Mennyország és pokol Szászfenesen – túl gyorsan nőtt nagyra Kolozsvár alvóvárosa

A Kolozsvár melletti Szászfenesen elfogadható áron lehet lakást vásárolni, de utána az ember napi mimimum két órát ücsöröghet a forgalmi dugóban, a gyerekét meg viheti kolozsvári iskolába, helyben ugyanis nincs elég osztály.

A településtől délre, az E60-as műúttal párhuzamosan húzódó dombokról nézve Szászfenes kietlen betonrengetegnek tűnik. Típustervek alapján sokszorosított, nyílegyenes sorokba rendezett jellegtelen tömbházak mindenfelé, az épületek tömkelegét még csak véletlenül sem szakítja meg itt-ott egy zöldövezet.

A utcákat járva a nagyközség kinézete semmivel sem kedvezőbb, mint madártávlatból: egymás hegyére-hátára épített, a lehető legprimitívebb architektúrájú, az esztétikai szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával tervezett sorházak, beton és aszfalt, aszfalt és beton.

A zsúfolt, szürke utcák monotóniáját helyenként gyommal benőtt, jókora telkek szakítják meg. Semmi jele annak, hogy az elöljáróságnak lenne bármiféle urbanisztikai és településfejlesztési koncepciója. Ugyanakkor a növekedésnek szemmel láthatóan távolról sincs még vége, a panelház-város több pontján is újabb társasházak vannak épülőfélben.

Olcsó lakhatás, hiányos infrastruktúra

A lehangoló településkép ellenére Szászfenes áldás, mentsvár volt az elmúlt években kolozsváriak ezrei számára, akik a csillagászati árak miatt nem engedhették meg maguknak, hogy a városban lakást vásároljanak. Bár újabban Fenesen is megugrottak az ingatlanárak, azok még mindig messze elmaradnak a kolozsváriaktól, egy kétszobást 40 ezer eurónál kevesebbért meg lehet vásárolni, háromszobást pedig találni 50 ezer euró alatti áron.

Ennek következtében tizenegynéhány év alatt a 2007-ben még csak 7600 lakosú község népessége megsokszorozódott, napjainkban többen lakják, mint jó néhány várost. 12 hónap alatt, 2017. január 1. és december 31. között Szászfenes lakossága 11 százalékkal nőtt, 31 600 főről 35 100-ra. A tényleges lakosság száma azonban ennél jóval több, egyes vélemények szerint 50 ezer körül van.

Nagyon sok kiköltöző megtartja a kolozsvári címét, mivel a gyerekét városi bölcsődébe, óvodába vagy iskolába szeretné járatni. A szülők általában nem sznobságból cancukáztatják a gyerekeiket Kolozsvárra, hanem kényszerűségből. Fenesen az oktatási infrastruktúra nem tartotta a lépést a lakosság növekedésével, állami óvodai és iskolai hely a szükségesnél kevesebb van, bölcsőde pedig nem működik a községben. Épül egy új iskola, ám a küszöbön álló tanévben még nem fogad diákokat, az önkormányzat ugyanis nem volt megelégedve a kivitelező által végzett munkával, s a nyáron felbontotta a szerződést.

A hiányos oktatási és szociális hálózat távolról sem az egyetlen olyan dolog, ami megkeseríti vagy legalábbis megnehezíti a fenesiek életét. Valószínűleg vannak olyanok, akik napjában kétszer átkozzák a napot, amikor eldöntötték, hogy, kiköltöznek: először a reggeli csúcsforgalomban, utána meg a délutániban.

Kínszenvedés bejutni a városba

S.-nek a fenesi Leányvár lakótelepen található lakása és a kolozsvári munkahelye közötti távolság hozzávetőleg 7 km. Roppant szerencsés, mivel kötetlen program szerint dolgozik, ezért aztán általában már hajnali fél hatkor autóba ül, s ideális esetben tíz-tizenkét percen belül meg is érkezik a fellegvári irodába. Hazafelé röviddel 2 óra után indul, ilyenkor jó 20 percet vesz igénybe az út.

Ha azonban valamilyen okból kifolyólag reggel csak 7 óra körül indul el, akkor, fenesiek ezreivel egyetemben, minimum egy órát araszol a forgalomban, de meglehet, hogy másfelet, s hasonlóképpen hazafelé is. S.-t nem a bioritmusa ugrasztja ki hajnalban az ágyból, az motiválja, hogy nem szeretne napi egy-másfél órát forgalmi dugóban tölteni.

