Megszólalt a héten a ma7-ben Somogyi Szilárd és a Vélemény rovatban közreadott Megfelelő belépő című jegyzetében értékelte a felvidéki magyar pártnak a szlovákiai belpolitikai helyzettel kapcsolatban február 12-én kiadott és nagy visszhangot kiváltó állásfoglalását.

A hírportál szerkesztője mindenekelőtt megjegyzi, ideje volt már ennek a megnyilatkozásnak, mivel „sokan várták már, hogy a magyar párt véleményt mondjon azzal kapcsolatban, ami a Robert Fico vezette koalíciónak főképpen a két kisebbik pártja soraiban megy, viszont kihatása a teljes hármas koalícióra és a parlament működésére is hatással van.” 

Azt követően, hogy idézi a Magyar Szövetség nyilatkozatának helyzetértékelését, miszerint a koalíción belüli válsághelyzetnek magyar párt nem látja a megnyugtató megoldását, egyrészt rámutat, ebben a helyzetben az egyetlen járható út az érdekvédelmi formáció számára, ha mostantól kampány üzemmódba helyezi magát. Másrészt nagyra értékeli, hogy a szakmai politizálást, régiós érdekképviseletet és egy modern pártot ígérő új elnök, Gubík László és csapata a gyökeresen új helyzetben a tettek mezejére lépve végre proaktívvá vált. Ugyanis a hivatkozott állásfoglalás valóban előrelátóan cselekvő magatartást tükröz, mert így fogalmaz: „Az elkövetkező napokban megszólítjuk a jelenlegi parlamenti pártokat, hogy lássuk, ki mennyire tartja fontosnak a kisebbségi jogérvényesítést, elfogadhatónak a jogbővítést és halaszthatatlannak a déli régiók felzárkóztatását és fejlesztését”.

Ha a parlamenti választásokat január végén tartották volna Szlovákiában, a legnagyobb szlovákiai ellenzéki párt, a szociálliberális, progresszív és Európai-párti Progresszív Szlovákia nyerte volna a voksolás, a két kormánykoalíciós párt, a Fico nevével összeforrt Smer és a Pellegrini államfő alapította Hlas előtt. A jelenlegi koalíciós válság kialakulásában döntő szerepet játszó Szlovák Nemzeti Párt pedig be sem kerülne a pozsonyi törvényhozásba – derül ki a Szlovák Statisztikai Hivatal égisze alatt működő Társadalomkutató Központ pénteken közreadott felméréséből. A közvélemény-kutatás szerint a Magyar Szövetség épp egy hajszállal maradt volna a parlamenti bejutási küszöb alatt, hiszen támogatottságukat 4,9 százalékon mérték.

Ahhoz képest, hogy közvetlenül a tavaly szeptember végi tisztújítás előtt, a belső vitákba és frakcióharcokba bonyolódó magyar pártnak augusztusban alig 2,1 százalékon állt a népszerűsége, és októberben ez a mutató még csak 3,4 százalékra módosult, a novemberi 4 százalék, majd a decemberi 5 százalékot némiképp meghaladó, illetve a mostani, a parlamenti küszöb átlépésétől csak centiméterekkel elmaradó támogatottság és főleg a számok mögött tetten érhető trend annak a bizonyítéka, hogy múlt év szeptember végétől valóban másként néz ki a felvidéki magyar párt, és ezt tükrözik a közvélemény-kutatások felmérései is.

Négy hónap alatt, Gubík László elnökké választása után egyértelműen kezdeményezőbbnek tűnik a párt – állapította meg nemrég a tekintélyes felvidéki politikai elemző, Tokár Géza, akinek más megállapításaival is csak egyetérteni tudok. Bár ő nem rejti véka alá azt sem, hogy látványosabb előretörést várt volna a támogatottság terén a magyar párt irányába, több olyan biztató jelenségre hívja fel a figyelmet, amelyek az előző vezetés idején is kívánatosak voltak, csak mindig elmaradtak.

Fel is sorolnék néhányat az észrevételei közül, mert azok bizakodásra adnak okot. Így például kiemeli, hogy „az elmúlt négy hónap történéseit tekintve szembetűnő egy alapvető különbség a Magyar Szövetség elnökválasztás előtti és utáni kommunikációjában: látszólag sokkal aktívabb az elnökség és egy központi mondanivalóra, a »korszakváltás« kifejezés használatára alapoznak a párt közleményei.”

Pozitív változás továbbá az előző évekhez képest, amikor a legtöbb, a párthoz köthető üzenet egyenesen a pártelnök szájából hangzott el, az is, hogy előtérbe kerültek a szakpolitikusok. Megannyi jele van annak, hogy a Magyar Szövetség nem egy, hanem több politikust is egyszerre próbál meg felépíteni. Igaz, ezt a törekvést megkönnyítette, hogy szükségből erényt kellett kovácsolniuk, mert a magyar párt láthatóbb személyiségei a tavaly kivétel nélkül hátrébb léptek.

