Az orosz vállalatnak 320 romániai töltőállomásra és egy kőolajfinomítóra kell vevőt találnia, a MOL is a potenciális vásárlók között van.

Egyre egyértelműbb, Donald Trumpnak elege van belőle, hogy az orosz elnök megpróbálja az orránál fogva vezetni, s esze ágában sincs befejezni az ukrajnai háborút, gátlástalanul folytatva az érdemi harctéri sikerek elmaradását kompenzálni hivatott, a polgári lakosságot célzó terrorbombázásokat. Washington az orosz hadi gépezet fő finanszírozási forrásának számító olajipar mozgásterének mind erőteljesebb korlátozásával akarja a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Putyint. Ennek a stratégiának a részeként az amerikai vezetés nyomást gyakorol Indiára és Kínára, hogy mondjanak le az orosz kőolaj importjáról, előbbi esetében úgy tűnik, sikerrel, illetve szankciós listára tette a két legnagyobb orosz olajipari céget, a Lukoilt és a Rosznyeftet.

A szankciók értelmében zárolják a két vállalat amerikai felségterületen található vagyonát, s tilos tranzakciókat folytatni velük. Minden, a Lukoillal és a Rosznyefttel üzletelő pénzintézet és cég, a külföldiek is, másodlagos szankciókra számíthatnak az USA részéről. Washington november 21-ig adott türelmi határidőt a kereskedelmi partnereknek a Lukoillal folytatott tranzakciók megszakítására. Pár nappal korábban Nagy-Britannia is hasonló intézkedéseket vezetett be a két cég, valamint 44 tankhajó, az úgynevezett orosz árnyékflotta ellen.  

Méghogy nem működnek!

Ez a két vállalat adja az orosz olajtermelés felét, az exportnak pedig a kétharmadát, a szankcionálásuk tehát érzékeny csapás a Kreml hadigazdaságára. Az orosz propaganda egyik alaptétele az, hogy a nyugati gazdasági szankciók hatástalanok, aminek ez esetben épp a Lukoiltól érkezett a cáfolata: a világ olajtermelésének 2 százalékát adó vállalat bejelentette, megkezdi külföldi érdekeltségeinek értékesítését. Azt is közölték, hogy a potenciális vevőktől érkező ajánlatok elbírálása elkezdődött. Bár a cégvezetés nem részletezte, mely külföldi aktívumokról van szó, valószínű, hogy a küszöbön álló tranzakciók közvetlenül fogják érinteni Romániát is, ahol a Lukoil helyi szinten jelentős érdekeltségekkel rendelkezik.

Idehaza a Lukoilnak két leányvállalata van: a Lukoil Románia SRL és a Petrotel Lukoil SA. Előbbi kiskereskedelemmel foglalkozik, 320 töltőállomást működtet, utóbbi pedig az évi 2,5 millió tonnás feldolgozási kapacitású Ploiești-i Petrotel kőolajfinomító üzemeltetője. Piaci források szerint az anyavállalat már 2022-ben, röviddel az Ukrajna elleni invázió megindulását követően fontolóra vette romániai érdekeltségeinek eladását, amiből aztán semmi sem lett. Ezúttal másként állnak a dolgok.

„Örülnénk, ha nem lenne Lukoil Romániában. Vagy el kellene adnia az érdekeltségeit, vagy alá kellene vetnie magát a szankcióknak, amit minden vásárló, minden ügyfél, minden bank, amely közvetlen kapcsolatban van a vállalattal, megszenvedne” – nyilatkozta a Szabad Európának Cristian Bușoi, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára.

Az utóbbi három évben a Lukoil két hazai vállalatának a bevételei kb. 40 milliárd lejt tettek ki. Ennek nagyját, kb. 36 milliárdot, a benzinkutakat működtető Lukoil Románia adta. Fölöttébb meglepő módon a cég tavaly egyetlen lejt sem fizetett be az államkasszába társasági adó címén, mivel 145 millió lej veszteséggel zárta az évet, annak ellenére, hogy semmilyen látványos beruházást nem hajtott végre. A dolog még rejtélyesebb annak fényében, hogy a tíz legnagyobb romániai üzemanyag-forgalmazó közül a Lukoil az egyetlen, amely nem volt nyereséges 2024-ben.

Az állam a Lukoilnál tankolt

Mielőtt Oroszország lerohanta Ukrajnát, több román állami intézmény, köztük a rendőrség, a tűzoltóság és a parlament is a Lukoil ügyfélköréhez tartozott. A context.ro számításai szerint 2016 és 2022 között az állami intézmények 250 millió eurót meghaladó értékben vásároltak üzemanyagot az orosz tulajdonban levő vállalattól. A háború kitörését követően ennek vége szakadt, a Lukoil nem kapott egyetlen nagyértékű megrendelést sem.

