Az Európai Bizottság elismeri, hogy az uniós villamosenergia-piac jelenlegi, „ajánlati ársorrenden alapuló szerkezete már nem szolgálja a fogyasztók érdekét”, ennek ellenére nem szüntetné meg, csupán „foltozgatná” a vitatott mechanizmust. A tagállamok képviselői szeptember 30-án hozhatnak elvi döntést a témában.

„A tagországokon átívelő infrastruktúrával rendelkező integrált piac védelmet nyújt az ár és a kínálat ingadozásaival szemben, és előnyös a fogyasztók számára.” Ez áll többek között Az EU energiapiaca és energiaárai című tájékoztatóban, amelyet tavaly októberében adott ki az Európai Bizottság, válaszként a javában zajló energiaválságra. Azóta az ukrajnai háború tovább súlyosbította a helyzetet, azonban az uniós végrehajtó testület még az orosz invázió után hónapokkal is úgy véli, hogy az átmeneti zavar – és a szükséges korrekciók – után a mechanizmus alapvetően jó. Egyre többek szerint az uniós energiapiacot nem a mostanihoz hasonló időkre találták ki.

Előnyben a megújulók

Az uniós energiapiac kialakításakor elsősorban a klímavédelmet tartották szem előtt. Sajnos a rendszernek éppen az a része, amely a tiszta energiára való átállást hivatott ösztönzi – a megújuló források árának csökkentésével –, nyomja most felfelé az árakat.

A teória szerint a belső energiapiac lehetővé teszi, hogy először a legolcsóbb energiát használják fel, majd a kereslet függvényében drágább forrásokat vonjanak be. „Ez a modell biztosítja a rendszer hatékonyságát és átláthatóságát, továbbá ösztönzőket tartalmaz a költségek lehető legalacsonyabb szinten tartására. Általános az egyetértés abban, hogy a határár alapú árképzés a legjobb árképzési modell a liberalizált villamosenergia-piacok számára” – írja az EB.

Mi az a határár alapú árképzés?

Az EU energiapiacán a nagykereskedelmi árat rögzítik. A termelők olyan árat kérnek, ami fedezi a költségeiket. Ez a megújuló források esetében nulla is lehet, következésképp ez az energia a legolcsóbb. A vásárlók – a szolgáltatók – elsőként a megújulókat vásárolják meg. Amikor a kereslet kielégítéséhez elegendő mennyiségű megújuló szél-, víz- vagy napenergia áll rendelkezésre, olyankor a legalacsonyabbak az árak. Ha több energiára van szükség, drágább erőműveket kell bekapcsolni, és ezek határozzák meg az összes szolgáltató által felszámítandó árat. Ugyanis mindenki azt az árat fizeti végül, amelyen az utolsó, tehát legdrágább termelő kínálja az energiát. Ez a határár, más néven pay-as-clear árképzési modell.

A mechanizmus jól is működött „békeidőben”. Az is előfordult, hogy a villanyáramot nulla vagy negatív áron jegyezték a tőzsdén. Idén azonban rengeteg termelőkapacitás kiesett karbantartás (például a francia nukleáris erőművek), korábbi politikai döntés (németországi atomreaktorok bezárása) vagy az egész Európát sújtó aszály miatt. Emiatt a szokásosnál több földgáztüzelésű erőművet kellett bekapcsolni.

Nem elég, hogy a gázzal termelt áram indulásból drágább a megújulóknál, de a földgáz árát jelentősen megdobta az oroszországi szállítások leállításának belengetése, ami Moszkva válasza volt az ukrajnai invázió miatt elrendelt szankciókra. És mindez csak rátevődött a Covid-19 járványt követő gazdasági fellendülés következményeként 2021-ben jelentkezett gázkereslet-növekedésre. (Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer szintén hozzájárult az árak emelkedéséhez, de nagyságrendekkel kisebb mértékben, mint a földgáz.)

