A megkérdezett emberek harmada szerint a méltányos bérezés is hozzájárulna a fenntarthatósághoz.  

Napjainkban a csapból is fenntarthatóság folyik, ki nem esik a politikusok és az üzletemberek szájából, a fenntarthatósággal reklámozzák magukat kőolajipari vállalatok éppúgy, mint elektronikai kütyük gyártói. Annak ellenére, hogy a médiában felkapott és gyakran használt fogalommá vált, az átlagembernek fölöttébb homályos fogalma van a jelentéséről, derült ki az AHA Moments és a Toknow közvélemény- és piackutató cégek által végzett, Hogyan építünk fenntartható jövőt című felmérésből.

„Az emberek sok fogalmat összekevernek a fenntarthatóság keretében, a környezetvédelemtől kezdve, a szelektív hulladékgyűjtésen át a felelős fogyasztásig és a kiadások csökkentéséig. Sokan azt állítják, hogy fenntartható az életmódjuk, mert ez a társadalmi elvárás, azonban a valóság nem pont ez” – nyilatkozta a Business Magazin gazdasági hetilapnak Mihaela Alexandru, a Toknow szociológusa.

A fenntartható életforma a komfortzónánkból való kilépést jelenti, teszi hozzá, például a fogyasztás visszafogását, vagy a tömegközlekedés használatát a saját gépkocsi helyett, amire kevesen hajlandóak.

Állami feladat?

A megkérdezettek 68 százaléka szerint a fenntarthatósággal az államnak kell foglalkoznia, 58 százalék szerint ez a helyi önkormányzatok és egyéb intézmények feladata, 47, illetve 41 százalék szerint pedig a cégek, illetve az Európai Unió felelőssége.

A legtöbb megkérdezett szerint a gazdaságban a fenntarthatósághoz vezető fő út a pazarlás megszüntetése (58 százalék), az üvegházhatású gázok kibocsátásának a mérséklése (54 százalék), a megújuló forrásokból származó energia használata (54 százalék) és a faültetés (53 százalék).  Sokan tartják fontosnak a szelektív hulladékgyűjtést, az egyszer használatos csomagolások visszaszorítását, az energia- és a vízfogyasztás csökkentését stb. 36 százalék szerint az egyenlő feltételek teremtése a munkavállalás során szintén elősegítené a fenntarthatóság megvalósulását, 34 százalék a méltányos béreket, 33 százalék pedig a bérkiegészítő juttatások bevezetését tartja fontosnak.

A kutatás során arról is megkérdezték az alanyokat, hogy mely gazdasági szereplők tesznek legtöbbet a fenntarthatóság érdekében. A megkérdezettek 38 százaléka az áruházláncokat nevezte meg, a kategórián belül pedig legtöbben a Kauflandot és a Lidlt nevesítették. Az megkérdezettek azért tekintenek az áruházláncokra, mint a fenntarthatóság élharcosaira, mert, miközben sok százezer tonna importárut hoznak be az országba, intenzíven kommunikálják, hogy milyen nagyra értékelik a hazai termelőkkel való együttműködést, ami a legjobb esetben is csak egy féligazság.

A második helyen,15 százalékkal, az általános fogyasztói javak gyártói végeztek. A legtöbben válaszadó szerint a Coca-Cola tesz a legtöbbet a fenntarthatóságért. Ez sokat elmond az emberek fejében uralkodó zűrzavarról, tekintettel arra, hogy egy egészségtelen, a teljes értékű emberi élet számára teljesen szükségtelen termékek gyártójáról van szó, amely évről-évre egyszer használatos csomagolóanyagok milliárdjaival szennyezi a környezetet.     

Az alanyok 6 százaléka szerint a kőolajipari vállalatok is sokat tesznek a fenntarthatóságért, ami már az abszurd humor kategóriájába tartozik. A már említett ágazatok mellett az olajipart csak a telekommunikáció és a bankszektor előzi meg 9, illetve 8 százalékkal.

Porhintés vagy valóság?

A megkérdezettek 56 százaléka úgy véli, hogy a fenntarthatóságot célzó intézkedéseket főleg az Európai Unió nyomására vezetik be, anélkül, hogy az érintetteket komolyan vennék azokat. Az EU más tagállamaiban végzett felmérések hajszálpontosan azonos eredményt hoztak.

Ellenben az EU-ban átlagban az emberek 55 százaléka véli úgy, hogy a cégek valóban hajlandóak költeni a fenntarthatóságra, míg idehaza csupán 44 százalék. Az EU-ban 50 százalék gondolja, hogy a meghozott intézkedéseknek jótékony hatásuk van a környezetre, nálunk azonban csak 43 százalék. Azok aránya, akik szerint ténylegesen teszünk a fenntarthatóságért, nem csupán beszélünk róla, az EU-ban 55 százalék, Romániában azonban csak 42.