Az intézkedésnek egyetlen biztos haszonélvezője van, az állam. Semmilyen garancia nincs arra, hogy a pincérek nem fognak a korábbinál kevesebb pénzt hazavinni.

Népes baráti társaság jön ki az egyik erdélyi nagyváros színházából egy januári szombat estén, sör melletti tereferével űznék el a színvonaltalan előadás tömény unalmát. Egy közeli, helyi viszonylatban színvonalasnak számító étterembe térnek be. Amikor fizetésre kerül a sor, a pincér mindössze annyit kérdez, készpénz lesz-e vagy kártya, később mosolyogva veszi át a megfelelő értékű borravalót is tartalmazó összeget.

Ha készpénzzel fizetnek, tegyék a borravalót nyugodtan a pultra, ha azonban kártyával, akkor írják be a fizetési jegyzékbe, hogy mennyi pluszpénzt adnak, okították ki H.-ékat egy Kolozsvár belvárosában levő pizzériában.

Péntek este van, és az egyik legnépszerűbb nagyváradi bár lassanként kiteheti a megtelt táblát. A zene szól, a poharak ürülnek, a kasszában szépen gyűl a pénz. A személyzet alig győzi a munkát, aki azt képzeli, hogy bárkinek van ideje és energiája a borravaló körüli procedúrára, az még sosem fordult meg hétvégén egy népszerű zenés lokálban. A vendégek persze nem garasoskodnak a pincérekkel, akik köszönik szépen, az állam pedig marad a maga irodaszagú törvényével.

Esze ágában sincs a borravaló megadóztatásából fakadó macerával bonyolítani a maga és a kollégái munkáját, mondja egy nagyváradi lakótelepi kiskocsma tulajdonosa. „A borravaló ajándék a pincérnek. Mi köze hozzá az államnak?” – fogalmazza meg a véleményét sommásan.

Egy húron pendül vele egy, főleg magyarok és fiatalok körében népszerű söröző pincérnője is. „Eddig is kevés volt, mostantól még kevesebb lesz” – válaszolja a kérdésre, mit szól a borravaló megadóztatásához. Valójában nem lett kevesebb, a szóban forgó lokálban, éppúgy, mint sok más bárban, sörözőben, bisztróban és kávézóban sem, ahol a tulajdonosok és a személyzet teljesen figyelmen kívül hagyja az új szabályozást, a vendégeket pedig hidegen hagyja, hogy sikerül-e rátennie a kezét az államnak a baksis tizedére.

Hitelfelvételnél előnyös lehet

„Szerintem jó, hogy most már bankkártyával is lehet borravalót adni, s előny lehet akkor is, amikor egy pincér bankhitelt akar felvenni” – nyilatkozta a Maszolnak Cseke Róbert kolozsvári vendéglátóipari vállalkozó. Arról, hogy mekkora lehet azok aránya, akik egy bani készpénz nélkül fogyasztanak, s így csakis kártyáról tudnák honorálni a személyzet munkáját, még becslések sincsenek, de szinte biztos, hogy nem egetverő. A Hospitality Culture Institute tavalyi tanulmánya szerint Romániában a vendégek 30 százaléka nem hagy borravalót. Rejtély, hogy ebben mekkora szerepe van a kártyás fizetésnek, a tanulmány szerzői a jelenséget a galoppozó infláció és a takarékoskodási szándék számlájára írták.

A január 1-jén hatályba lépett romániai jogszabály értelmében a vendéglátóipari egységek kötelesek lekönyvelni a borravalót, majd pedig szétosztani az alkalmazottak között, levonva belőle a 10 százalékos személyi jövedelemadót. A jogalkotók és néhány ágazati nagyvállalkozó érvelése szerint mindez a pincérek, bárosok érdeke, mivel ezentúl, a kártyával fizető vendégek is juttathatnak nekik pluszpénzt, ráadásul nő a hivatalos jövedelmük, ezért könnyebben juthatnak bankhitelhez.

Cseke Róbert szerint a bér/borravaló arány nagyon változó, az elit éttermekben előbbinek az értéke akár meg is haladhatja a fizetését. A prémium kategóriás vendéglátóipari egységekben, ahol sokan fizetnek kártyával, valószínű, hogy a személyzet profitál majd az új szabályozásból, rengeteg másikban erősen kérdéses, hogy a kártyás fizetés lehetősége kompenzálja-e a 10 százalékos állami elvonást.