A. szintén Fenesről ingázik, ugyanabba a fellegvári irodába. Dörzsöltebb S.-nél, később indul, de a Szamos bal partján futó terelőutat használja. A gond csak az, hogy egyre több a hozzá hasonló dörzsölt autós, ezért aztán az utóbbi időben a terelőút szinte ugyanolyan zsúfolt, mint az E 60-as, ráadásul, mivel van egy meredek szakasza, havas, jeges időben nehezen járható.  

Napi 54 ezer jármű

Az E60-as műút Fenes és Kolozsvár közötti szakasza országos szinten éllovasnak számít a forgalom tekintetében. A hivatalos statisztikák szerint átlagban napi 59 ezer jármű halad át rajta, forgalmasabb Bukarest Otopeni felőli bejáratánál is, amelyen csak 54 ezer autó gördül át, de volt olyan nap, amikor a kolozsvári Műszaki Egyetem szakemberei 74 ezer járművet számoltak meg rajta.

A megoldás egy új terelőút lenne, mely a Leányvártól indulna, s a dombok alatt futva, a Metro és a Vivo mögött elhaladva érné el a Monostor negyedet. Az önkormányzat el is fogadta az út megépítésére vontakozó határozatot, a versenytárgyalás is megvolt, csak épp a munkálatok nem haladnak, mivel a nyomvonalra eső telkek kisajátítása késik. Egy Gyalut Apahidával összekötő, Fenest is tehermentesítő út szerepel az országos közlekedési infrastruktúra fejlesztésére vontakozó Master Planban, ezt 2020-ra kellene befejezni.

Nem hangzik rosszul, egyetlen apró gond van vele, az, hogy a kivitelezése el sem kezdődött. Új terelőút hiányában pedig a forgalom egyre nehézkesebb lesz, mivel egyre újabb tömbházak épülnek a községben, a lakosság növekedése nem áll le.

Építési stop lenne a megoldás?

Az új építési engedélyek kiadásának a felfüggesztése az egyik követelése a településen uralkodó állapotokkal elégedetlen civil kezdeményezésnek, melynek egyik hangadója Székely Róbert. „Amíg nincs elegendő bölcsődei, óvodai, iskolai hely, értelmetlen új építkezéseket engedélyezni, így Fenes csak még zsúfoltabb lesz” – állítja. Véleménye szerint az alapvető probléma az, hogy az önkormányzat Kolozsvár alvóvárosaként képzeli el a települést, munkahelyteremtést elősegítő intézkedései nincsenek. Ezért a helyi lakosok tömegével ingáznak Kolozsvárra, aminek a következménye az egyre nehézkesebb közlekedés.

Albert Zoltán önkormányzati képviselő szerint a szászfenesi gondok nagyrészt velejárói egy település gyors fejlődésének. „Kolozsvár talán nem ugyanolyan zsúfolt?” – teszi fel a költői kérdést. Azt azonban elismeri, hogy a település menedzsmentjével vannak gondok, a polgármester nem megfelelően kommunikál a képviselő testülettel, a közügyek gyakran nem átláthatóak, amire példaként a terelőutat hozza fel.

Az építési engedélyek kiadásának felfüggesztését ellenben nem látja járható útnak, mondván, ha egy beruházónak minden intézménytől megvan az engedélye, rendben vannak a papírjai, akkor az önkormányzat nem gördíthet akadályt egy építkezés elé.  

Chiajna a csúcstartó. Szászfenes távolról sem az egyetlen hazai település, amelynek a lakossága robbanásszerűen nő. A szintén Kolozsvár vonzáskörzetében fekvő Apahidának a rendszerváltáskor még csak 7600 lakosa volt, jelenleg azonban már 13 ezer. A Nagyszeben alvóvárosának számító Sellenberket ezelőtt másfél évtizeddel 4200 fő lakta, napjainkban közel 12 ezer. A Temesvárral összenőtt Újszentesen 2002-ben 2600-an éltek, időközben a lakosság száma, a megyeszékhelyről kiköltözőknek betudhatóan, 11 ezerre nőtt. Hasonló a helyzet a szintén Temes megyei Gyüregen, ahol tavaly 12 százalékkal nőtt a lakosság, 11 ezer főre. A legnagyobb arányú növekedést mégsem erdélyi település érte el tavaly, hanem a Bukarest melletti Chiajna, ahol 2017 december végén 15 százalékkal éltek többen, mint január 1-én, 22 700-en.

Kapcsolódók

Kimaradt?