Tény, hogy a Magyar Szövetség újabb üzenetei vizuálisan is átgondoltabbnak tűnnek. A facebookos üzenetekben visszatérő elem a „korszakváltás” kifejezés, ami megtalálható a legtöbb, terjesztésre szánt fotón. Viszont az is igaz, hogy Gubík egyik, a kampányban merésznek és provokatívnak gondolt üzenete, az amerikai mintára kigondolt „Felvidék first” azonban jóval ritkábban jelenik meg írásban.

Tokár ugyanakkor azt sem hallgatta el, hogy van felróni valója is a magyar párt vezetésének. Ugyanis miközben házhoz jöttek a magyar választókat, az ő mindennapjaikat befolyásoló aktuálpolitikai témák, amelyek mindegyikével foglalkozniuk kellett volna, sajnos olykor „kiáltó” volt részükről a csend.

Persze e téren se hagyott könnyű örökséget rájuk az az előző vezetés, amely utolsó hónapjaiban jobbára inkább hallgatott, minthogy kommentálja az aktuálpolitikai történéseket. Erre oka is volt, mert a párt különleges helyzetben találta magát: „nem lehet sem túl ellenséges a szlovák kormánnyal szemben (amelynek Magyarország gyakorlatilag a szövetségese), de túlságosan barátságos és elnéző sem, hiszen a Fico-kormány idején tovább halmozódtak a nemzetiségeket és régiókat érintő problémák.”

Ezen a róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzeten már csak azért sem lehetett könnyen túllépni, – állapította meg Tokár –, mert Gubíkék már októberben azzal szembesültek, hogy a Szlovák Nemzeti Párt megpróbálja jelentősen szigorítani a nyelvtörvényt. Ez ellen aktívan tiltakoztak, illetve lobbiztak, ahol csak tudtak, viszont, hogy mennyire volt eredményes a nyomásgyakorlás, ma még nem tudni, mert a nyelvtörvény-szigorítás beterjesztése és tárgyalása a kormánykoalíció belső problémái miatt csúszik.

A nyelvtörvényen túl is akadtak olyan témák, amelyeket a Magyar Szövetség fontosnak tartott és kiemelten foglakozott velük. Előbb a tavaly, év végén a települések finanszírozásának kérdése került a magyar párt figyelmének középpontjába, és egy sikeres aláírásgyűjtéssel meg is nyilvánultak markánsan. A legújabb kihívást pedig az oktatással kapcsolatos kérdések jelentik, mert az oktatási tárca tervezett hálózati ésszerűsítése ismét előtérbe került, és ebben az ügyben is hallatja hangját a magyarok pártja.

Viszont néhány fejlemény ügyében látványosan passzív, óvatosan, vagy egyáltalán nem nyilvánít véleményt a Magyar Szövetség. Ezek jellemzően az egész szlovák társadalmat megmozgató kérdések – állapította meg Tokár, aki konkrétumokat is meg nevezett: „A párt nem csatlakozott az Európa-párti, kormányellenes tüntetéshullámhoz, ahogy kerüli Fico orosz nyitásának kommentálását, vagy a kulturális életben zajló tüntetések kérdését is. Ezek kivétel nélkül olyan fontos témák, melyekben a magyar párton kívül politizáló, de magyar nemzetiségű politikusokat tömörítő pártok – például a PS, vagy a Demokraták – nagyon is aktívak.”

Mindezeket fontosnak gondoltam azért elmondani, mert az e heti bemutatandó cikk, a ma7 szerkesztőjének, Somogyi Szilárdnak a véleménycikke arról szól, hogy egy olyan területen, amelyen korábban a felvidéki magyar párt soha nem kezdeményezett, most lépni akar és nem is akármilyen téma kapcsán. Kezdeményezése pedig nóvum a Kárpát-medencében. Ugyanis rákérdeznek parlamenti képviselettel rendelkező formációkra: valljanak színt a nem magyar pártok, mennyire és ha igen, akkor milyen mértékben mutatnak hajlandóságot felvállalni a szlovákiai magyar nemzeti közösség jogérvényesítését?

Lássuk, miként teszik ezt meg Gubíkék?

A bevezetőmből már ismert, hogy Magyar Szövetség szerdán állásfoglalást adott ki a belpolitikai helyzetről. Ebben leszögezi: „Szlovákiában általában nem az ellenzék buktatja meg a kormányt, hanem valamelyik koalíciós partner. Andrej Danko (a Szlovák Nemzeti Párt elnöke – szerk. megj.) a tegnap esti üzenetet ugyan nem kormánybuktató levélnek szánta, de ezzel a koalíciós tárgyalások mielőbbi eredményes lezárását sem mozdítja elő, az biztos”.

