Megszólalt a héten a pozsonyi Napunkban Szalay Zoltán és beszámolt arról, hogy ezelőtt négy nappal becitálták a nagyszombati rendőrkapitányságra Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármestert és vele együtt a csallóközi főváros önkormányzata vezetésének több tagját is, ahol egy vizsgálótiszt valamennyiüket kihallgatta „az alapvető emberi és szabadságjogok elnyomására irányuló mozgalom alapítása, támogatása és népszerűsítése miatt indított büntetőügyben”, ami a szlovák törvények szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Mint kiderült, „a főbejáró bűnt” azzal követték el, hogy a Felvidék szót használták két tavalyi önkormányzati rendezvény, a Felvidéki Vágta és a Felvidéki Fesztivál megnevezésében. A feljelentést a Szlovák Értelmiségiek Társulása elnevezésű civil szervezet tette, amely a jelenlegi szlovák kormánykoalíció legkisebb pártjához, a Szlovák Nemzeti Párthoz kötődik.

1. 2025. január 27. – Megtartotta a szlovák kormány újonnan alakult kisebbségi tanácsa az első ülését Pozsonyban. Ezen Robert Fico miniszterelnök, aki egyben a testület elnöke is kiemelte, mennyire fontos az ország számára a nemzeti kisebbségek kultúrája majd hangsúlyozta: a nemzeti kisebbségek képviselőinek szakértelmére is kíván a jövőben támaszkodni. Pozitívumként szólt a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozásáról, a szlovák-magyar kapcsolatok javításáról és megerősítette, hogy a kormány továbbra is támogatja a nemzeti kisebbségek fejlődését.

2. 2025. január 28. – A szlovák Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztérium államtitkára, Robert Zsembera és a magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkára, Varga-Bajusz Veronika munkatalálkozójára került sor a komáromi Selye János Egyetem Rektori Hivatalának tanácstermében. Ezen a tárgyalófelek megegyeztek abban, hogy a magyar-szlovák oktatási kapcsolatok erősítése, a tapasztalatok és a jó gyakorlatok cseréje érdekében létrehoznak egy vegyes oktatási munkacsoportot.

3. 2025. január 30. – Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter részt vett a komáromi Selye János Gimnázium bencés múltjára emlékező ünnepi rendezvényén. A magyar politikus nagyobb lélegzetvételű, kötetlenebb hangvételű pódiumbeszélgetést folytatott az iskola igazgatójával, Andruskó Imrével, majd válaszolt a diákok kérdéseire.

Az elmúlt hétnek három olyan mozzanatát soroltam fel, amelyek mind-mind arról tanúskodnak, hogy a magyar-szlovák viszonyt ma – még akkor is, ha vannak vitás kérdések,  és azok mentén léteznek régóta,  megnyugtató megoldásra váró problémás ügyek –, messze nem lehet összehasonlítani a korábbi, olykor egyenesen „hidegbékés” állapotokkal, amikor a kétoldalú kapcsolatokat inkább a Pozsonyból érkező barátságtalan, sőt néha provokatív üzengetések, kisebbségellenes kezdeményezések vagy éppen  a velük való fenyegetőzések jellemezték.

Mindhárom felidézett történése a január végi napoknak azt üzeni, hogy végre-valahára olyan kedvező változások következtek be az államközi kapcsolatokban, melynek csak nyertesei lehetnek úgy a Dunától északra, mint az attól délre lakók.

Viszont az is igaz, hogy akárcsak mifelénk, 2025 Szlovákiájában is még vannak, és sajnos nem is kevesen, olyan zsigeri kútmérgezők és konkolyhintők, akiknek lételemük a viszálykeltés, az uszítás és a magyarellenes feszültségszítás. Az ő szemükben minden bizonnyal fölösleges és hiba volt Fico kisebbségbarát hétfői megszólalása, nemzetietlen cselekedet kedden a szlovák-magyar oktatási testület létrehívása és felháborító gesztus volt csütörtökön Szijjártó minisztert beengedni, sőt még beszélni is hagyni egy szlovákiai oktatási intézményben.

Hogy az előbb felvázolt hozzáállások mennyire nem a képzeletem szüleményei, hanem sajnos életszerűek és számolni kell velük napjainkban is, azt jól bizonyítja, hogy miközben január utolsó hetében a korrektség és a normalitás jegyében történtek a felidézett események, Szlovákiában, ezek viszont kiverték a biztosítékot egyes szlovák „hazafaiak” körében. Az még csak a kisebb baj lenne, hogy léteznek efféle zártintézmény-várományosok arrafelé is, hisz sajnos bőven vannak ilyenek másutt is a térségünkben. Ami viszont tényleg ijesztő és elkeserítő is, ha az állami szervek bárhol is fogékonyak lesznek ezeknek az etnikai feszültséggerjesztőknek a képtelen vádjaira. Márpedig Szlovákiában a XXI. század egynegyedének elteltével is ez megtörtént.

