A világ vagyonának háromnegyede 10 százalék kezében összpontosul, és az egyenlőtlenség folyamatosan növekszik. A társadalmi igazságosság érdekében az államok részéről aktívabb beavatkozásra lenne szükség, hiszen az a tény, hogy egyre kisebb réteg kezében van egyre nagyobb vagyon, negatívan befolyásolhatja a társadalmi berendezkedést és a demokráciát.

Romániában hangsúlyosan tetten érhető az egyenlőtlenség, ám a feltörekvő gazdaságban más megoldásokra van szükség, mint a fejlett országokban, szögezte le a Maszol megkeresésére Miklós Zoltán közgazdász, az RMDSZ gazdasági szakpolitikusa.

A kapitalizmus folyamatosan újratermeli az egyenlőtlenségeket

Thomas Piketty: A tőke a 21. században című könyvének megjelenése óta, még inkább a politikai viták középpontjába került a vagyoni egyenlőtlenségek problémája, ez a kérdés Romániában is aktuális, ám nálunk egyelőre más megoldásokra, intézkedésekre van szükség, mint a fejlett országokban, részletezte Miklós Zoltán.

Rámutatott, a francia közgazdász elmélete leegyszerűsítve arról szól, hogy a kapitalizmus folyamatosan újratermeli, felerősíti az egyenlőtlenségeket, vagyis a gazdagok vagyona, a tőke hozama gyorsabban nő, mint a munkából élők jövedelme. Így az olló egyre nyílik, a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig szegényebbek lesznek.Piketty többek között Franciaország, Németország, az Egyesült Államok, Egyesült Királyság több évszázados adatait elemezve bizonyította be, hogy a tőke hozama sokkal gyorsabb ritmusban nő, mint a munkavállalók bére, hiszen ez utóbbi a gazdasági növekedéstől függ. Így a vagyoni egyenlőtlenségek növekednek, és a vagyon egyre szűkebb réteg kezébe koncentrálódik.

A francia közgazdász bebizonyítja, hogy a 19. század végén és 20. század elején az egyenlőtlenségek egyre erősödtek, majd a két világháború és a 1929-es gazdasági világválság eredményeként a tőkések komoly veszteségeket halmoztak fel, akkor zárult valamelyest az olló. A különbségek a múlt század ötvenes-hatvanas éveiig mérséklődtek: a munkásosztály viszonylag jól keresett, kialakultak a jóléti államok. Azonban a huszadik század második felétől ismét mélyül a szakadék, az elmúlt ötven évben egyre jobban felerősödtek az egyenlőtlenségek.

Másik probléma, hogy a vagyon nem csak a munka eredményeként halmozódik, nem azáltal, hogy dolgozunk, vagy a pénzünket dolgoztatjuk, hanem sok esetben öröklés révén. „Ha valakinek szerencséje van, önmagában elég, az a gazdasági struktúra erősödik, amelyben a születési előjogoknak van komoly szerepük van” – magyarázta Miklós Zoltán.

A problémával valamit kezdeni kell

Ezzel valamit valóban kezdeni kell, hiszen az egyenlőtlenségek társadalmi feszültségeket eredményeznek, de-stabilizálhatják a demokráciát, ért egyet a francia közgazdász megállapításaival Miklós Zoltán. Hangsúlyozta, a társadalmi igazságosság érdekében a államok részéről aktívabb beavatkozásra lenne szükség, hiszen az hogy egyre kisebb réteg kezében van egyre nagyobb pénz, negatívan befolyásolhatja a társadalmi berendezkedést, és a demokráciát.

A progresszív jövedelemadó az alapproblémákat nem oldja meg, hiszen az a felhalmozott, például az öröklött vagyont nem érinti, közben az folyamatosan növekszik. Például egy öröklött ingatlan értéke az évek során akár meg is háromszorozódhat. Piketty szerint a nagy ingatlanvagyonra lehetne progresszív ingatlanadót kiróni.

Másik megoldás az öröklődési adó – ez például Magyarországon már létezik: ott ha valaki örököl egy házat, felértékelik és tíz százalékát elveszi az állam. Előfordul, hogy hitelt kell felvegyenek az örökösök, hogy a nevükre kerüljön az ingatlan, és utólag tudják értékesíteni.

Nehéz vitatkozni mindezzel, különösen, hogy a szerző komoly adathalmazzal támasztja alá érvelését, ám ezek az elméletek a fejlett gazdasággal rendelkező országokban érvényesek, húzta alá Miklós Zoltán. A vagyoni egyenlőtlenségek Romániában is erősek, de még mindig egy feltörekvő gazdasága van az országnak, az egységes adókulcs továbbra is egy komoly versenyelőny.

