Színház, közösség, Erdély – ezek voltak a hívószavai annak az egész napos konferenciának, amelyet  az Erdélyi Magyar Köművelődési Egyesület szervezett egykori elnökének, Kötő József színháztörténésznek az emlékére. A Györkös Mányi Albert Emlékházban megtartott rendezvényen egykori munkatársak, színháztörténészek, kutatók elevenítették fel a Kötő Józsefhez főződő emlékeiket. Azonban nemcsak az emlékezésnek volt helye a rendezvényen, hanem olyan friss kutatások bemutatására is sor került, amellyel a nagynevű színháztörténész munkásságát folytatja a fiatalabb generáció, egykori tanítványai, munkatársai. A rendezvényen nemcsak szakmabéliek, hanem a családtagok és a nagyközönség is részt vett.

Az egy napos rendezvény augusztus 16-án a Házsongárdi temető bejáratánál vette kezdetét, Kötő József sírjának megkoszorúzásával, emlékének, egyéniségének felidézésével szerették volna indítani a napot a szervezők. Az esemény folytatására a Györkös Mányi Albert Emlékházban került sor, ahol a felszólalók megpróbáltak hozzátenni egy-egy részletet ahhoz a portréhoz, amely Kötő József sokrétű érdeklődéséből, munkásságából összeáll. A vendégeket a házigazda,  Széman Péter, az Erdélyi Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte, majd a szervező, Bartha Katalin Ágnes vette át a szót. A teljes napon át tartó tudományos előadásokat, amint megtudtuk, kötetben is meg fogja jelentetni az EMKE, továbbá az egyesület szándékában áll évente megrendezni a konferenciát, ezáltal tisztelegve egykori elnöke, Kötő József emléke előtt.

A rendezvény céljairól, kihívásairól Bartha Katalin Ágnes, főszervezőt kérdeztük, a BBTE Színház- és Filmművészti Egyetem tanárát, aki Kötő Józsefet mentoraként és szakmai támogatójaként tartja számon.

„Én 2002 óta ismertem őt, amikor egy olyan színházi kiadvány bemutatását vállalta Kötő József, amelynek a címe: Theátrumi könyvecske. Színházi zsebkönyvek és szerepük a régió kultúrájában. Az Egyed Emese által szerkesztett kötet egy csoportos kutatás eredményeit hozza, a kutatók arra vállalkoztak, hogy egy mára már a köztudatból eléggé kikopott műfajt a színházi zsebkönyveknek a szerepét vizsgálja. 1961-ben jelent meg erről a műfajról az OSZK gondozásában egy repertórium, s annak revideálásan indult el az Egyed Emese által szervezett színháztörténeti kutatócsoport; több szempontból elemeztük a fennmaradt és Erdély-szerte különböző kutatóhelyeken megtalált zsebkönyveket, a 18-19. századi magyar nyelvű erdélyi zsebkönyvekre koncentrálva. A könyv komoly és jó visszhangot keltett itthon és Magyarországon is. Kötő József persze foglalkozott azelőtt korai 18-19. századi erdélyi színháztörténettel, viszont főként 20. századi színháztörténet volt a kutatási terepe, főként erről publikált. Mi, gyakorlatilag Egyed Emesének köszönhetően indultunk el ezen az úton, mert ő volt az, aki megszervezte ezt a kutatócsoportot, és így lett meg munkánk első eredménye” – elevenítette fel első, Kötő Józsefhez fűződő emlékeit Bartha Katalin Ágnes, majd hozzátette, hogy  „akkor felfigyelt rám, és utána folyamatosan érdeklődött arról, hogy mivel foglalkozom, témákat javasolt, előkutatásokat adott át nekem. Akkoriban versenyvizsgáztam a Szabédi Ház koordinátori állására, amely az EMKE égisze alatt működik, és bár ő akkor már az RMDSZ oktatásügyi főosztályán tevékenykedett, ezek után is folyamatosan irányította figyelmemet különbüző színháztörténeti témák felé.”

