A gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium szerdai napján három produkció volt műsoron, és aki bírta cérnával, mindhármat meg is nézhette, a fesztivál szervezőinek ugyanis minden alkalommal gondja van rá, hogy az előadások ne csússzanak egymásra. Az első a délután 5 órától kezdődő Amerikai bölény volt. A Kézdivásárhelyi Városi Színház előadását a Figura stúdiótermében láthatta a Kollokvium közönsége.

David Mamet szövegét, az Amerikai bölény-t a Kézdivásárhelyi Városi Színházban vitte színre az elmúlt évadban Kolcsár József. Az eredeti, angol nyelvű darab 1975-ben íródott, Chicagóban volt az ősbemutatója, majd a Broadway-n is nagy sikerrel játszották. Magyarul azonban  a háromszéki városban mutatták be először, 2014. október 17-én.  

A darab szereplői: három férfi. Kisstílű bűnözők, se eszük, se szerencséjük nincs ahhoz, hogy néhány száz dolláros „melóknál” nagyobb zsákmányokban gondolkodnának. Don Dobrow (Lung László Zsolt) egy ócskásboltot működtet, inkább csak paravánként egyéb, éjjel bonyolított üzelmeihez. Felemás viszony fűzi védencéhez, egy Bob nevű suhanchoz (Dávid Péter), akit amolyan lóti-futinak használ, kisebb lopásokat végeztet el vele, vagyis aljasul kihasználja gyermeteg, ártatlan megjelenését, de közben néha feltámad benne az atyai gondoskodás: eteti, néha egy kis pénzt ad neki, megvédi az agresszívebb „kollégáktól”. Később kiderül, hogy valóban szereti is, de akkor már késő.

Mert ez nem az a világ, ahol ezt a szót ismerik. Don, Bob és még inkább a Prof (Nagy Botond), valamint a meg nem jelenő, csak a párbeszédekben emlegetett többi figura a bűnözők között is a frusztrált, gyanakvó fajtából való. A Profban például se betyárbecsület, se az efféle „munkához” oly szükséges higgadtság nincs meg. Ellenkezőleg: féltékeny, indulatos, irigy, társait hátuk mögött fúrja, magából kiindulva mindenkivel szemben bizalmatlan. Nagy Botond – annak dacára, hogy végzettségét tekintve nem színész – nagy lendülettel hozza a karaktert, ezt a lendületet azonban megtörik a túl hosszúra elnyújtott, semmitmondó párbeszédek és a túl sok, helyben improvizált replika.

A történet nem túl bonyolult: Don elad egy bölényes ötcentest egy idegen férfinak 90 dollárért, majd amikor a vevő távozik, rádöbben, hogy ez az érme valószínűleg sokkal többet ér. Be kell törni tehát az „ipséhez” és visszalopni a bölényes pénzt.  Eredetileg védencét, Bobot bízza meg a melóval, de a Prof irigységében és kapzsiságában ráveszi, hogy inkább neki adja a „munkát”. Bobot elküldik, amikor azonban eljön az akció órája, a fiú rossz hírrel állít be: barátjukat leütötték, kórházban van. Viszont ő is szerzett valahonnan egy bölényes ötcentest. A két idősebb bandita szörnyű összeesküvést szimatol, amiben szerintük a fiú is bűnrészes. Amikor a Prof egy szörnyű dührohamában a kölyökre emeli az öklét, már Don se védi meg, mert agyát és szívét megmételyezte a gyanakvás.

Az előadás leghitelesebb jelenetei azok, amelyekben Lung László Zsolt és Dávid Péter a Don és Bob közötti viszony furcsa kettőségét jelzik finom eszközökkel: Lung hangulatváltásai az ordítozástól az esetlen gondoskodásig, Dávid Péter riadt gyermetegsége, amiben már némi, az idősebbektől tanult ügyeskedés is csírázik. Ez a viszony mélyül odáig, hogy a haldokló Bob kimondja: Donnak akart kedvére tenni, amikor 50 dollárért megszerezte az érmét. Don kétségbeesetten próbálja megmenteni a fiút, az egyetlen élőlényt, akihez emberi érzelem fűzi: de segítségre nem számíthat, a Prof gyáván elmenekül. Kolcsár József, az előadás rendezője a szakmai megbeszélésen elmondta, a szerző nyitva hagyja a kérdést, hogy Bob meghal-e vagy sem. Ő viszont eldöntötte.