Romániában nem alakult ki az erős középosztály

Büszkélkedünk azzal, hogy Románia gazdasága mennyit fejlődött az elmúlt 35 évben, ez tényleg tetten érhető a számokban. A kilencvenes években Romániában az uniós átlag mindössze 24-25 százaléka volt az egy főre eső GDP, ma már 78-80 százalékánál tartunk, tehát felzárkózott az ország az európai átlaghoz. Érezhető a gazdaság fejlődése, a trend a következő években is várhatóan folytatni fog a schengeni és a remélt Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) való csatlakozás fényében.

Ugyanakkor hiába mondják büszkén a román politikusok, hogy Románia egy főre eső GDP-je meghaladta például a Magyarországét, amikor ez az eredmény az ország sokkal kevesebb polgáránál csapódik le, részletezte a közgazdász. Példaként említette, hogy Magyarországon sokkal erősebb a középréteg, gazdasági növekedés eloszlása sokkal kedvezőbb, mint Romániában. Magyarországon kialakult a sokkal konszolidáltabb középosztály, míg Romániában sokkal többen élnek mélyszegénységben, vagy sokan csak annyit keresnek a munkájukkal, amiből épp csak meg tudnak élni.

Egy feltörekvő gazdaságban az egységes adókulcs a versenyelőny megtartásának egyik eleme, továbbra sokkal egyszerűbb adminisztrációt feltételez, húzta alá Miklós Zoltán. Hozzátette, akkor lehet egyéb intézkedések bevezetésén gondolkodni, ha az ország gazdasága ott tart,mint például a német, vagy a francia.

A munka adózását csökkentve lehet mérsékelni az egyenlőtlenségeket

Romániában 41,5 százalék a munka adója: 25 százalék a társadalombiztosítás, 10 százalék az egészségbiztosítás, és a megmaradó összeg további tíz százaléka, azaz összességében 6,5 százalék a személyi jövedelemadó. Ugyan nem ez a legmagasabb adókulcs az Európai Unióban, de keveset keresők tekintetében igen, hívta fel a figyelmet Miklós Zoltán.

Kifejtette, több uniós országban van progresszív adórendszer, ott a nagyobb jövedelmet megvalósítók fizethetnek több adót, mint a hazai 41,5 százalék, de kis jövedelműek esetében nálunk a legmagasabb. Ezen felül, Romániában is érvényesül a képlet: a tőke hozama magasabb, mint a gazdasági növekedés. Például egy bérbe kiadott lakás ára 12-13 év alatt megtérül, a tőkének 6-7 százalékos éves hozama van, ezzel szemben a gazdasági növekedés évekre visszamenőleg átlagban 2,5-3 százalék.„Nálunk is szükség van beavatkozásra, hogy az egyenlőtlenségek csökkenjenek, ezért látom fontosnak a munka adózásának csökkentését. Nem kell 41,5 százalékot elvenni egy alacsony bérből” – szögezte le az RMDSZ gazdasági szakpolitikusa. Emlékeztetett, a tőke adózásának egy bizonyos szintű növelése már megvalósult , például az osztalékadó az elmúlt 3 évben megduplázódott 5 százalékról 10 százalékra emelkedett. Ezzel szemben a munka adózásának csökkentése egyelőre nem történt meg.

Szétfejlődött az ország

Közben Románia nem csak a vagyon tekintetében, hanem térségenként is szétfejlődött: más a helyzet Bukarestben és környékén, az erdélyi metropolisz-övezetekben, Erdély többi részeiben, vagy éppen a Kárpátokon túli régiókban. Az egyenlőtlenségek a régiók között, régiókon belül, sőt a megyéken belül is kimutathatóak.

Miklós Zoltán úgy véli, az állam be kell avatkozzon, hogy a leszakadó régiókban ösztönözze a munkaerőpiacot, olyan támogatási formákat kell kidolgozni, a hogy célzottan ezekben a térségekben a cégek vissza nem térítendő támogatásokat kapjanak. Meg lehet nézni például, hogy régión belül melyik megye teljesít 15-20 százalékkal rosszabbul mint a régiós átlag.

A kis-és közepes vállalkozókat kell támogatni, hogy munkahelyet teremtsenek, növeljék a versenyképességet, tudjanak nagyobb bért biztosítani az embereknek, hangsúlyozta a szakpolitikus. Hozzátette, az európai uniós kohéziós alapok szerepe lett volna, hogy lemaradt régiókat felzárkóztassa, ám a tapasztalat szerint, ez az elmúlt húsz évben nem oldódott meg, sőt még inkább felerősödtek az egyenlőtlenségek, tovább nyílt az olló. „Ezért javasolta az RMDSZ, és be is került a kormányprogramba, hogy nemzeti alapokon nyugvó, munkahelyteremtő, gazdaság-serkentő programokkal kell korrekciót alkalmazni” – szögezte le Miklós Zoltán.