Moldva legrégebben lakott területéről, Németvásárról (Târgu Neamț) vezette a sors Székelyföldre, ahol „fogadott gyergyószékiként” egy magyar zenekar élén vált ismertté itthon és külföldön egyaránt: Nicuta Alin román nemzetiségű szülők gyermeke, mégis székelyként tekint magára. Elkápráztatják a Gyergyói-medencét körülölelő fenyvesek, a Maros csendes áramlása, úgy érzi, megtalálta gyökereit a magyar nyelvben és a néptáncban – a nemzeti öntudat az elmúlt 28 év alatt észrevétlenül ivódott zsigereibe, így nem titkolt célja Székelyföld bűvkörében családot alapítani. Az egyre népszerűbb 4S Street zenekar frontemberével magyar-román együttélésről és székely-román érzelmekről beszélgettünk. Megtudtuk, inkább érzi fél-fél embernek magát a kulturális keveredés miatt, semmint egyetlen egésznek.

Nicuta Alin élettörténete azt mutatja, nem a vér és a születés határozza meg, hogy kiből válik székely, hanem az elköteleződés és a kultúra iránti ragaszkodás. Jómaga legalábbis így „nőtt” székelyföldivé, hiszen alig volt kéthónapos, amikor szülei a munkavégzés miatt maguk mögött hagyták Moldvát, és Gyergyóalfalura költöztek.

Noha a szülők sosem sajátították el a magyar nyelvet, és máig románul beszélnek, két gyermekük észrevétlenül tanulta meg azt, szinte anyanyelvi szinten: „volt időszak, amikor a bölcsődében jobban beszéltem a magyart, mint az anyanyelvemet” – részletezte Nicuta Alin telefonbeszélgetésünk folyamán, hangsúlyozva, hogy kivételes helyzetükből otthon gyakran előnyt kovácsoltak. Testvérével „titoknyelvként” használták a magyart, azaz, ha olyan tanácskozni valójak akadt, amit nem szerettek volna szüleik tudtára adni, nem románul vitatták meg.

A bölcsődei és óvodai időszak alatt életre szóló barátságokat kötött: cimborái máig mellette vannak, többek között ennek köszönheti, hogy a magyart hibák nélkül beszéli. Az írás és olvasás elsajátításával azonban akadtak nehézségei, szüksége volt némi gyakorlásra, hogy a jellegzetes nyelvtant és hangformálást is megtanulja, illetve helyére tegye fejben a sok magánhangzót és mássalhangzót, ami a románban nem található. Óvoda után az elemi osztályt már román „osztályközösségben” végezhette: egyetlen osztálytársa volt, a pap fia, aki eggyel fölötte járt, azaz első és második osztály összevonva tanulhatott két diák részvételével. A tanítónője saját édesanyja volt, tehát odahaza és tanórák keretében csak román szavakat hallott, szüneteken azonban magyart – és mivel a barátságnak nagyobb ereje volt, mint a leckéknek, észrevétlenül formálódott székellyé.

Mivel csecsemőként került Székelyföldre, az jelentette számára az otthont, mert a németvásári életükből nem tudott emlékeket megőrizni, mégis gyermekkorától kezdve büszkén vállalta, hogy szívében egyszerre román és egyszerre székely-magyar. A későbbi rokonlátogatások során tudta meg, hogy a nagyszülői ház szomszédságában valamikor Ion Creangă nagyszülei éldegéltek, többek közt emiatt is bírt számára erőteljes vonzerővel a moldvai település. Mégis mindig Gyergyószéken látta a jövőjét, bármennyire is büszke volt nemzeti hovatartozására, nem vágyódott vissza Moldvába. „Sokkal jobban szerettem Székelyföldön élni és felnőni, mint a román vidéken, mert úgy érzem, itt nyugodtabb az élet, kimértebbek az emberek” – magyarázta érzéseit.