De miről is van szó, miért tettem szóvá az eddigieket?

A választ megadja a most bemutatandó cikke Szalay Zoltánnak, amely a pozsonyi Napunkban jelent meg három nappal ezelőtt. Ebben arról számolt be, hogy a nagyszombati rendőrök teljesen komolyan vettek egy olyan feljelentést, melyben egy szlovák szervezet a bevezetőmben említettnél is sokkal szigorúbb büntetést követelt Dunaszerdahely „revizionista” vezetői számára.  Folyamodványukban ugyanis azt is rögzítették, hogy mivel ezek a hazaárulók „a cselekményüket a nagy nyilvánosság előtt, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen, tehát súlyosabban minősülő módon követték el a tettük négy évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.”

Hogy mivel is érdemelték ki ezt a drákói vasszigort a dunaszerdahelyi várostyák és mindenekelőtt a település polgármestere, az bármennyre is hihetetlennek tűnik, de mégis igaz. Ők ugyanis tavaly két alkalommal is, olyan kulturális rendezvénynek adtak otthont, amelynek címében a „Felvidék” szó szerepelt.

Ezek után lássuk a beszámolót erről a Ionesco tollára kívánkozó abszurd históriáról.

Szalay cikkének elején rögtön Hájos jogász képzettségű polgármesternek adja meg a szót, aki kifejti, őt nagyon meglepte a feljelentés: „Az ember teszi a dolgát, mások pedig úgy gondolják, hogy bűncselekményt követett el. Nem vélem úgy, hogy ez a valós helyzet. Ez a demokrácia, hogy bárki bárkit feljelenthet, akár indokolatlanul is. Lehet, hogy a súlyosabb ügyekre, betörésekre vagy gyilkosságokra nem marad kapacitása a nyomozó hatóságoknak, ha ilyen ügyekben mozgósítják őket.”

Ezt követően értesülünk olyan részletekről. amelyek valóban elképesztően döbbenetesek. Csak dörzsöljük a szemünket, hogy vajon 2025-ben járunk-e vagy az 1950-es évek nyomasztó és rettegett kommunista diktatúrájának kora köszönt vissza:

E rémképemet a folytatásban olvasható passzusok igazolják, melyekben ismételten helyet kapnak a polgármester által mondottak is:

„Hájos a dunaszerdahelyi járási kapitányságra kapott idézést, de a kerületi kapitányságról érkezett a vizsgálótiszt a kihallgatásra. Nemcsak őt hallgatták ki, hanem Karaffa Attila alpolgármestert és Mikóczy Zoltánt is, aki korábban a Felvidéki Vágta szervezője volt. Puha György alpolgármestert is ki fogják hallgatni, ő most szabadságon volt.

„A vád az alapvető emberi jogok korlátozása, és el is gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehetek én? Náci, fasiszta, kommunista vagy rasszista?” – tette fel a kérdést a polgármester.

Hájos szerint a rendőrök teljes mértékben komolyan vették a dolgukat, és olyan kérdéseket tettek fel, amelyeket az ügyet felügyelő ügyész adott ki nekik.

A kihallgatáson ténylegesen annak próbáltak utánajárni, hogy a Felvidék szó használatával voltak-e a dunaszerdahelyieknek revíziós céljaik. „Azt kérdezték, szándékomban áll-e Nagy-Magyarország visszaállítása. A feljelentő azzal vádolt, hogy az alapvető emberi jogokat tiprom, csak azt nem tudom, kiét. Illetve azt is állították, hogy a Felvidék revizionista szóhasználat.”

A polgármester arról is beszámolt, hogy elmondta a rendőröknek: a feljelentésben revizionistánk nevezett rendezvények valójában olyan családi napok voltak, ahol a szülők, gyerekek, nagyszülők jól érezték magukat, majd megnyugtatta a kihallgatóit, hogy „sem a Felvidéki Vágtán, sem a Felvidéki Fesztiválon nem hangzott el egy szó sem a politikáról, a szórakozásról és a közösségi élményről volt szó.”

Természetesen a bajkeverők ez az akciója nem félemlítették meg és nem is késztetik meghátrálásra a polgármestert, de azért fontosnak érezte megjegyezni: „Jogászként meg tudom ítélni ennek az ügynek a súlyosságát, ezért nem ijedtem meg. Ugyanakkor az ember nem traccspartira megy a rendőrségre, egy ilyen kihallgatásnak megvan a súlya.”