Az állam profitál

A borravaló megadóztatásának egyetlen egyértelmű nyertese van, mégpedig az állam, mely 95-100 millió lej pluszbevételre számít. A módosítást üdvözölték a vendéglátóipari nagyvállalkozók, aminek az oka nem feltétlenül az, hogy nagyon szívükön viselnék az alkalmazottaik anyagi jólétét. A borravaló kifehérítése a véndéglátóipari dolgozóknak megadja a béremelés illúzióját, anélkül, hogy a munkáltatóiknak a profithoz kellene nyúlniuk. Ugyanakkor semmilyen megoldást nem nyújt az ágazat egyik alapvető problémájára: a bérek jellemzően nevetségesen alacsonyak, mivel a munkáltatók bekalkulálják a borravalót, emiatt pedig a dolgozók nyugdíja is siralmas lesz.

Kapcsolódó

Az ANAF-nál tehetnek panaszt a vendéglátóipari alkalmazottak, ha nem kapják meg a munkáltatójuktól a borravalót

A vendéglátóipari alkalmazottak bepanaszolhatják az Országos Adóhatóságnál (ANAF) vagy az ágazati munkáltatói szövetségeknél a munkaadójukat, ha nem kapják meg tőlük a borravaló adózott összegét – közölte egy csütörtöki sajtótájékoztatón a Romániai Szállodaipari Szövetség elnöke.

borravaló adóhatóság alkalmazottak törvény

Az ágazati üzletemberek egy része roppant kritikus az új szabályozással szemben. „A borravalóként fizetett összeg csökkenni fog, mivel az emberek azt mondják, nem akarnak pénzt adni az államnak. Korábban a borravaló átlagban a rendelés 8 százalékának felelt meg. A vendéglátóipari alkalmazottak zöme a borravalóból él. Nem pusztán anyagilag, hanem pszichésen is. (…) Egy országban, ahol a vendéglátóipari bérek a legkisebbek közé tartoznak európai szinten, az adók pedig egyáltalán nincsenek összhangban azzal, amit az állam nyújt, az ilyen törvények, mint ez, csak megnehezítik a mindennapi munkánkat. (…) Vannak éttermek, melyek kipótolják a 10 százalékot, hogy ne veszítsenek embereket” – nyilatkozta a Ziarul Financiarnak Sorin Barbu, egy bukaresti étterem tulajdonosa. Romániában egyébként már volt egy kísérlet a borravaló megadóztatására, 2015-ben, az gyors és dicstelen véget ért. 

Alulírott ezidáig 20 európai országban fordult meg, de még egyszer sem fordult elő vele, hogy egy pincér nekiszegezte volna a kérdést, mennyi borravalót szándékozik adni, márpedig Romániában ez kellene legyen a mindennapi gyakorlat. A jelenlegi szabályozás szerint a felajánlott borravalót hozzá kell írni a fizetési jegyzékhez, ami alapján kiállítják a pénztári nyugtát, ehhez azonban meg kell tudakolni a borravaló értékét. Az, hogy ezzel a suta eljárással kínos helyzetbe hozzák a pincéreket, valószínűleg meg sem fordult a jogalkotók fejében, valószínű, hogy egyikük sem a pincérkedést cserélte a sokkal jobban fizető parlamenti állásra.

Az európai országok zömében a borravaló nem adóköteles, így például Magyarországon sem az. A hatékony adóbehajtással rendelkező államok nincsenek rászorulva, hogy a pincérek zsebében turkáljanak, Románia azonban nem tartozik ezek közé. Az Európai Bizottság becslései szerint Romániában a feketegazdaság a bruttó hazai termék (GDP) 25 százalékának felel meg, az értéke meghaladja a 300 milliárd lejt.

Hatékonyan fellépni a feketegazdaság ellen roppant nehéz feladat, sokkal könnyebb megoldani egy olyan álproblémát, mint a vendéglátóipari borravalók megadóztatása, s míg az adóhivatal kocsmákban vizsgálódik és pincérek zsebében kutat, a valódi feketegazdaság működtetőinek nincs félnivalójuk. Ezentúl az ételfutárok és a postások izgulhatnak, mivel ők is kapnak borravalót, s megtörténhet, pár törvényhozónak eszébe jut, hogy ideje volna kifehéríteni az ő jövedelmüket is. Természetesen kizárólag az ágazati munkavállalók érdekében.