Tíz éve néhány lelkes embernek köszönhetően a krónikus beteg gyermekek is táborozhatnak teljes biztonságban. Az első Yuppi táborban, 2011-ben 35 gyermek volt, azóta több mint ezer táborozó szerzett életre szóló élményeket ezeken a rendezvényeken.

A Yuppi Tábormozgalom Egyesület 2011-ben jött létre. Kónya Zsuzsánna ügyvezető igazgató szinte a kezdetektől, 2012 óta vesz részt a mozgalomban. „Lelkes önkéntesek részt vettek a Bátor Táborban Magyarországon, ott tanulták meg az élményterápia módszerét, és arra gondoltak, hogy itt Romániában is létrehoznak egy hasonló tábort azért, hogy az itteni krónikus beteg gyerekek életét is meg tudják változtatni” – mondta az indulásról Kónya Zsuzsánna.

Az első táborban 35 diabéteszes kamasz vett részt, körülbelül három-négy erdélyi megyéből, sok bátor táboros tapasztalt önkéntessel. A terápiás rekreáció módszerét alkalmazták, azaz minden gyerek elé személyre szabott kihívásokat állítottak, a sikerélményeikre folyamatosan visszajeleztek és megerősítették a résztvevőkben a felismert erőforrásokat.

Van, akinek kihívás lehet, hogy egyáltalán felüljön egy lóra, másnak viszont az, hogy széttárt karokkal üljön lóháton. A krónikus beteg gyermekeknek sok esetben az is kihívás, hogy barátkozni kezdjenek, hiszen nagyon sok időt töltenek kórházban, a családjuktól, barátaiktól távol, épp ezért ők nehezebben tartanak fenn baráti kapcsolatokat, és sokszor úgy érzik, a társaik nem értik meg őket.

A kihívások teljesítéséből sikerélmény fakad, a gyermekek felfedezik, hogy ők is bátrak, kitartóak, ők is tudnak kapcsolódni a többi gyerekhez, és ezeket az élményeket, tapasztalatokat magukkal viszik a mindennapi életbe.

Az élményterápiás módszer alapját képezi a Serious Fun Children’s Network hálózatnak, a nemzetközi kutatások pedig azt mutatják, hogy a módszer akkor a leghatékonyabb, ha egy gyermek legtöbb három táborban vesz részt, ezért ők is meghatározták ezt a Yuppi táborokban, tudtuk meg Kónya Zsuzsannától. A frissen diagnosztizált gyermekeknek, valamint azoknak igyekeznek helyet biztosítani, akik még nem voltak táborban. A visszatérők között volt olyan, aki két egymást követő évben volt kölyökturnusban, majd kihagyott egy-két évet azért, hogy jöhessen kamaszturnusba is.

Évről évre többet vállaltak

Minden évben továbbfejlesztik a mozgalmat, egyre többet nyújtanak. Az első, 2011-es táborban csak magyar gyermekek vettek részt, 2012-ben már kétnyelvű táborokat szerveztek, mert „a betegség nem válogat”. 2014-ben már két tábort szerveztek, ekkor osztották két korcsoportba a gyerekeket. A kölyökturnusban 7–13 évesek vettek részt, a kamaszturnusban pedig a 13–17 évesek. Az első években csak diabéteszes gyermekek táboroztak, 2015-től pedig rákbeteg, illetve autoimmun betegséggel élő gyermekek, például sokizületi gyulladásosok is jöhettek, évről évre egyre több betegségtípust sikerült lefedniük.

A következő nagy lépés 2017-ben volt, akkor szervezték meg az első családi tábort, ebben tíz évnél fiatalabb rákbeteg gyermekek voltak a szüleikkel, testvéreikkel, itt az élményterápia az egész családnak szólt. Attól kezdve évente négy táboruk volt, ezek szervezésekor arra figyeltek, hogy minél több megyéből egyre több gyermeknek legyen lehetősége táborozni. A pandémia miatt 2020-ban nem lehetett tábort szervezni, azonban fontosnak tartották, hogy a krónikus beteg gyerekek mellett maradjanak, így abban az évben online foglalkozásokat és táborokat szerveztek, mondta az ügyvezető igazgató.

„Idén a járványhelyzet miatt elég későn döntöttük el, hogy visszatérünk a fizikai táborokhoz, és ez azt is jelentette, hogy nagyon gyors tempóban szerveztük meg ezeket, máskor januártól júliusig tartott a szervezőmunka, ezt most június elején kezdtük el, és két családi tábort tartottunk, amelyben összesen 41 család vett részt, ami 144 résztvevőt jelentett. Hatalmas élmény volt szerintem az önkénteseknek is, hogy végre visszatérhettek a táborba, de a családoktól is nagyon pozitív visszajelzések jöttek, várják az újabb találkozást és szeretnék ezután is tartani egymással a kapcsolatot” – mesélte Kónya Zsuzsánna. Idén arra összpontosítottak, hogy nehéz körülmények között élő, illetve ez évben vagy tavaly diagnosztizált gyermekek táborozhassanak a családjukkal.

„A túljelentkezés miatt októberben szervezünk egy újabb hétvégét azoknak a családoknak, akiket a nyári táborokba nem tudtunk fogadni a létszámkorlátozás miatt. Most erre készülünk nagy lendülettel és lelkesedéssel, és nagyon várjuk őket is Mezősályiba” – tette hozzá.

