Átmeneti szkepticizmus után a hidrogénre ismét egyre inkább a jövő energiaforrásaként tekintenek. A bolygónkon nagy mennyiségben fellelhető gáz környezetkímélő alternatívát jelenthet a fosszilis üzemanyagokra, kezdve az otthonok áramellátásától a közlekedésen át az iparig. Feltétel persze, hogy a hidrogén előállítása és szállítása maga is karbonmentessé váljon, amire jó esélyek mutatkoznak. Egy friss fejlesztéssel – és egy napelemmel – bárki házilag előállíthatja az otthona fűtéséhez szükséges hidrogént.

A tiszta hidrogén alkalmazásának két fő akadálya van: költséges és nem utolsósorban környezetszennyező a szállítása, illetve – ebből adódóan – nem áll rendelkezésre kellő mennyiségben. Az Egyesült államokbeli Kaliforniában például mintegy tízezer hidrogén-meghajtású személygépjármű van forgalomban – több, mint bárhol másutt –, mégis drága és körülményes a tankolás, az autósok gyakran nem is jutnak hozzá az üzemanyaghoz.

A folyékony hidrogént teherautókkal szállítják a töltőállomásokra, ami az elvileg zöld energiát erősen beszürkíti. Pedig a tiszta hidrogénnek kritikus szerepe lehet a gazdaság karbonmentesítésében. Vannak olyan területek – például az ipar és az áruszállítás –, ahol a villamosítás önmagában nem szüntetheti meg a szennyezést. Ahogy emelkedik ugyanis a megújuló áram részaránya, úgy ingadozik az ellátás. Tapasztalatok szerint, ahol a megújulók fedezik a szükségletek legalább 40 százalékát, ott valamilyen kiegyensúlyozó megoldást kell találni, azaz pótolni kell a kieső termelést, amikor nem süt a nap és nem fúj a szél. A villámos energia tárolása rendkívül költséges is, ezért a szélcsendes vagy borult időszakokban a hidrogén ideális pótlás lehet.

Európa észak-nyugati országai kezdték meg a legkorábban a felkészülést a hidrogénre, de még azok sem rendelkeznek infrastruktúrával. Külön vezetékrendszer híján a meglévő földgázvezetékekbe tölthetik bele a hidrogént, ám ennek komoly hátrányai vannak. A rendszer csak módosításokkal alkalmas a hidrogén és a földgáz keverékének szállítására. A hidrogén részaránya ebben az esetben 15 százalék körül lehet. A vezetékekben növelni kell a nyomást, és a hidrogén kikezdi a fémvezetékek falát, a szivárgási veszteségek megkétszereződnek. A tiszta hidrogén szállítása a földgázvezetéken még jelentősebb módosításokat és még nagyobb költségeket igényelhet.

Csak tiszta forrásból

A hidrogén árát és a szállítás módját nagymértékben meghatározza az előállítás helye. Például egy nagyipari hidrogéngyártó üzem alacsonyabb költséggel tud hidrogént előállítani, viszont ebben az esetben többe kerül a szállítás a felhasználóig. Ezzel szemben egy kisebb létesítmény közelebb lehet a vásárlóhoz, tehát a szállítás ebben az esetben viszonylag olcsó, viszont a hidrogén előállítási költsége magasabb. Ezt a paradigmát változtatnák meg az olyan friss fejlesztések, amelyek „decentralizálnák” a hidrogéntermelést, és akár teljesen megspórolhatóvá tennék a szállítást. A titok – akárcsak a kisméretű atomreaktorok esetében – a modularitásban keresendő.

Manapság a hidrogén előállítása jórészt földgázból történik, ami óriási széndioxid-kibocsátással jár. A hidrogén nagy része viszont víz formájában lelhető fel. Ehhez a hidrogénhez vízbontás – a hidrogén- és oxigénatomok elektrolízissel történő szétválasztása – révén juthatunk hozzá. A kémiai folyamathoz villamos energiára van szükség, tehát tiszta vagy zöld hidrogénről csak akkor beszélhetünk, ha az elektrolízishez megújuló energiát használunk fel. Így lényegében elraktározható válik a nap- és a szélerőművek által megtermelt áram, amit egyébként csak helyet és hűtést – tehát további energiát – igénylő akkumulátorházakban tudnánk eltárolni, ráadásul méregdrágán.

A német-olasz Enapter vállalat azt állítja, hogy sikerült kifejlesztenie egy olyan moduláris rendszert, amellyel megfizethető áron előállítható a szükség szerint egyetlen otthon vagy egy egész ipartelep áramellátását biztosító hidrogén. A cég újítása egy speciális membrán, amely lehetővé teszi a „sima” csapvíz felhasználását. A fejlesztést nemrégiben a brit trónörökös – a David Attenborough természettudós közösen alapított – díjjal ismerte el.

A technológia – ellentétben a szintén ígéretes, de leghamarabb egy évtizeden belül elérhetővé váló moduláris atomreaktorokkal – már bizonyította a működőképességét. A francia Alpokban 2015-ben szereltek fel egy 2,5 kW kapacitású hidrogéncellát, amely 47 ember számára biztosítja a meleget 16 napon keresztül, ha nem süt a nap, vagy ha a menedékházat teljesen belepi a hó, és a napelemek nem termelnek. Az Enapter összesen száz projektet indított el a világ 33 országában, köztük egy lakópark fűtését a hollandiai Rozenburgban.

Az asztali számítógépház méretű berendezés naponta egy kilogramm hidrogén termelésére alkalmas, viszont több modul összekapcsolásával akár ipari mennyiség is előállítható. A tömeggyártáshoz szükséges üzem építése februárban kezdődött el a németországi Saerbeckben.

Merre tart Románia?

A román újjáépítési terv (PNRR) első változataiból az Európai Bizottság többek között a hidrogénnel kapcsolatos projekteket hiányolta. Az ok, amint azt Virgil Popescu energiaügyi miniszter a tárgyalások során kénytelen volt elismerni: Romániának nincsenek elképzelései a hidrogén felhasználására. A minisztérium „felveszi a kapcsolatot szakértőkkel, hogy kidolgozzon egy hidrogénstratégiát”, ígérte februárban a tárcavezető.

Utólag a PNRR-be bekerült néhány célkitűzés, amelyek enyhén szólva nem túl ambiciózusak. Románia vállalta, hogy 2026 második negyedére – a terv végrehajtási határidejéhez nagyon közel – felkészíti Olténia földgázvezetékeit a minimum 20 százalékos hidrogénkeverékek szállítására. A vállalás szerint ugyanakkor a csővezetékeket 2030-ra alkalmassá teszik a 100 százalékos sűrűségű „megújuló hidrogén” szállítására. A kormány azt is ígéri, hogy 2023 elejére kidolgoz egy olyan törvényi szabályozást, amely „előnyben részesíti a jövő technológiáit, különösen a hidrogént és a tárolási megoldásokat”.