Menni fog! névvel férjük által bántalmazott nőket segítő csoport indul Kolozsváron. Kezdeményezője, Kállay Enikő maga is egy évtizeden át élt olyan házasságban, amelynek szenvedő alanya volt. A Maszolnak az elmúlt évekről és a csoport céljairól is beszélt.

„Mire az ember kilép egy bántalmazó kapcsolatból, átlagosan tíznél több próbálkozáson van túl. Nekem is nagyon sok volt: csomagoltam, összeszedtem a gyerekeket és kértem a barátaim, hogy vigyenek el autóval. De aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy visszajöttem” – kezdte a történetét Enikő.

Amikor először bántalmazta a férje, éppen terhes volt. „Persze, leeshetett volna már előbb is, hogy itt indulatkezelési problémák vannak, voltak más jelek, de eleinte fizikailag nem bántott” – idézte fel az első fájdalmas élményeit. A későbbiekben már jelentéktelen konfliktusok is dührohamot váltottak ki a párjából. Többször is elhatározta, hogy otthagyja a férjét, míg egyszer aztán buszra ült, és hazament a szüleihez.

„Pár napig még látszanak a nyomok a tükörben, de azok ugye halványulnak, és ezzel egyidőben soroljuk az érveket: tulajdonképpen nem iszik, meg egyébként is rendes ember, hazaadja a keresetét, jó apa. Nem lehet, hogy túl nagy a szájam (hogy anyám idézzem)? Meg kellene értenem, sokat dolgozik, és azért fáradt meg ideges. Aztán a gyerekek is kérdezik, hogy akkor többé nem látják apát? És felmerül a kérdés, hogy hol éljünk, a szüleinkénél? Számba vesszük a lehetőségeket – és ha úgy ítéljük meg, hogy nem tudjuk megoldani az elválást, eldöntjük: bölcsebb lesz tűrni” – magyarázta Enikő.

Mesélt arról, mennyire nehéz volt fél évig a szüleinél élni, nap mint nap hallani a gyerekek kérdéseit az apjukról és mindenféle problémákról, amelyeket a kilépés okozott. Ugyanakkor a környezet előbb meglepődött. „Hiszen úgy nézett ki, ti vagytok a tökéletes család” – mondták. „Az ember egy rossz kapcsolatban hazudik, eljátszik egy szerepet – először saját magával hiteti el, hogy minden rendben van, és nagyon boldog, majd az egész világgal” – fogalmazott Enikő.

Olyan vélekedés is elhangzott: mivel bosszanthatta fel annyira a férjét, hogy megütötte? Emellett azt is hangoztatták, hogy a családnak egyben kellene maradnia, a válás egy „rossz dolog”, illetve „mi lesz a gyerekekkel?” Enikő szerint sokakat talán a jóindulat vezérel, egyszerűen nem hisznek abban, hogy a nő boldogulni fog egyedül, azt gondolják, azzal tesznek jót, ha a maradás felé terelgetik.

„Ráadásul, ha nincs meg a belső erőd és nyugalmad, ismét keresel magad mellé egy erősnek ható társat, és megint átengedsz minden döntést a másiknak, mert félsz dönteni, félsz a konfliktusok felvállalásától, és kezdődik az egész elölről” – tette hozzá.

A gyerekek utánoznak

Enikő tapasztalata szeriint ha a szülők maradnak a bántalmazó kapcsolatban, a gyerekek átveszik a mintákat. Ha egy gyerek van, az egyik fél viselkedését sajátítja el, ha többen vannak, elosztják. „Az egyik gyerek felvette az én viselkedésem, a másik a férjemét, és abban a stílusban vitatkoztak, ahogyan mi is, az egyik nem vállalta magát, bement az áldozat-szerepbe, a másik meg mindig megoldotta, hogy csicskáztassa az előbbit” – fogalmazott.

Jómaga akkor vette észre, hogy mi történik a gyerekekkel, amikor kilépett a kapcsolatból. Amikor még együtt élt a férjével, elsősorban azzal törődött, hogy elkerülje a konfliktusokat, érzelmileg nem tudott ráhangolódni a gyerekekre. „Meg voltam róla győződve, hogy milyen jó anya vagyok, vasárnap volt háromfogásos ebéd, meg rend volt és tisztaság, de legfőképpen fegyelem. Hosszú erkölcsi prédikációkat tartottam nekik – de ez mind nem ért semmit. Mint amikor elmondod a gyereknek, hogy ne gyújtson rá, de te cigizel, és nem is veszed észre. Azt hiszem, igazából nagyon magányosak voltak a gyerekeim” – idézte fel azt az időszakot.

Megerősödött, kilépett, most segít

Enikő életében a sport kulcsfontosságú volt: „Elkezdtem sziklát mászni, eleinte ez adta a sikerélményeket. Ha egy nehéz mozdulat összejött, pedig borzalmasan féltem, akkor talán megpróbálhatom felvállalni a véleményemet is adott helyzetekben” – így biztatta magát. Fontos szerinte, hogy a nőnek legyen ideje magára, saját programjai, céljai legyenek, hogy bízzon magában, és elinduljon egy kifele vezető spirálon.

A Menni fog csoporttalálkozókön beszélgetnek arról, miért olyan nehéz kilépni ezekből a kapcsolatokból, mi a dinamikájuk. Igyekeznek a szükségleteket, vágyakat feltárni, rávezetni a bántalmazott nőket arra, hogy jogaik vannak, nem lehet bármit megtenni velük. „Megbeszéljük azt, hogy milyen családból jönnek, milyen gyerekkoruk volt, a szüleik mennyire tartották tiszteletben a vágyaikat, szükségleteiket” – magyarázta. Kulcsfontosságú, hogy a résztvevők megtanuljanak egészséges határokat kijelölni. A jó úton viszont akkor tudsz megmaradni, ha mindig vannak saját céljaid az életedben, erre szeretnénk rávezetni a csoporttagokat, mondta Enikő.

A csoportba egyrészt azokat várja, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, és kilépnének belőle, másrészt azokat, akik kiléptek, de terheket cipelnek magukkal, és lezárnák a múltat, ugyanakkor azokat is, akik gyermekként megélték, hogy a szüleik bántalmazó kapcsolatban éltek, és meg szeretnék érteni, hogy min mentek keresztül tulajdonképpen, és ez hogyan hat ma is az életükre.

Aki úgy érzi, hogy részt venne a Menni fog! találkozókon, Enikővel telefonon vagy e-mailen egyeztethet, a 0752 109 589-es számon vagy a mennifog.csoport@gmail.com címen.