A gyepgazdálkodás terén is tervezni, számolni és alkalmazkodni kell, ugyanis számos kihasználatlan lehetőség áll a gazdák előtt. A Hargita megyei mezőgazdaság aktuális helyzetéről, a klímaváltozás következményeiről és a hegyvidéki gazdálkodás jövőjéről osztotta meg gondolatait Romfeld Zsolt. A megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője átfogó képet nyújtott az esztendő időjárási szélsőségeiről, lehetőségekről, valamint arról, miért vált égetővé a gyepgazdálkodás megújítása.

Ez az év ismét rávilágított arra, hogy a klímaváltozás valóság és a mindennapok részévé vált. A hótakaró nélküli, csapadékszegény tél után hirtelen tavaszi fagyok sújtották a vetéseket, amit a rövid idő alatt érkező, nagy mennyiségű eső követett. Ez több növénykultúra, köztük a burgonya és a takarmánynövények vetését is késleltette, és a haszonállatok kihajtását a legelőkre szintén eltolta.

A nyári szárazság után, augusztus derekán ismét hosszan tartó esőzések következtek, amelyek nehezítették a gabonafélék betakarítását, mind a minőség, mind a mennyiség gyengébb lett a vártnál – mutatott rá Romfeld. Hozzátette: az őszi csapadék ugyanakkor nagymértékben meghatározza a következő évi termést.

Megtudtuk, hogy Hargita megyében mintegy 390 ezer hektár mezőgazdasági terület található, ebből 72 ezer hektár szántó, 310 ezer hektár gyep, valamint 255 ezer hektár erdő. Az APIA-támogatások jelenleg mindössze 180 ezer hektárra vonatkoznak, tehát a mezőgazdasági területek közel fele támogatáson kívül maradt. A megye állatállománya is jelentős: több mint 220 ezer juh és 100 ezer szarvasmarha él a térségben.

„Papíron minden rendben van, de a valóságban a gazdaságok nem használják ki a lehetőségeket. Ha a támogatásokat és az állatlétszámot jobban összehangolnánk, akár háromszor ennyi haszonállatot is elbírna a megye” – hívta fel a figyelmet a kihasználatlan lehetőségekre a mezőgazdasági igazgatóság vezetője.

A legelők és kaszálók fokozatosan tűnnek el a tájból, a használaton kívüli gyepterületeket benővi a bozót és egyéb gyomfák, például a nyírfa, és ezeknek a legelőknek a helyreállítása évről évre egyre nehezebb és költségesebb – fejezte ki sajnálatát Romfeld Zsolt.

„A gyepet gyepként, a szántót szántóként, az erdőt pedig erdőként kell kezelni. Ha minden a rendeltetésének megfelelően működne, nem veszítenénk el évente többezer hektár termőterületet” – mondta az igazgató, aki szerint 50-60 ezer hektár gyepterületet az utóbbi években már „elnyelt” a bozót.

A bozótosodással a probléma pedig nemcsak gazdasági, hanem ökológiai is: a vadállomány, köztük a medvék, egyre közelebb húzódnak így a településekhez, a bozótos területek pedig akadályozzák a legeltetést és a kaszálást. Romfeld ugyanakkor kiemelte, hogy helyi közösségi döntésekre is szükség van: a helyieknek kell eldönteniük, mit tartanak meg gyepnek, mit alakítanak vissza erdővé, a közösség hosszú távú érdekei szerint.

Az igazgató szerint a gazdálkodás ma már nemcsak fizikai munkát, hanem pénzügyi tudatosságot is igényel.

„Nem fordulhat elő, hogy valaki egész évben dolgozik, és a végén rájön, hogy veszteséget termelt. A bőség évei után most a számvetés időszaka következik. Tervezni, számolni és alkalmazkodni kell” – fogalmazott. Felhívta a figyelmet, hogy a rövid távú piacfüggés helyett hosszabb távú, fenntartható tervezésre van szükség. A következő években kevesebb forrás, de több elvárás várható – vázolta a jövőre vonatkozó realitásokat Romfeld Zsolt.

„Aki előre tervez, az túlél. Aki alkalmazkodik, az fejlődni is tud, mert amit megtermelünk, azt el is kell tudnunk adni. Csak így lehet jövőt építeni. Aki több lábon áll, az jobban boldogul a gazdálkodás mellett a turizmus vagy feldolgozás új perspektívákat adhat” – tanácsolta az igazgató.