A közlemény így folytatódik: „Az egész adok-kapok, kilépek, átigazolok 19 hete tart. A parlament utolsó rendes ülése tavaly volt, a gyorsított eljárásban rendkívüli ülésen elfogadott egészségügyi törvényt leszámítva a honatyák napra pontosan két hónappal ezelőtt, december 12-én szavaztak meg jogszabályt. A 3 vagy újabban már 4 koalíciós párt saját magával foglalkozik, vagyis pontosan azt teszi, amit Matovič vagy Heger”.

Miután az állásfoglalás megállapítja, hogy „Fico előző kormányai abban különböztek a jelenlegi ellenzék kabinetjeitől, hogy kitöltötték a mandátumukat. A kormányfő újraoszthatja a lapokat, a márciusra visszaszerzett parlamenti többség ezentúl már nagyon sebezhető lesz”, rámutat: a kormányzati stabilitás csak a Magyar Szövetség szerepvállalása révén biztosítható, hisz e mellett szólnak a politikai tapasztalatok és a közvélemény-kutatások is. 

Ezt követően fogalmazódik meg végül az a szándék és elvárás a többségi politikai elit felé, amit már szintén idéztem a bevezető sorokban. 

Somogyi Szilárd a tömör jegyzetében előbb elmondja, hogy „Bár érthető az is, hogy a MSZ azt a taktikát szorgalmazza, hogy elsősorban a magyarságot és az általa lakott régiót közvetlenül érintő kérdésekben nyilvánul meg”. Ezt követően rámutat, a pártban most úgy látják: ideje volt a szólásnak országos ügyben is. Erre készteti őket az, hogy koalíciós válsághelyzet alakult ki, aminek megnyugtató és hosszú távú megoldására nincs esély. Ezért is fogalmaztak úgy, miszerint „a kormányfő újraoszthatja a lapokat, a márciusra visszaszerzett parlamenti többség ezentúl már nagyon sebezhető lesz.”

Mindez összecseng azzal az értékeléssel – osztja meg velünk Somogyi –, amelyet a ma7 Adásidő podcastjában egy nappal korábban Tárnok Balázs, a budapesti John Lukacs Intézet igazgatója tett meg, akivel épp ő beszélgetett el. Ebben a Felvidékről elszármazott Tárnok azt emelte ki, úgy látja, Szlovákia belpolitikai életére nem a stabilitás lesz a jellemző az elkövetkező években. Ha pedig ez így van, – véli a cikkszerzőnk – s a sokéves politikai tapasztalat alapján nincs okunk ebben kételkedni, akkor „a Magyar Szövetség részéről az egyetlen járható út, hogy mostantól abban az értelemben is kampány-üzemmódba helyezi magát, hogy közvetlenül feltérképezi a szlovákiai releváns pártok tényleges viszonyulását a nemzeti kisebbségi közösség érdekképviseletéhez.”

Ennek a kutakodásnak valóban van is létjogosultsága, mivel „a Magyar Szövetség mögött álló 3-5%-os választói réteg ugyanis mindenki számára érdekes, ahhoz legalábbis, hogy színt valljanak a nem magyar pártok, vajon milyen mértékben hajlandóak felvállalni közösségünk egyenrangúsítását. Egy ilyen tárgyalássorozat nagyban segíteni fogja annak az alapvető kérdésnek az eldöntését, vajon egyedül vagy más párttal együttesen induljanak-e a választáson, hiszen jelenleg az is elképzelhető, hogy a magyar elképzeléseket más, nem magyar párt is fel tud vállalni; mint, ahogy az sem zárható ki, hogy ezeket a kérdéseket csak részben, vagy egyáltalán nem vállalna egy országos, szlovák párt sem.”

Ezt követően következtet Somogyi és ebben maradéktalanul igaza van: „A lényeg, hogy a Magyar Szövetség ne maradjon csendben, és minél jobban láttassa magát a szlovák választók előtt is. Ha lesznek pártközi tárgyalások, azok nem minden esetben végződnek majd kölcsönös sikerrel, de a lényeg, hogy láttatni kell magát a pártnak, hiszen a szlovákiai politika specifikussága, hogy a magyar választók jelentős része is akkor kezd érdemben egy-egy kisebbségi kérdésre fokozottan odafigyelni, ha azzal a pozsonyi, szlovák nyelvű média is foglalkozik.”

(Címlapképen Szlovákia parlamentje | Fotó: Simófi István/Pexels)