Lakhatási válság: felpumpált árak a nagyvárosokban, perifériára szoruló fiatalok

Példátlan lakhatási válsággal néznek szembe az Európai Unió országai, ami Nagy-Britanniától Romániáig, Görögországig érezhető. Az Eurostat 2023-as jelentése szerint 2010 és 2022 között az ingatlanárak a 27 tagországban 47 százalékkal emelkedtek, a bérleti díjak pedig átlagosan 18 százalékkal. Romániában a lakások 30 százalékkal drágábbak, mint 2010-ben, míg a bérleti díjak akár 50 százalékkal is emelkedtek. Ennek következménye egyrészt, hogy egyre jobban megterheli a háztartásokat a lakhatás biztosítása, az egyébként a nagyvárosban dolgozók lakni kiszorulnak a városon kívülre, ugyanakkor nagyon sok pár kitolja a családalapítást lakhatási gondok miatt. Vincze Enikő, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára, szociológus, lakásügyi aktivista a probléma gyökerét tárja fel egy nemrég megjelent tanulmányban, melynek társszerzője. Szerinte a fő gond, hogy a lakások befektetési tárgyá váltak, a piac szabályozatlan, és szociális lakások nincsenek.

A már amúgy is elszállt lakásárak és bérleti díjak folyamatosan emelkednek nemcsak Romániában, hanem EU-szinten, miközben lakáshiánnyal néznek szembe főleg a nagyvárosok. Ennek pedig egyik kemény következménye egyrészt az, hogy emiatt akár elhalasztják a párok a családalapítást, vagy kénytelenek együtt élni, miután elváltak, mivel nem tudják megfizetni a lakhatásukat.

A Storia ingatlanügynökség nemrégiben közölt adatai szerint Kolozsváron négyzetméterenként 2600 euró körül van a lakások ára | A szerző felvétele

Egy másik következmény, hogy azon háztartások aránya, amelyek esetében a lakhatási költségek a jövedelem 40%-át vagy annál többet tesznek ki, és amely a világjárvány idején csökkent, most folyamatosan emelkedik – írta múlt héten a The Guardian. A lap szerint a lakhatás immár politikai kérdéssé vált. Romániában a lakások 30%-kal drágábbak, mint 2010-ben, míg a bérleti díjak akár 50%-kal is emelkedtek, írta nemrég a ziare.com.

Befektetési tárgyá vált a lakás

A jelenség kiváltó okaira és az európai szintű lehetséges megoldásokra mutat rá Az uniós politikák hatása a lakás- és városfejlesztésre című tanulmányában Vincze Enikő, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára, szociológus, lakásügyi aktivista és Eva Betavatzi építész. A probléma gyökere Vincze Enikő szerint, hogy a lakás nemcsak áruvá, hanem pénzügyi befektetés tárgyává is vált.

A szerző felvétele

„A lakhatási kérdés nem csak önmagában tárgyalandó. Látnunk kell, hogy az egész politikai, gazdasági rendszer hogyan veszi körül, és mindenekelőtt a pénzügyi rendszer, amely felelős azért, hogy a lakás nemcsak áruvá, hanem pénzügyi befektetés tárgyává is vált. Ez lenne az egyik legnagyobb probléma, illetve egy strukturális oka annak, hogy a lakásárak, bérleti díjak például Kolozsváron is – és világszerte sok más nagyvárosban, amely vonzó a befektetőknek –, folyamatosan emelkednek. A befektetési tárgyá válás generálja az állandó áremelkedést a lakáspiacon, úgy a bérleti díjakét, mint az eladási árakét” – mondta el a Maszol megkeresésére Vincze Enikő.

Elmenekülnek a nagyvárosból a fiatalok

Példaként kiemelte, Kolozsváron – ahol köztudottan a legdrágábbak a lakások – az elmúlt nyolc évben háromszorosára nőttek a lakhatási terület ára, a négyzetméterenkénti mintegy 800 euróról 2000 euró körülire.

A szerző felvétele

„Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy nagy a kereslet a piacon, és nem épül elég lakás. Nincs megfelelő számarányú kínálat a kereslethez képest. Ez egy szimplista magyarázat – mondjuk mi –, mert Kolozsváron egyre inkább azért is vásárolnak lakást, mert ezt egy jó befektetésnek látják, és nem azért, hogy benne lakjanak. Ez az egyik, ami mesterségesen viszi fel az árakat. Másrészt, ha ez a kereslet nő, attól nem feltétlenül kellene az áraknak is nőnie, mert a piacot lehetne szabályozni, nem feltétlenül kellene a befektetőknek 30-50 százalékos profitot szerezni ebből, megelégedhetnének kevesebbel, de nyilván nem teszik, mert a lakáspiac teljesen szabályozatlan. Egy másik oka annak, hogy miért mennek fel az árak, és miért a kereslet nagyobb, mint a kínálat a piacon az, hogy a városnak nincsen megfelelő méretű szociálislakás-állománya” – sorolta a lakásügyi aktivista.  

