A Maros megyei Mezőcsáváson tartották meg péntek délután az RMDSZ Beszéljünk egyenesen! című gazdafórum-sorozatának első, próbarendezvénynek tekinthető találkozóját.

A községközpont kultúrotthonába a helyiek mellett a környező falvakból, Mezőpanitból, Mezőmadarasról, Mezőbándról, Nagysármás körzetéből, Sárpatakról érkeztek gazdák. A fórumon a szervezők és a különböző intézmények részéről érkező szakemberek elsősorban az aktuális mezőgazdasági kérdésekről,  pályázati lehetőségekről beszéltek, illetve a gazdák által felvetett problémákra próbáltak választ keresni.

Az itthonmaradást támogatni vidéken is

A mezőcsávási fórumot Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezető igazgatója moderálta. A házigazda szerepét Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Ilyés Tóth Sándor, a szövetség mezőségi ügyvezető alelnöke, illetve Szabó Levente, Mezőcsávás polgármestere töltötte be. Meghívott előadóként jelen volt Magyar Lóránt és Sebestyén Csaba parlamenti képviselő, Joó Andrea, a Maros megyei kifizetési ügynökség (APIA) és Antal Lehel, a vidékfejlesztési ügynökség (AFIR) képviselője.

Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke megnyitó beszédében annak fontosságát hangsúlyozta, hogy piacképes legyen a mezőgazdaság, megélhessenek belőle a gazdák, a vidéki fiatalok itthon találjanak megélhetési lehetőséget, és ne kényszerüljenek külföldre menni dolgozni. Ehhez biztosít keretet az RMDSZ, ezt szolgálja ez az új kezdeményezés is, ahogy fogalmazott a megyei elnök: „ha közösen lépünk fel, van lehetőség a fejlődésre”.

Az itthonmaradás támogatását hangsúlyozta Illyés-Tóth Sándor is, aki fontosnak tartotta, hogy a projektekben részt vegyenek a fiatal gazdák, és ne az elmenést válasszák. „Öröm, hogy olyan megyei elnökünk van, akihez bárki bekopoghat és megoldást kérhet” – emelte ki az alelnök. Ez a gazdák hozzászólásai alapján megerősítést nyert, hiszen elhangzott, hogy ha nem anyanyelvükön kommunikálhatnak egyes intézményekben, az tovább nehezíti a helyzetüket, főleg, ha pályázatírásról van szó.

Fontos a közös agrárpolitika

Sebestyén Csaba parlamenti képviselő, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke arról beszélt, hogy mi várható 2020 után, ami a pályázati lehetőségeket, a törvénykezést, szabályozást illeti. Az Európai Unió 2014-2020-as költségvetési periódusában szerzett tapasztalatok alapján foglalta össze a nehézségeket, illetve mindazt, ami a gazdák számára előnyt, boldogulási lehetőséget jelentett.

Hangsúlyozta, az erdélyi gazdáknak az lenne az ideális, ha 2020-at követően is a jelenlegi  agrárpolitikát folytatná az EU. Most a költségvetés 40 százaléka a mezőgazdasági fejlesztéseket célozza. Ha Nagy-Britannia kilépése az unióból megvalósul, akkor ez 10 százalékkal fog csökkenni – magyarázta, hozzátéve, hogy szükséges a közös agrárpolitika fenntartása, az a két pillér, amelyre most is alapozzák a támogatásokat.

Ez röviden azt jelenti, hogy a gazdák mellett az önkormányzatok is részesülhetnek a vidék fejlesztését szolgáló támogatásokban. A vidékfejlesztés ugyanis nagyon sok mindenre jelent megoldást, például az itthonmaradás mellett a piacképességet, a hagyományokat, az egészséges táplálkozást, a társadalmi problémák enyhítését is szolgálja.

A szakember kitért a mangalica és a bázna tenyésztésének és annak ösztönzésére tett erőfeszítések fontosságára is. Elmondta, míg korábban ebből a jellegzetesen erdélyi fajból mindössze 350-et törzskönyveztek a támogatói projekt elindítását megelőzően, ma már négyezret jegyeznek.

Miért nem pályáznak?

Az APIA kifizetési rendszeréről beszélt Joó Andrea, aki elmondta, 26 ezer gazdát várnak az ügynökségre. Magyar Lóránt a törvénykezést ismertette. Antal Lehel azt a kérdést szegezte a vele szemben ülő gazdáknak, hogy miért nem pályáznak? Ugyanis a Sebestyén Csaba bemutatójából arra is fény derült, hogy Maros megyében nagyon kevesen igényelnek uniós forrásokat, feltűnő, hogy alig egy-két pályázó akad csupán. Sokan a trágyatartó megépítésétől tartanak, vagy a túl szigorú szabályoktól – hangzott el a válaszok során.

Többen is elmondták: az az előírás riasztja őket vissza a pályázástól, hogy az EU előírása szerint az istállónak legkevesebb 200 méterre kell elhelyezkednie a lakóházaktól. Ez a mezőségi, de általában az erdélyi falvakban elég nehezen megoldható, hiszen sokszor még két lakóház között sincs több 50 méternél. Volt, aki arra panaszkodott, hogy miután összeállították a fiatal gazdák számára kiírt pályázatot, kiderült, hogy a fia nem pályázhat, mivel nincs érettségije.

Antal Lehel úgy fogalmazott a kérdésekre adott válaszában, hogy minden pénzt meg kell fogni, bátornak kell lenni és pályázni. Azon viszont, hogy a fiatal gazdáknak nincs meg a 12 osztályuk, nem tudnak segíteni – mondta Magyar Lóránt. Erdélyi falvainkban még mindig nagy a zűrzavar, ami a telekeléseket, az örökösödéseket illeti, az emberek elhanyagolják az adminisztratív munkát, nem járnak utána, hogy az iratok, ami a földterületeiket illeti, naprakészen rendezettek legyenek. A gazdák közül azt is elmondta valaki, hogy nem tudnak pályázatot írni, számukra még egy e-mail megfogalmazása és elküldése is nehéz, akárcsak egy egyszerű kérvény megírása.

A szövetkezeteké a jövő

A pályázatírásról, a kérvények megfogalmazásáról, a törvénykezés folyamatos ismertetéséről, a projekteken való részvétel körülményeiről nem is a gazdáknak kellene gondoskodniuk – hangzott el, hanem olyan szakembernek, akit megfizetnek ezért a munkájáért. Ha fejenként 50 lejt adnak egy erre szakosodott személynek, és ezt mondjuk húszan adják, akkor az nem megterhelő senki számára, de ahhoz, húsz gazdának össze kellene fognia, szövetkeznie – hangsúlyozta Magyar Lóránt, aki szerint pályázni is könnyebb, mezőgazdasági gépeket vásárolni is, ha többen pályáznak.

Egy-két hektár földterületre nem éri meg egy százezer eurós kombájnt vásárolni, ahhoz meg egy 25 ezer eurós asztalt. De ha száz-kétszáz hektárról van szó, akkor már igen – mutatott rá a szakember. A 2020 utáni időszakban a szövetkezeteknek van a legnagyobb esélyük a fejlődésre, haladásra. Ahhoz pedig első lépésként a gazdaköröket lehetne létrehozni – hangzott el a beszélgetésen.