Sosem tapasztalt román-székely egymásnak feszülést, pedig nem minősült megszokottnak, hogy egy többségi társadalombéli gyermek nevelkedik kisebbségben, és beszéli szívesen annak nyelvét, műveli hagyományait. „Voltam románok közt bozgor és magyarok közt oláh, mégsem éreztem, hogy feszültség lenne köztünk” – részletezte Nicuta Alin, kiemelve, hogy bármekkora ellentétek is körvonalazódtak, elsősorban mindig emberekként tekintettek egymásra a más nemzetiségűekkel, így sikerült baráti viszonnyá formálni a kezdeti afférokat is. Gyermekkorát meghatározta a közösségteremtés: feladatának érezte, hogy a társadalmat szórakoztassa, ezért már elemi osztályban hozzálátott a focibajnokságok szervezéséhez, amit olyannyira komolyan vett, hogy plakátokat gyártott, azokat kifüggesztette, és a falubeliektől összegyűjtött pénzen kupákat vásárolt.

A foci volt a mindene, ám édesapja tanácsára, aki úgy hitte, „trógerré válik a fia, ha futballista lesz”, abbahagyta az edzéseket, és egyetemre iratkozott, ahol politikát tanult. Pedig már több elsőligás focicsapat utánpótláscsapatában is játszott. Humorosan jegyezte meg, hogy olyannyira magyarrá vált, hogy egyetemvégzést követően csakis magyar munkahelyeken kellett helytállnia – még akkor is, amikor egy Piatra Neamț-i cégnek dolgozott értékesítési vezetőként.

Sosem járt énektanárhoz, érzésből énekel

Mivel számára fontos a valahova tartozás, a közösségi élmény vonzásának köszönheti, hogy éneklésbe kezdett – derült ki beszélgetésünk folyamán, ugyanis Nicuta Alin sosem tanult énekelni, ma mégis egy népszerű zenekar, a 4S Street frontembere. Kiderült, az akkordokat is érzésből játssza, azok megnevezését nem ismeri, ahogyan a profi szintű hangformálást sem. Amikor nem focizott a pajtásokkal, akkor zenekarban énekelt, ez utóbbit olyannyira megkedvelte, hogy több együttesben is kipróbálta magát, míg megismerte a jelenlegi formáció tagjait. Amint a fiúkkal tanácskozni kezdtek, ki-ki egybecsengően sorolta ugyanazokat a célokat, így nem volt kérdés, hogy nekik együtt kell dolgozniuk. Mindezidáig szinte mindent önszorgalomból és saját zsebből teremtettek elő: kisbuszt vásároltak, az összes dalukhoz forgattak videoklipet, mert biztosak benne, hogy a zenei élményt a vizuális elemek tovább mélyítik.

A 4S Street hitvallása abban gyökerezik, hogy „maradjanak meg embereknek, ne szálljanak el a sikereiktől”, és adjanak magukból, mert akkor kapnak szeretetet és odafigyelést közönségüktől.  Elsődlegesen arra törekedtek, hogy eredetit és hitelest közvetítsenek, nem állt szándékukban slágereket feldolgozni, nem akartak más sikereivel ékeskedni, ezért minden zenéjüket maguknak írták. Úgy tűnik, jó úton haladnak: legutóbbi, Mesélek a bornak daluk közel 913 ezer megtekintésnél jár a legnagyobb videómegosztó platformon. Beszélgetésünk folyamán arra is kitért, hogy Gyergyószentmiklós 4 ismertebb zenekart indított útjára, mégsem érzik úgy, hogy a konkurencia hátráltatná őket: „konstruktív versenyszellem van köztünk, a Bagossy Brothers Company, a No Sugar, a Teddy Queen és a 4S Street kölcsönösen segíti egymást a kibontakozásban. Mi több, szinte minden együttesben helyettesítették már egymást a bandatagok, számukra öröm, ha egymás zenélésében segédkezhetnek.

„A román is ember, a magyar is ember”

Arra a kérdésünkre, hogy miként oldaná meg a román-magyar konfliktusokat, Nicuta Alin azt válaszolta, „ezek a konfliktusok nem léteznek, csupán tömegmanipulálási politikai eszközök, amelyekkel szimpátiát vagy haragot válthatnak ki a közösségből egyesek”. Generált összetűzés csupán, mert „a magyar is ember, a román is ember, mindegy ki milyen nemzetiségű, egyenlőek vagyunk” – fogalmazott, majd hozzátette, éppen ezért kell kinek-kinek magában legyőznie az előítéleteit. Tapasztalatai szerint nyelvtől és hovatartozástól függetlenül beszélgethetünk egymással, a különbözőség pedig természetes, amit ideje végre elfogadnunk.