Székelyföldiek is részt vettek a NagyiApp fejlesztésében
A NagyiApp egy olyan szociális platform (telefonos applikáció, honlap, illetve gyakorlatban is létező aktivitás), ahol időseket kérhetünk fel sütni, főzni, gyereket nevelni, társaságnak esetleg szakmát tanulni vagy tantárgyakat korrepetálni. Bár a lehetőség a budapestieket érinti, a fejlesztők között székelyföldiek is vannak, a NagyiAppot pedig máshol is elérhetővé tennék. A csíkszeredai származású Egyed Jánost kérdeztük.
Mi a NagyiApp célja?
Azt szeretnénk elérni, hogy az idősebbek organikusabban részt vegyenek a város mindennapi életében. Szeretnénk, ha az értéket, amelyeket egy tradicionális társadalomban képviselnek, megbecsülnénk. Azt akarjuk, hogy az emberek úgy tekintsenek az idősekre, mint segítségre és lehetőségre, a mindennapi életük megbecsült és szerves részére, nem pedig úgy, mint régi, foszlott szőnyeg.
Honnan származik az ötlet? Milyen életszemlélet, filozófia húzódik meg az app mögött, voltak például hasonló elképzelések korábban, vagy az általatok elnyert Design Terminál – Smart City Lab pályázata lehetősége adta a témát?
Sokat gondolkoztunk a fejlődő városokkal kapcsolatos problémákon, de sohasem gondoltuk, hogy nekivágunk és megoldjuk az egyik legnehezebbet. Az egyik ilyen témakör, ami maga a probléma is, az elöregedő városok voltak. Nagyon sokszor előjött ez a kérdés a baráti beszélgetések során, akár interneten olvasgatva is a lábunk elé fekszik. Ez a téma, ugyanúgy, mint a globális felmelegedés, statisztikai alapokon álló tényként elismert, de mindaddig, amíg az ember nem tapasztalja, ez fel sem tűnik számára, illetve nem zavartatja magát vele. Sajnos ilyen „struccgondolkodásúak” vagyunk... tudjuk, hogy károkat okozunk, ha nem gyűjtjük szelektíven a szemetet és szétdobáljuk, tudjuk hogy árvizek lesznek, ha letaroljuk az erdőt, amíg viszont a saját házunkat nem viszi el a víz, vagy az ivóvizünk nem lesz ihatatlan pár kidobott ceruzaelemtől, addig nem érdekel a dolog... Visszatérve: szerettünk volna egy startupot elindítani, de túl sok ötletünk volt, és nem voltunk nagyon határozottak. Ebből a holtpontból lökött ki minket a pályázati kiírás. Remélem, akinek világmegváltó ötlete támad, minél előbb nekiáll és létrehozza...
Tavaly megnyertétek az említett budapesti Design Terminál – Smart City Lab pályázatának idős város kategóriáját. Milyen hozadékai vannak egy ilyen díjnak?
A támogatás, amit kaptunk bruttó 2.5 millió forint volt és a Design Terminál csapata szakmai segítséget nyújtott a pályázat időtartama alatt. Itt sokat tanulhattunk olyan munkaterületekről amelyekről még nem is hallottunk.
Hogy halad most a projekt, kialakult egy közösség a NagyiApp körül?
Lassan de biztosan működésképessé válik. Van már honlapunk, ahol a csatlakozni vágyó regisztrálhat annak tudatában, hogy már stabil közösség a háta mögött, de most egyelőre az applikáció fejlesztésére koncentrálunk, illetve szeretnénk tovább pályázni. Addig is lehet csatlakozni a közösségünkhez, ahol különböző programokon vehetnek részt az idősek, a fiatalok pedig megismerkedhetnek velük és tudományaikkal. A közelmúltban Budapest Fővárosa, az ŐKA és a BVA felkérésére szerveztünk egy egész adventet átölelő eseménysorozatot az idősek karácsonya nevében, az is nagyon jól sikerült.
Szeretnétek terjeszkedni? Nyugatra, vagy – mert a csapatnak vannak székelyföldi tagjai – itthon?
Igen, mellettem a barátnőm, Erőss Anita, a csapat iOS fejlesztője is székelyföldi. Nagyon is szeretnénk terjeszkedni hazafele, legfőképp a projekt applikáció-részével. Szerencsére nálunk az idősek elhanyagolása még nem akkora probléma most, de előbb utóbb azzá válik. A közösség fejlődése viszont az egyénektől függ; persze van, aki egyszerűen regisztrál a weblapon, és van, akinek arra van szüksége a csatlakozáshoz, hogy megjelenjenek az eseményeink a közelében.
És igen, nyugatra is szeretnénk terjeszkedni. Az egyik csapattagunk ,Miriam Schmalen Németországban él, reméljük tehát, hogy az ottani közösség is pont olyan lelkesedéssel fogja fogadni a platformot, mint itt.
Mivel foglalkozol a projekt fejlesztése mellett?
Az utolsó évemet végzem a bukaresti Ion Mincu Építészeti és Urbanisztikai Egyetemen mint tervező, és most diplomázok. Nagy élvezetet lelek a szakmában, így valószínűnek tartom, hogy ezen a területen folytassam a munkásságom, szimbiózisban a NagyiAppal. Különöséppen érdekelnek mostanában a vidékfejlesztési stratégiák és a design, emellett szabásmintákat készítek a csíkszeredai Vitroglass cég ólomüvegei mellé. Ez lenne a harmadállásom, viszont most mindenképpen az első kettőre fókuszálok.