Ugyanakkor állami intézmények továbbra is üzletelnek a céggel. A Bukaresti Egyetem idén írt alá szerződést a Lukoillal, melynek értelmében 302 ezer lej értékben vásárol tőle üzemanyagot. Tulcea megye önkormányzata kb. 800 ezer lej értékű üzemanyagra szerződött le júliusban az orosz vállalattal, írja a Szabad Európa, s a Lukoinál tankol a galaci helyi rendőrség is, amely 900 ezer lejt különített el erre a célra. 2022 februárja óta állami intézmények mintegy 200 szerződést kötöttek a Lukoillal, összesen 30 millió lej értékben.

Ebben semmi törvénytelen nincs, hiszen nem létezik olyan tiltás, hogy állami intézmények, vállalatok és önkormányzatok ne szerződhetnének a Lukoillal. Annak ellenére nincs ilyen korlátozás, hogy Lucian Bode akkori belügyminiszter 2022 februárjában azt nyilatkozta: „A Lukoil azok kategóriájába tartozik, akiket szankcionálni kell, s kétségkívül azt is fogjuk tenni. Azt hiszem, jó lenne, ha az elsők között lennénk, akik ezt teszik, hogy példát mutassunk”. Egyáltalán nem meglepő módon a PNL-s politikus hangzatos kijelentését semmilyen tett nem követte.

A Lukoil ellen mostanáig főleg azért nem hoztak helyi hatályú szankciót, mivel 2022-ben a vállalat bejelentette, többé nem dolgoz fel orosz importból származó kőolajat. Ez egy nehezen ellenőrizhető állítás, mivel a vállalat az Oroszországot áthaladó Caspian Pipeline Consortium vezetéken keresztül jelentős mennyiségű alapanyagot importál, aminek a pontos származási helyét szinte lehetetlen megállapítani.

Kinek kell a Petrotel?

A romániai Lukoil töltőállomások értékesítése nem jelenthet problémát, minden bizonnyal több jelentkező is akad. Másként áll a dolog a Petrotellel, írja az economica.net. Az orosz vállalatnak Bulgáriában is van egy finomítója, a Petrotelénél háromszor nagyobb termelési kapacitású burgaszi Neftohim. Az anyavállalat ezen három éve próbál túladni, egyelőre sikertelenül, annak ellenére, hogy a romániainál sokkal kedvezőbb helyen, egy kikötővárosban van. A Petrotel azért sem nagyon vonzó, mert a térségben eladó a nála szintén jóval nagyobb, a Gazprom tulajdonában levő pancsovai finomító is.

Annak, hogy egy globálisan jelentős piaci szereplő, amilyen a Shell, vagy az ExxonMobil, lépjen a Lukoil helyére, elenyésző a valószínűsége. Nagyobb esély van egy regionális nagyvállalat megjelenésére. A kazah KazMunayGas már a burgaszi finomító megvásárlásával is kacérkodott, de aztán letett róla. A lengyel PKN Orlen pár éve latolgatta a pont a kazahok tulajdonában levő Petromidia átvételét, de végül nem tett ajánlatot.

A legnagyobb eséllyel a Socar léphetne a Lukoil helyébe. Az azeri vállalatnak már van kb. 80 benzinkútja Romániában, a Lukoil érdekeltségek felvásárlásával pedig a második számú piaci szereplővé lépne elő. Ugyanakkor a felvásárlás ellen szól, hogy a közelmúltban megvettek két olasz finomítót, összesen 10 millió tonnás feldolgozási kapacitással, s övék az egyik legnagyobb törökországi finomító is, a Star.

A potenciális kérők között van a MOL is, főleg, hogy kiskereskedőként is jelen van az országban, s aktív terjeszkedési politikát folytat a régióban. Nagy kérdés, mi lenne a kormány viszonyulása, figyelembe véve, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva elutasítóan állt hozzá az E.ON MVM általi felvásárlásához is.

Elméletileg, a német minta alapján az állami szerepvállalás is elképzelhető. A berlini kormány 2022-ben, az ország energetikai biztonságára hivatkozva, átvette a Rosznyefttől a 12 millió tonnás éves termelési kapacitású schwedti finomítót. Időközben Berlin bejelentette, hogy fejlesztést hajt végre az objektumban. Ezt a Bolojan-kabinet is megléphetné, ugyanakkor tény, hogy a kormány pénzügyi mozgástere nagyon behatárolt, ami rontja egy ilyen tranzakció esélyeit. Totojázásra márpedig nincs idő, hiszen november 21. a nyakunkon van.