Erre adatokkal is szolgált: „a polgármesteri hivatal 2014-től mostanig összesen 12 darab lakásegységet adott át szociális lakásként. Ez egyenlő a nullával egy olyan városban, amelynek több százmillió eurós költségvetése van, és amely azzal büszkélkedik, hogy bármennyi és bármilyen eurós projektet meg tud nyerni, és a városfejlesztésbe fektetni”.  Hozzátette, eközben szociális lakásokba nem fektet a városvezetés, ami szerinte ez a politikai akarat hiánya miatt van, és ami nem marad következmények nélkül.

„Így járul hozzá a városháza ahhoz, hogy a lakáspiacon az árak elszálljanak, és hogy nagyon sok, többnyire fiatal kolozsvári lakos arra kényszerül, hogy elmeneküljön a városból, mert nem tudja megfizetni sem az árát vagy a banki kölcsönt, sem a bérlést még két-három állást vállalva sem” – hangsúlyozta a következményeket.

A lakhatás kérdését korábban lesöpörték

Míg sok nagyvárosban dolgozó a városon kívülre kényszerül, a perifériára szorul, a nagybefektetők akár üresen is hagyják a felvásárolt lakásaikat. Vincze Enikő elmondta, az intézményes befeketetők – akik magányugdíj- vagy biztosítási alapokat mozgatnak – „megengedhetik maguknak azt, hogy inkább üresen tartsák a lakást, mint hogy alacsonyabb áron adják bérbe, vagy árulják. Tehát kivárják, amíg a lakáspiac ismét úgymond helyrejön az ő szempontjukból. Ez a jelenség megint nemcsak Kolozsváron, hanem európai szinten létezik. Leginkább azokban a városokban jellemző, amelyek az elmúlt évtizedben még inkább turisztikai célponttá váltak – Portugália, Olaszország, Spanyolország, Görögország, ahol, amikor nincs éppen turistaszezon, akkor ezek a lakások inkább üresen állnak, miközben sok hajléktalan az utcán alszik”.

A lakhatás kérdése a választási kampányban is a célkitűzések között szerepel Kolozsváron. Vincze Enikő szerint „ezelőtt néhány évvel mindenki tagadta, hogy bármiféle lakásprobléma vagy -válság lenne”. „Legalább felfigyeltek rá, talán a mi mozgalmunknak legalább egy ennyi haszna volt, talán hozzájárultunk ahhoz, hogy most már ezt a problémát nem lehet lesöpörni az asztalról” – jegyezte meg.

A szociális lakásokért küzdő mozgalom egyik akciója | Fotó forrása: CasiSocialeACUM/Facebook

Az évek során többféle megoldási javaslatot tettek a lakhatási válság kezelésére, mondta el Vincze Enikő. „Az egyik az az új lakások építése, merthogy nálunk nincsen annyi üres lakás, hogy azt mondjuk, azokat kellene feljavítani és visszaadni a használatba. Holott Kolozsváron is van még néhány nagyon rossz állapotban levő régi állami lakás, amit a városháza kivett a forgalomból ahelyett, hogy megjavította volna. A lakásépítési javaslatara a válasz sokszor az volt, hogy a városházának nincsen már területe, amit felhasználhat, merthogy eladódott és bérbe adódott közben szinte minden. Ezelőtt több mint tíz évvel volt olyan kezdeményezés, hogy a hivatal telkeire lakásokat építő befektetők az új lakások bizonyos százalékát átadják a városházának szociális lakásként. Állítólag a gazdasági válság leseperte ezt a kezdeményezést, pedig ez egy jó modell lett volna” – magyarázta az egyetemi tanár.

Partnerségben bizosítanának szolgálati lakásokat a fiatal szakembereknek 

A lakhatás kérdése szerepel a kolozsvári önkormányzati helyekre pályázó RMDSZ-es jelöltek programjában is. Egyrészt folytatnák a lakbértámogatási programot, de belátják, ennél sokkal több kell. Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, aki idén polgármesteri székre pályázik, egy múlt heti sajtótájékoztatón elmondta, azt látják megoldásnak, hogy szociális lakásokat építsen a városháza, de addig is felvásároljon a szabad piacról, valamint egy partnerségi megoldásban gondolkodnak szolgálati lakások biztosítására. A szociális lakások száma, ahogy programjuk ismertetőjében is szerepel:  jelenleg elenyésző.

