A kézdivásárhelyi Erőss Sándor formatervező gyerekkora óta érdeklődik a környezetünk átalakítása iránt, így szinte sorsszerű volt, hogy a dizájn szakot végzi el, majd ebben a szakmában próbál meg érvényesülni. Munkája mellett azonban az ismeretek átadása és az esztétikai érzékek kifejlesztése is érdekli, ezért másodmagával megalapította a KreaKids Stúdiót, amellyel a gyerekeket szólítják meg. Interjúnkban a formatervezésről mint szakmáról és művészeti formáról, az oktatásról kérdeztük.

Hogyan vezetett az utad a dizájn világába?

Már egészen kis koromban szerettem barkácsolni, a Batman-figuráimnak szobákat rendeztem be, kartonból bútorokat készítettem, autókat építettem a figuráknak… Később édesanyám egy benevezett aszfaltrajz-versenyre, ahol Vetró András tanár javasolta a rajzosztályt nekem – szerintem itt kezdődött el a művészet iránti érdeklődés. A suliban tovább fokozódott ez a rajzolás, barkácsolás utáni vágy, óriási vízköpőket készítettem farsangra az iskolai színdarabokhoz, maszkokat, a füzeteim tele voltak rajzokkal. Hamar elérkezett a szakmaválasztás ideje, itt a szüleim segítettek sokat, támogattak. Először csak a művészet járt az eszemben, de aztán lassan körvonalazódott a dizájn szak is. Kezdtem magánórákra járni Kovács Éva építészhez, és Damokos Csaba belsőépítészhez.

Milyen készségek, tudás kell ahhoz, hogy valaki jó dizájner legyen?

Elsősorban nagyon fontos a kreativitás, stílusérzék, rajztehetség, művészi látásmód, részletek iránti érzékenység és most már napjainkban szinte elmaradhatatlan bizonyos tervezői szoftverek ismerete, hiszen nagyon fontos a prezentáció. Szükséges az elkötelezettség a szakma iránt. Egy jó designer pontosan el kell tudja mondani, hogy mik a tervezés lépései, igazából akkor születik jó eredmény, hogyha a szükséges munkafázisokon végigmegyünk, és csak nagyon indokolt esetben hagyunk ki lépéseket. Belsőépítészként elsősorban a belső terek alakítása a fő feladat, ebbe beletartozik esetleg akár falak mozgatása, terek áthelyezése, bizonyos funkciók felcserélése, majd megtölteni a teret élettel, tartalommal, színnel, anyagokkal, dekorációval, fénnyel.

Nap mint nap fejlesztenünk kell magunkat,  technológiákat megismerni, tisztában kell lennünk azzal, ha valamit megtervezünk, azt miként lehet kivitelezni. Sok munkával, fáradtsággal, éjjelezéssel jár ez a szakma, ha szorít a határidő, akkor nincs alvás, csak munka, munka, munka, utána kis pihenés, és sokszor ez így megy napokon át. Ez egy nagyon összetett szakma, szerteágazó ismereteket követel, hiszen szükséges építészeti alapismeret, bútortervezés, sőt még némi faipari ismeret is, rálátás a hazai illetve nemzetközi trendekre. Ennek ellenére sokan úgy gondolják, hogy a belsőépítész csak berendezi a lakást, ezért gyakran összetévesztik a lakberendezővel.

A nevedhez fűződik a KreaKids Stúdió. Miről szól ez a kezdeményezés?

A KreaKids szerves részét képezi az életemnek, inspirál, hogy inspirálhassak. A stúdiót 2011 novemberében hoztuk létre a társammal, Babos-Máthé Réka divattervezővel. Egy hét alatt sikerült összeírnunk a tevékenység alapjait, jövőbéli projekteket, logót, szóval kevés alvás és rengeteg munka követte az ötlet megszületését, de sikeresen startoltunk, amire büszkék is vagyunk. A célunk az, hogy már egészen kis kortól kezdjük el a diákok művészi nevelését, fejlesszük a kreativitásukat, esztétikai érzéküket. Inkább a gyakorlati tudásra koncentrálunk az elméleti mellett, ugyanakkor szorosan összekapcsolódik mindkettő. A gyakorlat folyamán elsajátítják az elméletet, így könnyebben megmarad bennük, szinte észre sem veszik, de folyamatosan fejlődnek, okosodnak. A legkisebb diákunk 4 éves, és egészen a végzős diákokig tartunk foglalkozásokat. Alaptevékenységeink a design különböző szakterületeire éleződnek ki, mint például a formatervezés, divattervezés, média design, animáció, rajz. Büszkén kell mondanom, hogy diákjaink nagyon jó sikert érnek el különböző versenyeken, most is Ausztráliában vetítik az egyik animációs filmünket.

Alapítótagja vagyok ugyanakkor a CsomóPont egyesületnek, amellyel fejlesztenénk a Kovászna megyei települések, termékek arculatát, és különböző építészeti projekteken, táborokon dolgozunk úgy helyi, mint külföldi szakemberekkel.

Mit jelent a formatervezés az életünkben? Mármint: milyen volna a világ, ha nem adnánk erre?

Amikor kérdezik a kicsik, hogy mit jelent a design, mindig azt válaszolom, hogy minden, ami minket körülvesz, tárgyak, épületek, de a természetet sem kell kifelejteni. Azt tanították, hogy a természet a világegyetem legjobb tervezője, amit tudunk arányokról, esztétikáról, repülésről, mind neki köszönhető. Sajnos manapság, ha szétnézünk a minket körülvevő világban, akkor rájövünk, hogy sokszor nem kap elég hangsúlyt a design, az építészet. Rengeteg a szemet sértő, rikító színű ház, úgy érzem időnként, így akarják érzékeltetni, hogy vegyék észre az emberek, ők mit alkottak… aztán meg miért ne díszítenék a ház oldalának egy részét mondjuk egy narancssárga csempével? Ezekre a dolgokra kellene komolyabb szabályozás, hogy egy barátságosabb, környezetben éljünk.

Milyen előnye és hátránya van annak, hogy Kézdivásárhelyen élsz? Lehet úgy dolgozni, ahogyan azt egy nagy nyugati városban lehetne? Megtérülnek az esetleges hátrányok?

A Kézdivásárhelyen való élet legfontosabb előnye a család, a barátok jelenléte, akik az életünk szerves részét képezik, ugyanakkor a dizájnt mint szakmát nézve könnyebben megismernek és kevesebb a konkurencia is – ami egyben hátrány is, mert a versenynek mindig fejlesztő hatása van egy szakmára nézve. Nyugaton is lehet egy tervezőből egy bútorüzletben ügyintéző, itt is lehet jó munkákhoz hozzáférni, csak meglehetősen nehéz. A sors hozza ezeket a kapcsolatokat, folyamatosan nyitott szemmel kell járni. Ez a szakma sem könnyű, felelősséggel jár, odafigyeléssel, utánajárással, de sok energiát befektetve úgy érzem, meg lehet közelíteni egy külföldi szintet is. Persze ez jóval több időbe kerül.