Az együttműködés meghozta az eredményét, mert Bartha Katalin Ágnes végleg a színháztörténeti kutatások melett kötelezte el magát, és ennek köszönhetően tudta felméreni, hogy a Kötő József emlékkonferncia kapcsán kik volnának azok a kutatók, szakemberek, akiknek a munkásságát be kell mutatni ebből az alkalomból.

„Többféle alapra akartuk helyezni ezt a konferenciát, mert  a közéleti Kötő Józsefet is meg akartuk mutatni, nemcsak a kutatót, a színháztörténészt. Az az igazság, hogy nagyon szerteágazó tevékenysége volt, és mindent felvillantani szinte lehetetlen vállalkozás lett volna, akármilyen egységes portrét szerettünk volna mi felmutatni a közönségnek. A kultúrdiplomatát mindenképpen be szerettük volna mutatni, kevésbé a politikust, mert ahhoz mi, színháztörténészekként, művelődésszervezőkként nem értünk. De nagyon sok szó esett a színházról, ami a szívügye volt, és amivel mindig foglalkozott, akármennyire is beszippantották 1990 után a napi politikai feladatok ” – részletezte Bartha Katalin Ágnes a szervezői koncepciót.

Az egész napon keresztül zajló konferencián több tíz résztvevő szólalt fel, különböző aspektusait villantva fel az életműnek vagy továbbgondolva bizonyos Kötő József által megfogalmazott helyzetképeket.

„Én igyekeztem mindenkit megszólítani a színház kötelékéből, most nyilván azokra a színház–kutatási, elemzési műhelyekere gondolok, amelyekkel ő is tartotta a kapcsolatot munkája során. Közöttük van a Színháztörténeti Intézet, az OSZMI, a Játéktér folyóirat, amelynek elindítása szívügye volt Kötő Józsefnek.  Mindenkitől pozitív válasz érkezett, és szerintem ez is jelzésértékű, hogy milyen nagyra tartják Kötő József munkáját, ami az erdélyi színháztörténeti kutatást illeti. Ami azt illeti az OSZMI is szeptemberben külön konferenciával tiszteleg Kötő József emléke előtt” – mondta Bartha Katalin Ágnes, hozzátéve, hogy nagyon sok olyan szakembert hívott meg, akik nem tudtak ugyan személyesen részt venni, viszont az írásuk mindképpen helyet fog kapni a megjelenő kötetben, amelyet Kötő József emlékének szentelnek.

A régmúlt színháztörténet kutatásainak legújabb eredményei bemutatásával indított a konferencia, és  onnan haladt a jelenkor irányába. Nagyon izgalmas előadások voltak, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak  Kötő József kutatásaihoz.  A szövegekben megjelent Kolozsvár, mint erdélyi szánház-főváros, a színész-generációk, dinasztiák városa, a színház, mint a folyamatos kifejezési útkeresés műhelye.  De szó esett a közművelődésről is, amely szintén szívügye volt Kötő Józsefnek, úgy is mint színházi ember, és úgy is, mint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke. Az előadók kutatásai egytől egyig kapcsolódtak azokhoz a kérdésfelvetésekhez, amelyeket Kötő József megfogalmazott. „Hihetetlen munkabírással minden kutatóval tartotta a kapcsolatot, ha saját kuatásai során bármilyen információra rábukkant, azonnal továbbította az érdekelteknek, mindig tudta, hogy a szakmából éppen ki min dolgozik. Egy igazi csomópont volt ebben a hálózatban, amely még mindig annak köszönhetően működik, hogy ellátott feladatokkal hosszú időre” – elevenítette fel Bartha Katalin Ágnes a tragikus hirtelenséggel távozott Kötő József egyéniségét.

A nap filmvetítéssel ért véget. A teljes életpályának a bemutatására törekvő filmben helyet kaptak fotók, archív felvételek, korábbi interjúk, és egy, a Kötő József halála előtt készült beszélgetés is. A kamera mögött éppen fia, Kötő Zsolt állt, tudván azt, hogy amit rögzít, egyfajta végrendelete, egyfajta jövőnek szóló üzenete az édesapjának, Kötő Józsefnek. A több órás beszélgetés feldolgozása itt nem ér véget, amint Kötő József hagyatékának feldolgozása is csak most kezdődik el – egyeztek meg a konferencia szervezői.