Egy Facebook-csoportot is létrehoztak, ebbe azok a szülők jelentkeztek be, akik részt vettek a táborokban, vagy részt vesznek az októberi családi hétvégén. Szeretnék ezt a csoportot bővíteni más, krónikus beteg gyerekek szüleivel, és ezen keresztül támogatni őket a táborokon kívül is. Először is kiderítenék, hogy milyen szintű támogatásra van szükségük. Nagyon sokan nem tudják például, hogy milyen jogaik vannak a betegség kapcsán, és nem ismerik a lehetőségeiket – ebben is szeretnének nekik segíteni.

Mezősályiban, a Maros megyei településen bérlik a táborhelyet. Minden évben visszatérnek, ott ugyanis többek között lehet evezni, magas kötélpályás tevékenységeket tartani, és van orvosi rendelő is. A táborokban az orvosi felügyelet kulcsfontosságú. Általában egy-egy orvos 7-8 gyermekkel foglalkozik, ők is önkéntesek, azaz Manók, ezért nem fehér köpenyben vannak a táborozók között. Mérik a vércukorszintet, figyelnek az inzulinadagolásra, ők felelnek az egész csoport testi épségéért.

Fontos tudni, hogy a Yuppi táborok a résztvevők számára teljes mértékben ingyenesek. Eddig minden évben sikerült előteremteniük a táborok költségéhez szükséges eszközöket, sok évig támogatta őket a Bátor Tábor pénzügyileg is, nem csak a tudással, illetve ezen kívül pályáznak, jótékonysági rendezvényeket szerveznek, nagyon sok magánszemély és cég is támogatja őket.

Az önkéntesek jelentik a táborok szívét-lelkét

A táborok szívét-lelkét az önkéntesek jelentik, ők komplex jelentkezési folyamaton mennek át, amelyben kiválasztják azokat, akik felelősséget vállalnak a gyermekekért és a tábor előtt képzésben is részesülnek.

Kocsis Kincső Hanna, a Yuppi szakmai igazgatója önkéntes volt a 2011-es indulásnál, második évtől táborvezető-helyettesként dolgozott, szintén önkéntesként, és néhány éve munkatárs. Az idén megtartott két tábort ő vezette, de évek óta részt vesz a szerteágazó évközi szervezőmunkában is. A szakmai oldalhoz tartozik a táborok előkészítése, az önkéntesek toborzása és képzése, a gyerekek és családok toborzása, az orvosokkal való kapcsolattartás.

A Yuppi táborokban nagyon fontosak az önkéntesek, hangsúlyozta a szakmai vezető is. Alapvető feltétel, hogy húsz évesnél idősebbek legyenek, örülnek az egyetemisták jelentkezésének, de az önkéntesek között vannak pedagógusok, szociális munkások, segítő szakmában dolgozók, sőt van köztük katona, rendőr, jelmeztervező, színész, informatikus, üzletember és nyugdíjas is, és a krónikus beteg gyermekek szülei közül is jelentkeztek már önkéntesnek.

„Olyan, mint egy csoda az a hét, amit együtt töltünk a gyerekekkel, illetve már az önkéntesképző hétvége is élményekkel gazdagítja a jelenlévőket. Ami engem a mai napig motivál és ami erőt ad, az a közeg. Azok az emberek, akikkel találkozni lehet, a közösség, ezen felül meg a fejlődési lehetőség. Mondhatnánk azt, hogy a jó társaság, a csapat, és nem utolsó sorban a közös cél” – összegezte Kocsis Kincső Hanna.

Az egyik legszebb tapasztalata az, hogy az egykori táborlakókból lesznek önkéntesek, tette hozzá, s egy Kónya Zsuzsánnával közös élményüket idézte fel. „Volt egy kislány, aki évről évre visszajárt, mindig kölyökturnusba. A harmadik turnusa végén odajött hozzánk, és azt mondta, számolja az éveket, hogy mikor lesz már 20 éves, mert vissza szeretne jönni hozzánk önkéntesnek. Ő még nincs 20 éves, de egyre többen vannak, akik nálunk táboroztak, és visszajárnak önkéntesként. Az a szép ebben, hogy ők valódi példát tudnak adni a krónikus beteg gyereknek, hiszen ők is krónikus betegek, és megmutatják, hogyan lehet teljes életet élni, ha tudatosan figyelnek a saját betegségükre. Arra ad lehetőséget ez a tábor, hogy a gyerekek felfedezzék a saját erőforrásaikat és a saját értékeiket, ezáltal erősödik az önbizalmuk, és merik vállalni azt is, hogy feszegetni kezdjék a határaikat.”

A zárszó mindkét hölgy részéről a köszöneté: Kónya Zsuzsánnától megtudtuk, hogy idén egész évben a 10. születésnapjukat ünneplik, apró akciókat találnak ki mindenkinek, akivel együtt dolgoztak, hogy megköszönjék a bizalmat, a lelkesedést, azt, hogy támogatnak évről-évre. Kocsis Kincső Hanna azt hangsúlyozta, hogy sem az önkéntesek, sem az orvosok, sem a támogatók lelkesedése és kitartása nélkül nem tudnának maguk mögött ennyire sikeres tíz évet.