Egyre több jel utal rá, hogy a háborúra nemcsak alaposan felkészültek, de ezt sikerült is titokban tartaniuk. Az amerikai és NATO 2014 óta folyó kiképzési támogatása sokkal mélyebb nyomokat hagyott, mint azt bárki gondolta volna azután, hogy mind Irakban, mind Afganisztánban kudarcot vallottak az ilyen nyugati programok. Az ukrán katonák innovatívak, kezdeményezők, amire utal például a civil drónok széles körű és újszerű alkalmazása, valamint a tűzérség magas szintű és hatásos alkalmazása. Kijev sikereiben azonban a nyugat, elsősorban az Egyesült Államok hathatós katonai támogatása is szerepet játszott, amely a háború első napjától – mindig az aktuális katonai fenyegetésre válaszul – érkezett. Kevésbé látszik, de az ukrán védekezést meghatározóan segíti, hogy a nyugati hírszerzési és felderítési támogatásnak köszönhetően sokkal pontosabb képük van a harctéri helyzetről, mint az oroszoknak” – mondta Wagner Péter. 

A konfliktus európai kihatására vonatkozó kérdésünkre az egyetemi oktató elmondta: a háború már elkezdte átalakítani Europát azzal, hogy Moszkva egyelőre kiírta magát kontinens szereplői közül politikai értelemben. Mint fogalmazott, gazdasági tekintetben megindult a leválás az orosz nyersanyaghordozókról, ami egyben aggasztó is, mert az Európai Unió versenyképességét az Egyesült Államokkal és Kínával szemben részben az olcsó orosz energiaforrások adták.

„Minden európai vezető abban érdekelt, hogy a saját lakossága és a gazdaság ne érezze meg hosszútávon a háború hatásait, de az eltérő mértékű, hogy rövidtávon melyik ország mennyi áldozatot tud vagy akar ezért hozni. Ami Európa és általában a demokratikus rendszerek előnyére szokott válni, hogy gyorsabban és rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz és a nehézségeket új megoldásokkal helyettesítik. Számomra fontos párhuzam az 1973-as olajválságra adott nyugati reakció, amikor a többszörösére ugró benzinárak hosszútávon nem bedöntötték a nyugati gazdaságokat, hanem megújulásra, új kutatási-fejlesztési programokra és modern technológiák meghonosítására kényszerítették az országokat. A háború hatására természetesen katonailag is meg fog erősödni a térség, az EU és NATO tagjai harminc év spórolás után kénytelenek lesznek talán hiteles elrettentő erőt építeni Oroszország szomszédságában” – mondta a szakértő. 

Eltérően meghatározható győzelem

Wagner Péter szerint ma még senki sem tudja, hogyan fog a háború lezárulni, mivel sokféle kimenete lehet a konfliktusnak. Kiemelte: a Nyugat abban reménykedhet, hogy megfelelő és kitartó támogatás révén Ukrajna képes lesz győzni. „De mindenki másképp definiálja a győzelmet, és ebből még lesznek feszültségek Washington, Európa és Ukrajna között. Ha az ukránok képesek lesznek legyőzni az oroszokat, előbb-utóbb megjelennek majd azok a hangok is (ezekből most még csak elvétve hallani), akik az Oroszországgal való kapcsolatok újraalakításáról akarnak majd beszélni” – fogalmazott a vezető kutató. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az oroszok a szomszédunkban maradnak hosszútávon is. „Az Egyesült Államoknak, akárcsak az EU-nak, nem érdeke Oroszország belső destabilizálódása vagy felbomlása, viszont azt sem szeretné, hogy ez az ország fenyegesse Ukrajnát és a kontinenst. Hogyan lehet ezt a középutat megtalálni a jövőben? Ezt a forgatókönyvet egyelőre nem ismerjük” – hangsúlyozta Wagner. Mint mondta, Vlagyimir Putyin sem fog örökké élni, de kérdéses, hogy amennyiben az oroszok vereséget szenvednek, az elszenvedett trauma hatására egy új orosz vezetés lehet-e majd más, mint EU- és Ukrajna-ellenes.

Az egyetemi oktató azt sem zárta ki, hogy a háború valamiféle orosz győzelemmel ér véget. „Megint csak számos verziója lehet annak, hogy mi mit tekintünk, vagy az oroszok mit tekintenek győzelemnek. Nyilván számukra a minimum az, ha képesek lesznek a Krím-félsziget és a Donbasz/Luhanszk térség egészének vagy egyes részeinek a megtartására” – mondta Wagner Péter. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ha nem is a mostani frontvonalak mentén, de azok közelében befagy a konfliktus. Úgy vélte, ebben az esetben egy elhúzódó, alacsony intenzitású konfliktus lesz a mostani, ahol időről időre fellángolnak a harcok bizonyos területeken.

Ami a nemzetközi erőviszonyokat illeti, a szakértő fontosnak tartotta kiemelni, hogy Kína egyelőre nem állt Oroszország mellé. „Egészen a múlt heti müncheni konferenciáig nem láttam a nemzetközi sajtóban felvetődni, mi lesz, ha Peking mégis úgy dönt, hogy katonai, haditechnikai támogatást nyújt Moszkvának. Egy ilyen változás talán kiegyenlítené a mostani Ukrajnának nyújtott nyugati támogatást” – mondta Wagner Péter.