Maszkos óvónénik, kesztyűskezű pelenkázás, távol alvó pajtások, kevés ölelés, minimális ölbevevés vár a legkisebbekre az óvodákban és a bölcsődékben. A rendhagyó tanévkezdés nemcsak az iskolások világát állította feje tetejére, hanem a párévesek beszoktatását, játékos tanulását és élményszerzési lehetőségeit is megváltoztatta. Hogyan készültek fel az óvodapedagógusok a bölcsődei, óvodai mindennapokra? Lehet helyettesíteni az ölelést, a simogatást, a kedves mosolyokat? Várdai Zsuzsa és Dezső Enikő kolozsvári óvónőket kérdeztük a lehetséges alternatívákról.

„Hová lett a kicsi székem, merre van a kicsi ágyam?” – kérdezheti a legtöbb apróság, ha hétfőn végre óvodába megy. Nagy változásokat hajtottak ugyanis végre a termekben és a pedagógusi viszonyulásokban egyaránt: kevesebb érintkezés, több szabály vár azokra a gyerekekre, akik közül sokan először szakadnak el a biztonságot nyújtó családi buroktól.

A plüssállatkák zsákokba gyűjtve, az ágyak széttolva – így várják az apróságokat a kolozsvári Szent Imre Római Katolikus óvodában. Várdai Zsuzsa, a bölcsődések óvónője elmondta, a megannyi módosítás ellenére nyugodtabb a várakozás, mert a nyári ovi felkészítette őket: az asztalkákra képeket ragasztottak, hogy a kicsik megtanulhassák, szükséges a távolságtartás, a lázmérést pedig kézzel készített lepkékkel tették gyermekközelibbé. Ám a beszoktatás és a kezdeti szülői jelenlét mellőzése tartogathat még meglepetéseket, hiszen a gyermekek eddig úgy ismerkedtek az óvodával, hogy előbb szüleikkel együtt töltöttek időt a „titokzatos falak” között.

A koronavírus elvette az kicsiktől ezt a lehetőséget, és a fokozatos ismerkedés helyett az új környezetbe a maszk miatt láthatatlan mosolyok és érintések nélkül szoktatják be őket. Várdai Zsuzsa úgy véli, a szabályozások ellenére is alakulhat megfelelően az óvodai nevelés. Mi sem bizonyítja szerinte ezt jobban, mint a nyáron együtt töltött idő, amikor a gyerekek néhány nap alatt alkalmazkodtak az új helyzethez, és az, ami a felnőttek számára meglepő, számukra elfogadhatóvá, átlagossá válik.

Előfordult, hogy egymást dorgálták a nyári oviban, ha nem a saját, hanem egy társuk székére huppantak a nagy játszadozásban, tehát ígéretes a gyermekek alkalmazkodóképessége – magyarázta az óvónő, kiemelve, hogy a kézfertőtlenítés és a gyakori kézmosás sem jelent nekik gondot. Ebben segíti őket a 20 másodperces dalocska, ami – kézmosás közben énekelve – vírusölő hatással bír.

„Miért kell maszkot viselnetek?”

Bár könnyedén formálódnak az új helyzetekhez, gyakorta elhangzik a „miért kell maszkot viselnetek” kérdés – ismertette az óvónő. Ezért sokat ismételgetik a gyerekeknek a vírusról szóló információkat, a kézmosás fontosságát és a távolságtartás szükségességét. A kicsik pedig észrevétlenül tanulják meg, hogyan legyenek óvatosabbak. Ezt reggelenként a fogadtatás is nyomatékosítani fogja, hiszen hétfőtől egy ápolónő várja őket az előszobában, aki maszkban és kesztyűben testhőmérsékletet mér, majd lepkét ad a kezeikbe, így tessékeli be őket a terembe – világosított fel a pedagógus, kiemelve, hogy a teremben a lepkéknek köszönhetően láthatják, mindenki átesett-e a testhőmérséklet-mérésen, így megbizonyosodva erről, hozzákezdhetnek az átöltöztetéshez.

Az átöltöztetést kézmosás követi majd, a tevékenységeik pedig az óvodán belül korlátozottá válnak – legalábbis olyan szempontból, hogy nem játszhatnak plüssbrumival, a rongyból készült Kati babával és egyéb nehezen fertőtleníthető eszközeikkel. Ezeket gondosan már össze is csomagolták, és szem előtt csak azokat a játékokat hagyták, ami könnyedén fertőtleníthető. Viszont nem szeretnék, hogy az apróságok szabad tevékenységei mosolyok nélkül teljenek, így nagyobb hangsúlyt fektetnek a természetben töltött időre. „Amíg vénasszonyok potyognak az égből”, kint játszadoznak majd a kicsikkel, mert a friss levegő kulcsfontosságú a vírus leküzdésében – mondta el Várdai Zsuzsa, aki reményekkel telve tekint a hétfői tanévkezdésre.

„Keressük azt az utat, ami a gyereket szolgálja”

Dezső Enikő, a kolozsvári Vidám Vonatocska Óvoda Bóbita csoportjának óvónője elmondta, igyekeznek megoldásokat találni a rengeteg elvárásra úgy, hogy közben azt az utat keresik, ami a szabályok betartásával még mindig a gyermeket szolgálja. Hiszen elképzelhetetlennek tartja, hogy érintések nélkül teljen az óvodai időszak, és közben a pedagógusok csupán a látszatra figyeljenek: 10 percenként fogadhatnak reggelente egy gyereket, orrfolyás vagy nátha megjelenésekor nem is engedhetik az óvodába őket, és ha mégis, annak a teljes intézmény látja kárát.

„Mi még szerencsés helyzetben vagyunk, de mi történik ott, ahol 300 gyermeknek kell reggelente óvodába érkeznie?” – vetette fel a kérdést a pedagógus. Az orrfolyós időszakról elmondta, októbertől áprilisig tart, és a kicsiknek szükségük van arra, hogy az immunrendszerük erősödjön.

Törekedniük kell arra is, hogy a szülőtől való átvétel során ne érjenek a kicsikhez. Ez pedig nem emberi dolog – mondta elkeseredve az óvóvónő, aki óriási megpróbáltatásnak tartja, hogy maszkban, arckifejezés nélkül fogadjanak egy új, ismeretlen csemetét. Gyereknek, pedagógusnak egyaránt megnehezedik a dolga. Az egyedüli megoldást a közösségek összetartásában látja: az óvónőnek kötelessége felvilágosítani a szülőket mindenről, és tanácsos közösen megegyezni a határokban, ami a kereteken belül van, a szülőknek pedig egyöntetűen figyelniük kell, saját és mások gyermekeire is. „Úgy csalhatunk mosolyt a gyermek arcára, ha összetartunk” – hangsúlyozta Dezső Enikő.

Leleményesnek kell lennie az óvónőnek, ehhez szükség van az énekkel, mesékkel, mondókákkal tömött tarsolyra is, mert ebben az időszakban – mint fogalmazott – mindannyian a „semmiből próbálnak varázsolni”.