Kapcsolódó

Uniós biztos: az energiapiaci viszonyok fenntarthatatlanok, koordinált uniós beavatkozásra van szükség

A bizottság javaslata szerint az áramfogyasztást csökkenteni kell.

energiaválság energiaárak elektromos energia

Mindezek következményeként a villany ára az egekbe szökött, a gyártók pedig százmilliárd eurós nagyságrendű extraprofitot realizáltak, hiszen a termelési költségeik a legtöbb esetben mindössze a töredékét teszik ki a megugrott gázárakhoz igazodó villanyárnak.

Ugyanaz, csak másként?

A tagállamok megpróbálták támogatásokkal enyhíteni a fogyasztókra nehezedő nyomást, de ez csupán tüneti kezelés, hiszen az árak szárnyalását nem állítja meg. Az érdemi megoldás egyesek szerint az lenne, ha az EU kidobná a határár mechanizmust, miután nyilvánvaló, hogy az új környezetben éppen arra nem jó, amire kitalálták, azaz nem védi a fogyasztókat az ár és a kínálat ingadozásaival szemben.

A legsarkosabban Karl Nehammer osztrák kancellár fogalmazott, „őrületnek” nevezte, ami az energiapiacokon zajlik. Nehéz is lenne jobb példát találni Ausztriánál a határár-mechanizmus rossz működésére, hiszen az ország lakói olyan körülmények között kénytelenek horribilis számlákat fizetni, hogy az áram nagyrészt megújuló energiaforrásokból származik. Éppen ezért a kancellár követelte, hogy az Európai Unió „válassza le az elektromos áram árát a gáz áráról”.

Az unió helyzetéről mondott beszédében Ursula von der Leyen EB-elnök elismerte, hogy a „villamosenergia-piac jelenlegi, ajánlati ársorrenden alapuló szerkezete már nem szolgálja a fogyasztók érdekét”, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy megszüntetné a határár-rendszert. Az elnök beszéde után kiadott tájékoztató szerint az EB állítja, hogy az alternatíva nem biztosítana olcsóbb árakat. „A pay-as-bid modellben a termelők (beleértve az olcsó megújulókat is) egyszerűen azon az áron licitálnának, amelyet a piactól elvárnak, nem pedig nullán vagy termelési költségükön” – hangsúlyozza a brüsszeli testület.

Úgy tűnik, hogy EB továbbra is bízik a határár-mechanizmusban, és a problémákat átmenetinek tekinti. Megoldásként a fogyasztás, közvetve tehát a kereslet csökkentését, illetve az extraprofitok megadóztatását javasolja. A számítás az, hogy ha kevesebb gázzal előállított áramra lesz szükség, csökkenhetnek az árak, illetve a tagállamok több mint 140 milliárd euró forráshoz jutnak, amit a rászorulók támogatására fordíthatnak.

To reduce Europeans' energy bills, we proposed this week an emergency intervention in Europe's energy markets.

Our proposals:

 a reduction in electricity consumption
 a temporary revenue cap
 a temporary solidarity contribution from fossil fuel companies

Learn more

— European Commission (@EU_Commission) September 16, 2022

Az EB eltekint attól a ténytől, hogy a piac lényegében jelenleg is pay-as-bid rendszerben működik. Az elektromos energia ára nem azért érte el a 2500 eurót megawattonként, mert valóban ennyibe került volna bármikor is a gázzal előállított áram, hanem mert a termelők a piactól elvárt áron licitáltak. A bizottság egy másik javaslata az, amely – amennyiben a tagállamok a hónap végén elfogadják – visszaterelheti az uniós energiapiacot egy valamennyire is normálisnak tekinthető mederbe. Az EB 180 euró/MWh-s ársapkát vezetne be a megújuló energiára. Ez még mindig csaknem négyszerese a mostani „őrület” előtti átlagárnak, és bőven jut belőle a megújuló termelési kapacitások fejlesztésére.