A tavalyi rakéta- és atomkísérletek nyomán nemzetközi szankciókkal sújtott Észak-Korea idén töretlenül, fokozott ütemben folytatta a nemzetközi közösséget aggasztó nukleáris tevékenységét, miközben Phenjan fenyegetésekkel teli, már-már nyomdafestéket nem tűrő módon sértegette Washingtont, aminek következtében még jobban elmélyült a Koreai-félszigetet övező válság.

Phenjan az év végére sikeres tesztet hajtott végre egy interkontinentális ballisztikus rakétával, amelynek hatótávolsága az észak-koreai rezsim szerint az Egyesült Államok fővárosát, Washingtont is eléri. Ez még inkább elszigetelte a diktatúrát, s bár Rex Tillerson amerikai külügyminiszter már a helyzet diplomáciai rendezését sürgette, Donald Trump amerikai elnök ezt meggátolta a Phenjan hangnemét is felülmúló fenyegetésekkel és sértésekkel. Megfigyelők szerint évek óta nem volt ennyire feszült a helyzet Észak-Koreával kapcsolatban.

Szakértők szerint a nukleáris töltet hordozására is alkalmas ballisztikus rakéták kifejlesztése az észak-koreai rezsim túlélésének a kulcsa. Tavalyi atomkísérletei nyomán más országokkal együtt Phenjan egyetlen szövetségese, Kína is kénytelen volt gazdasági büntetőintézkedéseket hozni Észak-Koreával szemben, ami megfigyelők szerint még jobban megnehezítette az életet a diktatórikus rezsim alatt. Erről látszik tanúskodni az is, hogy az idén 4 észak-koreai katona szökött át életét kockáztatva Dél-Koreába a két Koreát elválasztó demilitarizált övezeten keresztül.

Kim Dzsong Un észak-koreai vezető vélhetően rendszerének túlélését az ország nukleáris erejére tette fel, célja nem feltétlenül az agresszió, hanem pont ellenkezőleg, a védelmi célú elrettentés, hogy megakadályozza egy külföldi állam esetleges nagyszabású támadását - vélik szakértők.

A nemzetközi közösség szankciók útján próbálta Phenjan atomprogramját korlátozni, illetve a tárgyaló asztalhoz kényszeríteni a rezsimet. Az egyébként is fenyegető, harcias hangnemű kijelentéseket tevő phenjani vezetés azonban emberére akadt Donald Trump amerikai elnök személyében, aki többször is pusztító katonai fellépéssel fenyegette meg nyilvánosan Észak-Koreát, meggátolta a párbeszéd lehetőségét, és nemegyszer sértegette Kim Dzsong Unt. Trump az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszakának általános vitájában "kicsi rakétás embernek" nevezte Kim Dzsong Unt, Phenjan válaszul pedig egyebek mellett "elmebajosnak" titulálta az amerikai államfőt.

Szakértők szerint Kim azonban javára fordította a Trumppal vívott szócsatákat, észak-koreai szemmel nézve ugyanis szembeszállt az ázsiai ország legfőbb ellenségének vezetőjével, ami tovább szilárdította státuszát a rezsimen belül.

Bebetonozott hatalom

A fiatal vezető az idén még jobban bebetonozta magát a rezsim vezetői tisztségébe, s bár ezt főként a nukleáris program sikereinek köszönheti, ehhez a potenciális ellenfeleinek és a kormányzásról másként gondolkodók likvidálása is szükséges volt. A gyanú szerint Kim Dzsong Un februárban meggyilkoltatta féltestvérét, Kim Dzsong Namot, Kim Dzsong Il néhai diktátor legidősebb fiát a Kuala Lumpur-i nemzetközi repülőtéren. A hónap végén az állambiztonsági minisztérium legalább öt tisztségviselőjét végeztette ki kedvenc módszerével, légvédelmi fegyverrel. Hírforrások szerint Kim az egész évben folytatta a tisztogatást olyan magas rangú vezetők között, akik még édesapja, vagy nagyapja, Kim Ir Szen alatt tevékenykedtek.

Néhány szakértő úgy véli, hogy Washington retorikájával ellentétben Kim Dzsong Un nem felelőtlen őrült, hanem pragmatikus vezető, aki bár brutális módszerekkel él, de minden lépését megfontolja.

Működik az ellenségkép-gyártás

Sokan úgy vélik, hogy a Trump robbanékonysága ellenére is vakmerően folytatott phenjani külpolitikának Észak-Koreában is meglett az eredménye, Kim Dzsong Un az országot atomhatalommá formáló honvédő vezető szerepében tetszeleghet. Az amerikai fenyegetések pedig kapóra jöttek egy olyan rezsimnek, amely nem győzi állampolgárai fejébe verni az Egyesült Államokról kialakított ellenségképet. Ehhez pedig hozzájárultak Washington - az Észak-Koreában ugyancsak démonizált - Tokióval és Szöullal folytatott hadgyakorlatai a térségben, nem beszélve az észak-koreai fenyegetés indokolta amerikai THAAD rakétavédelmi rendszer márciusi telepítéséről Dél-Koreában, amit a Phenjannal szorosabb viszonyt ápoló Kína és Oroszország is hevesen ellenzett.

Megfigyelők szerint Phenjan kockázatot vállalt azzal, hogy fokozott ütemben folytatta az ország nukleáris programját. Szeptemberben végrehajtotta hatodik nukleáris robbantását - Phenjan állítása szerint hidrogénbombával -, és két közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát is kilőtt Japán irányába, az egyik át is repült a szigetország felett.

A rakétakísérleteket szinte szokásszerűen szankciókkal torolta meg a nemzetközi közösség, ami viszont hatástalannak bizonyult abból a szempontból, hogy Észak-Korea november végén sikeresen letesztelte minden eddiginél nagyobb hatótávolságú interkontitentális ballisztikus rakétáját, amely 4500 kilométeres magasságba emelkedett és az indítás helyétől 960 kilométerre csapódott a tengerbe.

Rex Tillerson az év végére ki is jelentette, hogy Washington kész feltételek nélkül párbeszédet folytatni Phenjannal, Moszkva pedig közölte, hogy kész közvetíteni.

A dél-koreai országegyesítési minisztérium december végén közölte: Észak-Korea törekedni fog arra 2018-ban, hogy tárgyalásokat folytasson az Egyesült Államokkal, miközben továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy de facto atomhatalomként ismertesse el magát. Kim Dzsong Un viszont vélhetően nem fog egykönnyen letenni országa atomprogramjáról, melyet nyomásgyakorló eszközként használhat fel.