Az ország első filmmúzeumát, mesés játszóteret, szabadtéri találkozóhelyet, mozit vagy alkotóközpontot is ki lehetne alakítani a Kolozsváron található egykori országos filmlerakat helyiségeiben, ha sikerül megmenteni a helyszínt az enyészettől. Kezdetben 7000 euróra van szükség a takarításra és a használhatatlanná vált filmek környezetbarát megsemmisítésére.

Az országos filmvállalat (RADEF) kolozsvári filmlerakata évtizedeken át működött, alig néhány éve zárták be. A Ceaușescu-diktatúra idején is ide érkezett minden film. Egy titkos, párttagokból és filmes szakemberekből álló bizottság valamennyit megnézte, mielőtt mozikba kerülnek. A lerakatban dőlt el, hogy mi maradhat egy játékfilmben és melyik jelenetet cenzúrázzák ki.

„Orvosok, színészek, rendezők, pártvezetők, intézményvezetők jártak ide a vetítőterembe, hogy a még vágatlan filmeket levetítsük nekik, és ők mondták meg, mi maradjon, mit kell kitörölni” – magyarázta a Majakovszkij utcai lerakat udvarán egy volt alkalmazott, aki hosszú évtizedeken át dolgozott a központban. Emlékezete szerint a filmekből kicenzúrázott részleteket is összeragasztották, kisfilmeket állítottak össze ezekből a maguk szórakoztatására. Az épületcsoport egyik részében ma már a rendőriskola működik, nagy része viszont az enyészeté.

Élőhalottá vált a hajdani édenkert

A hely teljes egészében bejárható, nincs elzárva a kíváncsiskodók elől, a hangulat pedig valószerűtlen: mintha a térdig-derékig érő filmkupacokba süppedve mi magunk is filmmé, szereplővé válnánk egy érthetetlen mód lepusztult térben. Darai Levente kolozsvári filmes, a szürrealista díszletet idéző helyszínen a maszol.ro-nak elmondta, maga is csak az idén értesült a raktárhelyiség jelenlegi állapotáról.

„Édenkert volt itt, azt mesélik az egykor itt dolgozók: az épületek közötti kis sétányok, belső udvarok ápolt, gazdag gyümölcsöskertet rejtegettek, a kerítésen pedig szőlő futott” – mesélte. A fiatalember úgy tudja, az önkormányzati tulajdonban lévő épületre alig néhány éve nincs gondja sem a helyhatóságnak, sem a filmvállalatnak. „Túl sokba került volna az önkormányzatnak őrző-védő céget fizetni az épület mellé, térfigyelőkamerákat pedig a filmvállalatnak kellett volna elhelyeznie, de a vállalat a csőd szélén van, ilyesmire nincs pénz”- tette hozzá.

A raktárhelyiségekből filmszalagok ezrei folynak szét a terepen, egyértelmű, hogy egyetlen tekercs sem használható már. „Egy időben Olaszországba szállították azokat a szalagokat, amelyeket már nem lehetett levetíteni, ott megsemmisítették: az ezüstöt kivonták a műanyagból, majd mindkét komponenst külön értékesítették” – magyarázta Darai, aki maga sem érti, hogyan kerülhetett szabad ég alá az egykor polcokon rendszerezett számtalan tekercs.

A szalagok, üres dobozok és plakátfoszlányok közt sétálva egy-egy ismerős filmszínészt vagy filmcímet lehet felfedezni a Tarkovszkij-filmeket idéző hangulatú térben. A gyümölcsfák most filmjelenetektől roskadoznak: egy-egy alig néhány másodperces jelenet több száz kockája bontakozik ki a rothadó szemét bűzében.

A leghátsó raktárépület irányából teniszlabda tompa puffanása hallatszik, a természetbe szó szerint ágyazódó filmes díszlettel egy képzeletbeli mozivásznon társul a hang és a kép, Antonioni Nagyításának zárójelenetét idézve. Az utca felöli oldalon, az egykori, alig 25-30 férőhelyes vetítőkamra épületében pedig cigánycsalád lakik. Nem örülnek a látogatóknak, fényképezni is csak távolról, lopva lehet az egyetlen, épségben maradt tetővel is rendelkező épületet.

Aztán rendőrök is felbukkanak a kapuban, hevesen szót váltanak a házban lakó idős férfival, aki három pici gyermekkel együtt próbál küszködve kituszkolni egy tetőcserepekkel roskadásig megrakott szekeret az utcára. A rendőr visszaszól: „ez többet elő ne forduljon!”, a romos épületből pedig már csak a téglák, a vakolat és a megsemmisülésre ítélt filmtenger marad.

Közösségi gyűjtésbe kezdtek

Az egykori filmlerakat megmentésére közösségi gyűjtésbe kezdtek. A fesztivál ideje alatt több vetítési helyszínen és a TIFF-házban is lehet adományt felajánlani, illetve egy internetes felületen, ahol a kampány kezdete óta eddig 141 eurót sikerült összekalapozni.

Azonban az egy hete tartó fesztivál ideje alatt már négy polgármester is jelentkezett, hogy szeretnék, ha közösen sikerülne az egykori mozikat újra beüzemeltetni - mondta el Tudor Giurgiu, a TIFF fesztiváligazgatója. 

https://www.youtube.com/watch?v=53whiKgmx-U

A figyelemfelkeltő filmecske az idei TIFF 217 filmjének valamennyi vetítésén bevezető szerepet kapott, a szervezők pedig azt remélik, hogy a helyi önkormányzatok és a kulturális minisztérium közötti hiányzó láncszemet sikerül összekapcsolniuk, ezáltal pedig a filmlerakat épületét, illetve minél több filmszínházat sikerül megmenteniük és visszaadniuk a közösségi életnek.