Úgy ítélte meg, az aknatelepítők hiába próbálkoznak bárhogyan is keresztbe tenni, az idén is biztos lesz újra Felvidéki Vágta. Ennek megrendezése kapcsán ekképp érvelt: „egy licencdíjas versenyről van szó, és ahogy a Székely Vágtának, a Vajdasági Vágtának vagy a Muravidéki Vágtának, a Felvidéki Vágtának is megvan a terminus technicusa.”

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a szervezet részéről, amely a feljelentést tette, meg nem értésről és gonoszságról van szó. – szögezte le Hájos, majd további sokatmondó részleteket is megosztott a rendőrségi vegzatúrájáról:

„Feltételezhetően van egy-két aktivistájuk Dunaszerdahelyen, akik ebből ügyet akarnak csinálni. A nyomozati anyagban fényképek is voltak, amikhez hozzá kellett szólnunk. Azt is kérdezték, mi a véleményem arról, hogy egy trianoni megemlékezésen valakik Magyarország zászlajával vettek részt. Azt mondtam erre, hogy az én véleményem erről nem releváns.

Ha pedig jól tudom, a demokráciában véleménynyilvánítási szabadság van. Erre azt válaszolták, hogy igen, mire én, hogy akkor talán erről van szó. Azokon a képeken nem volt sehol sem horogkereszt, sem nyilaskereszt, sem sarló-kalapács.”

Értelemszerűen a Magyar Szövetség országos elnökségén is fognak erről beszélni, erősítette meg a Napunknak a polgármester, de nyilván nem csak azért hisz Hájos a párt elnökségi tagja is. Azt viszont nem tudta megmondani, mi lesz az ügy végkicsengése. „Zaklatásnak tartom, hogy így jelentgetnek fel embereket, azt nem hiszem, hogy a bíróság el fog marasztalni ezekben az ügyekben. Ugyanakkor a szlovák–magyar együttműködésre, a megbékélés elősegítésére ez semmiképp nem vet jó fényt” – fogalmazott.

Végül a városatya azt nyomatékosította, cseppet sem köntörfalazva, hogy ez az ügy is megmutatja, milyen gondok vannak a rendszerrel Szlovákiában:

„Láthattuk a médiában, hogy a hatalmon lévő politikusok hogyan használják ki a hatalmi rendszert a saját érdekeik érvényesítésére. Habár nem állítom, hogy az én esetemben ez történt, de láthattuk, hogy erre vannak példák. Ez addig nem fog megváltozni, amíg nem módosul az ügyészség struktúrája, Szlovákiában ugyanis még mindig a sztálinista struktúrájú ügyészség működik, és nem a nyugat-európai vádhatóság, mint Csehországban, Ausztriában vagy Németországban.

 Arra is mindig megtalálják a módot a hatalomváltás után, hogyan váltsák le az országos rendőrkapitányt. Ez mind azt jelenti, hogy probléma van a rendszerrel. Én el tudnám képzelni, hogy a járási rendőrparancsnokot a járási székhely képviselő-testülete válassza, a kerületit pedig a megyei testület, ahogy például Magyarországon van.”

Cikkének fináléjában Szalay arról is beszámol, hogy Hájos ügyére azonnal reagált a Magyar Szövetség is. A párt nyilatkozatában előbb leszögezte, hogy szerintük a Szlovák Értelmiségiek Társulása (szlovákul: Združenie Slovenskej Intelligencie) tevékenysége „nem tekinthető ártalmatlan szórakozásnak”, majd kifejtette határozott álláspontját. Ezt szöveghűen idézem:

„Az intelligens szervezet intelligens tagjai korábban a kitelepítés 75. évfordulóján a beneši törvények miatt szülőföldjükről elűzött érsekújváriak emlékére felavatott emléktábla miatt tiltakoztak és jelentették fel az emlékünnepség szervezőit. A vizuális és a hivatali kétnyelvűséget erőszakos magyarosításnak tartják, most pedig a Felvidéki Vágtát és a Felvidéki Fesztivált kiáltották ki revizionista kezdeményezésnek.

Az ilyen, és ehhez hasonló megnyilvánulásokat még akkor sem tekinthetnénk ártalmatlan szórakozásnak, ha a korábban a szlovák közélet perifériájára szorult társaság feljelentéseit a bűnüldöző szervek továbbra sem vennék komolyan, ha Hájos Zoltánt, a Magyar Szövetség dunaszerdahelyi polgármesterét a társulás feljelentése miatt tegnap nem hallgatták volna ki gyanúsítottként a már említett rendezvények nevében szereplő felvidéki jelző miatt.”