Oláh Emese a Maszolnak azt mondta, tudomása szerint nem állnak üresen lakások Kolozsváron. „Egyetlen kutatás sem támasztotta ezt alá, hogy üresen állnának lakások, a metropoliszövezetben igen, hiszen nagyon sokan felvásároltak befektetés céljából ott a lakásokat”. Mint mondta, rövid és középtávon a megoldást a kampuszok, szociális lakások építésében látja, de „ennél sokkal fontosabb lenne fiatal orvosok, tanárok, művészek számára szolgálati lakásokat biztosítani. Ez különböző intézményekkel való együttműködés keretén belül működhet: gondolok itt a színházra, egyetemekre, operára, filharmóniára, esetleg a főtanfelügyelőségre. Ehhez politikai akarat kell, és hogy tudjuk módosítani az országos rendelkezéseket, hogy ezeket lehetővé tegye. Jelenleg partnerségi kapcsolatok keretében lehet ezzel foglalkozni, és majd elfogadható bérleti díjakat szabni”. Elmondta azt is, van már ilyen jellegű projekt a BBTE-vel közösen a Lomb negyedben, ahol kampusz építése is a projekt része. Úgy gondolja, hasonló partnerkapcsolatokat lehetne még kialakítani, bár Kolozsvár esetében gondot jelent a terület hiánya is. Ezen szintén az országos rendelkezések módosítása segíthetne: ha megkönnyítenék az ingatlanfelvásárlást, vagy ha az egyetemeknek megfelelő finanszírozást lehetne biztosítani annak érdekében, hogy saját költségvetésből tudjanak építkezni.

Félnek a szociális lakásoktól

Hogy lennének még lakásépítésre alkalmas területek, ezt Vincze Enikő onnan tudja, hogy nemrég kértek a polgármesteri hivataltól egy listát az üres telkekről, és meglepetésükre választ is kaptak. „Ott bizony van még jó néhány terület, ahol építeni lehetne. Hogy elhallgatják, hogy telek van, ez tulajdonképpen annak a része, hogy nem akarnak új szociális lakásokat létesíteni. Arra is szoktak hivatkozni, hogy el akarják kerülni a társadalmi szegregációt, amire az egészen egyszerű válasz az, hogy a szociális tömbházak építése nem lenne szegregáció, mert a lakástörvény szerint szociális lakáshoz mindenkinek joga van, akinek a jövedelme az országos átlagjövedelem alatti, és nincs a tulajdonában lakás, és ebből az önmagában sokféle kategóriából nagyon sokan vannak Kolozsváron” – fejtette ki.

Elmondta, javasolták azt is sokszor, hogy Kolozsváron a felszámolt szakiskolák régi bentlakásait lehetne átalakítani szociális lakásokká, de nem pártolták fel ezt sem. „Egy ilyen nagy tömbház van a Gării utca 4. szám alatt, amit át lehetne alakítani szociális lakásokká.  Az én véleményem az, hogy ezt azért kerülik, mert kemény befektetési hullám zajlik azon a területen is. Aki nem akarja felismerni, hogy a szociális lakások miért is jók, azt mondja, hogy feltételezése szerint ahol a szociális lakások megjelennek, ott a környékbeli magánlakások árát levinnék. Mindenki fél a szociális lakásoktól, vagy az emberektől, akik ezekben lakhatnak. Butaságok és félrevezetések történnek ekörül” – véli Vincze Enikő.

Azt is kiemelte, 2014-től errefele Kolozsváron szinte az összes volt ipari telep felszámolódott, és átalakult új befektetéssé: bevásárlóközpontok, irodaházak vagy pedig tömbházak épültek a helyükön. Még van néhány ipartelep a város északi felében, ahol szerinte „száz százalékosan ez a trend fog folytatódni”.

Mozgalmuk továbbra is a szociális lakásokért küzd. Az önkormányzati és európai parlamenti képviselőjelölteknek is küldtek nemrég levelet, mondta el Vincze Enikő. „Ebben például említjük ezt az új javaslatot is, hogy a régi ipartelepek helyére épülő lakásállománynak a 25 százalékát a befektetők adják át a városházának szociális lakásként”.

A lakások egy részét szerinte azért is kérheti jogosan a városháza, hiszen nagyon sok közpénzt fektet ezeknek a területeknek az urbanizációjába, az úthálózatba, parkok létesítésbe. „Ezek a közpénzekből történő befektetések emelik az értékét az illető telkeknek. Ennek fejében a befektetőkkel ilyen megegyezést kellene kötni, amikor a városháza aláírja velük az úgynevezett urbánus restrukturálódási szerződés” – mutatott rá Vincze Enikő.

Vincze Enikő több tanulmányt is írt a lakhatási válság témájában. Szerdán egy, a romániai lakhatási válságról szóló online eseményen – címe: A szocialista állami lakásépítéstől a lakásépítés financializációjáig: mi következik a neoliberalizmus után? – előadásában a romániai államszocializmus pénzügyi rendszerét elemezte, azt, hogy az miként tette lehetővé a hárommillió állami lakás építését 30 év alatt, 1990 előtt, és hogyan változott ez meg a ‘90-es évek kapitalista átalakulásainak a kontextusában. „Az előadás fő gondolata, hogy a lakásválság megoldása a jelenlegi kapitalista rendszerben nem valósítható meg, és hogy ebben az összefüggésben meg kell vizsgálnunk, hogy az államszocializmus romániai tapasztalatai mennyiben szolgálhatnak lehetséges inspirációs forrásként” – áll az esemény leírásában.  

 

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?