A romániai mezőgazdaságban az elmúlt évet az állattenyésztők sínylették meg leginkább, mert nem tudták beépíteni a költségeiket az áraikba, ezért létfontosságú számukra az állami többlettámogatás. Amint arról beszámoltunk, az Európai Bizottság jóváhagyta a román kormány kérését, hogy 44 millió euróval támogathassa a gazdákat.

Könczei Csaba mezőgazdasági szakpolitikus a Maszol megkeresésére elmondta, a következőkben sürgősen kidolgozzák a támogatási rendszer módszertanát, hiszen a pénzt legkésőbb az év végéig lehet folyósítani a gazdáknak. Az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője rámutatott, az állatlétszám függvényében osztják vissza a keretösszeget, egy gazda legtöbb 250 ezer eurós segítséget kaphat.

Kétséges az állattenyésztők nyeresége és sokuk léte

A növénytermesztésben az árakat a piac szabályozta, viszont ennek következményeként megdrágult a takarmány, ráadásul az üzemanyag – és energiaárak emelkedése is sújtotta az állattenyésztőket. A nyers tej és a hús felvásárlási ára viszont nem emelkedett olyan mértékben, hogy kövesse az input anyagok árrobbanását, részletezte a szakpolitikus. Sőt a helyzet azóta tovább romlott, mert a vásárlóerő visszaesésével csökkent a kereslet, és bár az üzletekben nem mérséklődnek az árak, az alapanyagért – például a nyers tejért – kevesebbet fizetnek a felvásárlók.

Ilyen helyzetben az állattenyésztők nyeresége, sokuk léte kétségessé vált, ezért fontos az előzmény nélküli támogatás, amit a mezőgazdasági minisztérium „kicsikart” az Európai Bizottságtól. Könczei Csaba rámutatott, a következő időszak másik nagy kihívása, hogy erős feldolgozó ipar létesüljön a mezőgazdasági termelés mögé.

Indokolatlanul nagy különbség a felvásárlói és a végső ár között 

Jelenleg az állattenyésztők önköltségi áron adják el a termékeiket, ám ez sokáig nem tartható, mondta a Maszolnak Zsigmond Péter közgazdász, vidékfejlesztő agrármérnök, aki biofarmot működtet Kőröspatakon. Történik mindez olyan körülmények között, hogy indokolatlanul nagy a különbség a felvásárlói ár és a végső ár között: 2,75 lejt adnak a nyers biotejért, ami végül az üzletben 14 lejért vásárolható meg. A termelő ennél többet nem kérhet, mert ennyi a világpiaci ár, ha emelnék az árakat, rögtön beindul az import. A hazai állattartók versenytartása a holland vagy a lengyel gazda, aki nagy mennyiséget, jó minőséget állít elő költséghatékonyan, részletezte a szakértő. Nem a termelők, a felvásárlók, a feldolgozók pumpálják egekbe az árakat, hanem a kereskedők dolgoznak óriási profittal.

Zsigmond Péter hozzátette, a gazdák arra kényszerülnek, hogy vágóhídra küldjék az átlagos teljesítményű állatokat. Korábban elfogadható volt, ha egy tehén átlag napi 18 litert tejelt, most már csak azt tartják meg, amelyik ugyanazzal a költséggel, legalább napi átlag 25 literes hozamot ad. A drága takarmányt azokkal az állatokkal etetik fel, melyeknél legalább részben megtérül a befektetés. Azok a farmok maradnak fenn, melyek a veszteségeket átmenetileg meg tudják finanszírozni, hosszú távon pedig azok, melyek megfelelő szaktudással költséghatékonyan magas átlaghozamot tudnak teljesíteni, összegzett Zsigmond Péter.