Saját könyves- és társasjátékosboltja, valamint tervezőcége van a sepsiszentgyörgyi Biró Csongornak. Története rendhagyó: akkor lett alkalmazottból vállalkozóvá, amikor dühöngött a gazdasági válság. Évekig csak bízhatott abban, hogy üzletének mérlege negatívból pozitívba fordul át. A fiatal háromszéki vállalkozóval eddigi történetéről és jövőképéről beszélgettünk.

Előbb egy tervezőcéget, aztán egy boltot nyitottál. Előbbinek hogyan alakult a sorsa?

Cégemet 2004-ben indítottam, de öt éven át nem vettem részt a működésében, egy másik cégen belül működött. Építőmérnökként végeztem Brassóban, és ott is dolgoztam a szakmámban és ott is éltem, de a gazdasági válság elején úgy éreztem, hogy változtatnom kell nemcsak emiatt, hanem azért is, mert a magánéletem másképp képzeltem el, itthon. Hazaköltöztem, és 2009-2011 között alkalmazottként, tervező mérnökként dolgoztam, de saját cégem is fejleszteni kezdtem. A terveim bejöttek, volt szabadidőm is, a magánéletemre is tudtam figyelni, minden úgy zajlott, ahogy azt elképzeltem.

Éppen a válság kezdetén belefogni egy vállalkozásba meglehetősen kockázatosnak tűnik…

Kockázat mindenben van, de ha az ember odaadással végzi a munkáját, és bízik magában, akkor a válság éppen a pozitívumokat hozhatja ki belőle. Visszaesés az itthoni cégnél is érződött, ahol dolgoztam, ezért döntöttem úgy, hogy teljesen önálló vállalkozó leszek, és saját cégemmel foglalkozom csak.

Ha a cég jól ment, miért döntöttél úgy, hogy egy a profilodtól elütő új projektet indítasz: egy boltot?

Az építőiparban mindig vannak olyan időszakok, amikor a munkálatok visszaesnek, én pedig azon gondolkodtam, hogyan hasznosítsam a kieső időt. Korábban kapcsolatba léptem egy olyan céggel, amely új lehetőségeket, gondolatokat ébresztett bennem, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy egy új típusú vállalkozásba vágok. Olyan dolgokat akartam forgalmazni, amikre nekem is és a környezetemnek is szüksége van és mindenképp valamilyen pluszt akartam bevinni az emberek életébe ezeken a termékeken keresztül. Mivel tervező vagyok, irodai felszereléseket rendszerint használok, így első körben ezeket szereztem be. Üzleti és motiváló könyveket is sokat olvastam akkor, ezekkel is megtöltöttem a polcokat, végül pedig a társasjátékok, különböző fejlesztő játékok mellett is döntöttem, mert ez hiánycikk a környéken.

Értek meglepetések?

Az üzletet egyik napról a másikra nyitottam meg mindenféle tudás és reklámozás nélkü. Az első rendelést megtettem, a bútorokat megterveztem és legyártattam, ezzel a pénzem pedig elfogyott, az emberek pedig még mindig nem tudták, hogy létezik ez a bolt. Hát... nem volt könnyű időszak, az biztos. A nehézségeket az okozta, hogy a sok kihívás egyszerre jött, a tudást pedig meg kellett szereznem, viszont a költségek folyamatosan jöttek, nem vártak rám. Mára, azt mondhatom, hogy a nehéz korszakon túl vagyok, úgy érzem stabil alapokat építettem a vállalkozásomnak.

Sokszor megfordult bennem, hogy nem csinálom tovább, de a vásárlóktól kapott pozitív visszajelzések, a feleségem támogatása és a kitartásom egy jó cél mellett, no meg a vágy, hogy végig is csináljam, továbblendítettek a holtpontokon . Volt egy időszak, amikor én árultam az üzletben, rendszeresen elbeszélgettem a vásárlókkal, törekedtem arra, hogy ne ugyanazt a vásárlói élményt kapják az emberek amit megszoktak más üzletekben, hanem valami olyat ami miatt következőkor is szívesen visszajönnek hozzánk és akár ajánlják is üzletünket ismerőseiknek. Ez üzletünk reklámja. Ha a vásárló elégedetlen, azt jelenti, hogy nem végeztük jól a munkánk, ezért folyamatosan tanulunk tőlük.

Mit tervezel a jövőben?

Kétnyelvű webshopot szeretnék indítani, ahol román és magyar nyelvű vásárlók is megtalálhatják, amit keresnek. A webshop az offline üzletünk kiegészítője lenne mivel, úgy gondolom, más érzés, amikor az emberek megfoghatják a terméket, belelapozhatnak a könyvekbe, belenézhetnek a játék dobozába, akár ki is bérelhetik – mert nálunk ezt is lehet.

A webshop létrehozásával mindenképp szeretnénk bővíteni munkatársaink számát is. Én úgy vélem, az élet egy nagy társasjáték, ahol a szabályok folyamatosan változnak, és a játékmező túl nagy ahhoz, hogy átlássuk. Mi csak azt tehetjük, hogy élvezzük a játékot és alkalmazkodunk az adott körülményekhez. Én mindenképp ezt az elvet akarom követni a jövőben, és ezt átadni gyermekeimnek is.