Kapkodják a fejüket a vállalkozók, rengeteg adómódosítás útvesztőjében kell eligazodjanak, a jogszabályok értelmezhetetlensége még jobban megnehezíti a helyzetüket. Az sem kizárt, kénytelenek lesznek harmadfokú rokonaikkal tisztázni, milyen típusú vállalkozást működtessenek, miként lesznek kénytelenek adózni, hívták fel a figyelmet gazdasági szakértők.

Tavaly január 1-től a közel ötszáz cikkelyes adótörvénykönyv 453 alkalommal módosult, mutatott rá Debreczeni László adótanácsadó. „Ember legyen a talpán, aki ezzel tudja tartani a lépést” – szögezte le a szakértő, hangsúlyozva, számára is kihívást jelent kibogozni a összefüggéseket. A legutóbbi módosítás tavaly december 15-én éjszaka jelent meg a Hivatalos Közlönyben, a rendelkezések nagy része már idén január 1-től életbe lépett. Miközben a vállalkozók elméletileg az év végéig el kellett döntsék, hogy például mit lépnek a mikrovállalkozások ügyében, az adóhatóságnak kényelmes dolga van: öt év áll a a rendelkezésére, hogy ellenőrizzen, és akár visszamenőleg is kiszabhatja a bírságokat.

Ugyanakkor a folyamatos, nagyszámú módosítással az állam saját magának is árt nemcsak a kisvállalkozóknak, hiszen ezzel elijeszti az esetleges külföldi befektetőket, hívta fel a figyelmet Debreczeni László.

Családfát is kér az adóhivatal?

A mikrovállalkozásokra vonatkozóan tavaly három jogszabály-csomag jelent meg, az elsőben kimondták, hogy két adókulcsot határoznak meg: az évi 60 ezer eurónál kisebb forgalmat megvalósító vállalkozások esetében a forgalom 1 százalékát kell befizetni, a 60 ezer és 500 ezer eurós évi forgalmat megvalósítóknak pedig 3 százalékot.

A másik csomagban megváltoztatták a mikrovállalatok tulajdonlására vonatkozó szabályokat. Eddig az volt a szabály, hogy egy személynek legtöbb három mikrovállalkozásban lehetett 25 százalék feletti részesedése. Ezentúl viszont csak egyben lehet tulajdonos, közvetlenül vagy közvetetten. Ez utóbbi meghatározással van a gond, mert nem lehet értelmezni, mit jelent a közvetett birtoklás, hívta fel a figyelmet Debreczeni László. Mint mondta, ilyen esetekben az adótanácsadók a jogszabály indoklását tanulmányozzák, általában az segíti az értelmezést. Ezúttal is ezt tette, ám meglepetésre az indoklásban az áll, hogy a közvetett birtoklás harmadfokú rokonságig értendő, ha a vállalkozások tevékenysége hasonló, vagy kiegészíti egymást.

Mivel egy személy egy mikrovállalkozást birtokolhat, el kellene dönteni a rokonságon belül, kinek a cége marad ilyen típusú, és kié megy át profitadó-fizetővé. „Ez sok esetben szinte lehetetlen, hiszen vannak, akik évek óta nem tartják a kapcsolatot a harmadfokú rokonaikkal, fogalmuk sincs, milyen vállalkozást működtetnek” – részletezte a közgazdász.

A törvény megjelenéstől számított hatvan napon belül meg kell jelenjen az alkalmazási módszertan, tehát erre valamikor februárban kerül sor. Arra számítanak, abban végül tisztázzák, mégsem így értették a rendelkezést, viszont ha a jelenlegi szituáció alapján kell értelmezni, az érintettek meg kell hozzák a döntést. Ha nem tudnak megegyezni, egyikük cége sem maradhat mikrovállalkozás. Ez a legborúlátóbb értelmezés, remélhetőleg csak egy szerencsétlen megfogalmazás csúszott be a szabályozásba, ám ha mégsem, szubjektív megítélés alapján öt év múlva, visszamenőleg is büntethet az adóhatóság, figyelmeztet az adótanácsadó.

Ellehetetlenítik a kisvállalkozókat, a civil szervezeteket, hogy „etessék” a túlméretezett államapparátust

Most ássák alá az ország egészséges gazdaságának jövőjét, brutális támadásnak van kitéve a vállalkozói réteg, összegzett Édler András. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Ipar Kamara elnöke elmondta, aggódva telefonálgatnak a vállalkozók, eligazítást kérnek, ez Háromszéken annál is inkább gond, mert a vállalkozói réteg 90 százalékát a mikrovállalkozások teszik ki. „Nem azért mert ügyeskednek, hanem azért mert ilyen a megye gazdasági berendezkedése” – mondta a gazdasági szakértő.Hozzátette, a kormány intézkedései nemcsak a kisvállalkozókat érintik negatívan, hanem a civil szervezeteket is ellehetetlenítik. Ez utóbbiakat azért, mert a mikrovállalkozások és az egyéni vállalkozók már nem írhatják le a szponzoráció összegét az adóalapjukból. A megszorítás azért is jelent érvágást, mert a Miklós Zoltán RMDSZ képviselő törvénykezdeményezésének köszönhetően, épp most kezdett kialakulni a rendszer, hogy a vállalkozók is a magánszemélyekhez hasonlóan felajánlják a civileknek az adójuk egy részét. Ezt a merítést szűkítették le számottevően azzal, hogy a mikrovállalkozások, az egyéni vállalkozások már nem élhetnek ezzel a lehetőséggel.

Az intézkedések több olyan előírást tartalmaznak, melyeket sürgősen pontosítani kellene, különben visszaélésekre ad lehetőséget az állami hatóságok részéről, ami ami sokba kerülhet a vállalkozásoknak.

Édler András is felhívta a figyelmet, hogy a mikrovállalkozások meghatározásának megváltoztatása nehezen értelmezhető. Az évi ötszázezer eurós forgalomra vonatkozó határértéket az úgynevezett „csatolt vállalkozások” szintjén is vizsgálják. Ez a fogalom nehezen értelmezhető, Európában sincs egységes álláspont, bár inkább az az alapállás, hogy ha az egyik vállalkozás a másikban több mint ötven százalékos részesedéssel tulajdonos, akkor az „csatoltnak” számít. A romániai rendelkezésbe viszont bekerült egy csavar, ami szerint a kapcsolódás a magánszemélyek révén valósul meg, a harmadfokú rokonokig, ha a rokonok vállalkozásának tevékenysége hasonló, vagy kiegészíti egymást.

Mindez a kapkodás, fejetlenség azért történik, hogy a „kormány etetni tudja a behemótot: a túlméretezett, nem túl hatékony államapparátust”, szögezte le Édler András.