A kőolajban dúskáló országokban is jóval 1 lej fölött van az üzemanyagok ára.

„Mi szinte ingyen adhatnánk az üzemanyagot. Amennyi kőolajunk van, a kútnál 1 lejbe kerülhetne az üzemanyag literje” – jelentette ki Călin Georgescu, az államelnöki ambíciókat dédelgető EU- és NATO-ellenes demagóg. A lehetőség, hogy aprópénzért tankolhatnának, vonzó lehet az autósok számára, az egyetlen baj vele az, ami Georgescu más gazdasági elképzeléseivel: teljességgel kivitelezhetetlen.

Georgescu állításának már az alaptétele is kapitális ostobaság, mégpedig, hogy bőven van kőolajunk. A valóság az, hogy Románia nagymértékben ki van szolgáltatva az importnak, aminek hiányában megbénulna a járműforgalom.

Az Országos Statisztikai Intézet (INS) adatai szerint 2023-ban a belföldi kitermelés 2,9 millió tonnát tett ki, miközben a fogyasztás 10 millió tonna körül van. A rendszerváltás óta a hazai olajtermelés drasztikus mértékben visszaesett, 1992-ben még 6,7 millió tonna volt. A kitermelés megfeleződésének objektív oka van: az olajmezők kiaknázása több mint egy évszázada kezdődött, s kimerülőben vannak.

Külföldről világpiaci áron vásároljuk az energiahordozót, nem létezik olyan ország, mely szinte ingyen szállítana nekünk. Románia főleg Kazahsztánból, Líbiából, Guyanából és Kongóból vásárol kőolajat, melyet a hazai finomítók feldolgoznak.

A belföldi üzemanyagfogyasztás 8 millió tonna körül van, amiből 6,6 millió tonna gázolaj, a fennmaradó mennyiség pedig benzin. A négy romániai finomító benzinnel bőven el tudja látni a hazai piacot, exportálnak is több mint 2,5 millió tonnát, ellenben gázolajból importra szorulunk. Exportálunk is gázolajat, azonban az import hozzávetőleg évi 1 millió tonnával haladja meg a kivitelt. Az importért világpiaci árat fizetünk, ami jóval meghaladja a literenkénti 1 lejt.

A standard benzin literje jelenleg 7,2-7,3 literbe kerül, a gázolajé pedig  7,6 lej körül van. Ennek az értéknek több mint 45 százalékát az adók és illetékek teszik ki, vagyis minden egyes liter üzemanyag értékesítése révén hozzávetőleg 3,5 lej kerül az államkasszába. Éves szinten ez tízmilliárd lejes nagyságrendű bevételt jelent. Ahhoz, hogy a benzin és a gázolaj ára 1 lej közeli értékre csökkenjen, arra lenne szükség, hogy az állam lemondjon ezekről a bevételekről, ami lehetetlen, ugyanis létfontosságúak a már most is forráshiánnyal küzdő államkassza számára.  

Az üzemanyagok az olajtermelő országokban a legolcsóbbak, azonban csak két olyan állam van, Irán és Venezuela, ahol literjük 1 lejnél kevesebbe kerül, 0,03 euróba, ami az előállítási költségeket sem fedezi. A rhinocarhire.com adatai szerint a harmadik legolcsóbb ország Angola (0,32 euró-1,5 lej), majd Algéria, Egyiptom és Kuvait (0,33 euró) következik. Az első tízbe Türkmenisztán (0,43 euró), Malajzia (0,46 euró), Kazahsztán (0,48 euró) és Bahrein (0,51 euró) fér még be. Az olajban dúskáló Szaúd-Arábiában is mintegy 3 lejt, 0,6 eurót kell fizetni az üzemanyagért.  

A világ legnagyobb olajtermelőjének számító Egyesült Államokban az üzemanyagok átlagára 0,89 euró, vagyis közel 4,5 lej, annak ellenére, hogy kicsi rajtuk az adóteher. Európán belül Grúziában (1,09 euró), Bosznia-Hercegovinában (1,26 euró) és Észak-Macedóniában (1,29 euró) kell legkevesebbet fizetni az üzemanyagért, mely az Európai Unióban Bulgáriában (1,51 euró) a legolcsóbb. Az 1,51 eurós átlagárral Románi is az olcsó uniós tagállamok közé tartozik.